A nagyvadak városi megjelenéséről és a jelenség megoldási lehetőségeiről tartott előadást Heltay Miklós egyetemi docens (SZIE VadVilág Megőrzési Intézet) azon a szakmai konferencián, amelyet a vadgazdálkodás időszerű kérdéseiről rendeztek a FeHoVa kiállításon. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) által szervezett tanácskozáson ott volt az Agroinform.hu is.
Világszerte ismert jelenségről van szó, hogy a vadállatok belátogatnak, sőt be is költöznek a nagyvárosokba. Viszonylag sok fajt érint, köztük olyanokat is, amelyek vadászhatók. Amikor aztán a legmeglepőbb helyszíneken szembetalálkoznak velük, vagy az általuk okozott károkat szemrevételezik, akkor az okok helyett rögtön felelőst keresnek: ki tehet arról, hogy vaddisznó, róka, nyest, őz vagy bármiféle egyéb oda nem való jószág grasszál a városban.A város mint modern búvóhely, ahol a vadászember sem vadászhat
Az első és legfontosabb feladatnak azt nevezte a kutató, hogy nem felelősöket kell találnunk, hanem a kiváltó okokat kell megértenünk.
Ezek közül a legmeghatározóbb az, hogy a természetes élőhelyek leromlanak, átalakuknak vagy el is tűnnek. A kiszoruló állatok új élőhelyeiket a lakott településeken találják meg. Ezekhez képesek alkalmazkodni, hiszen kedvezőbb a mikroklíma, és olyan táplálékforrásra lelnek, amelyhez a természetben nem férnek hozzá, továbbá el tudják kerülni a ragadozójukat. Olyan búvóhelyre lelhetnek, amilyent az erdőben már nem találhatnak meg a modern erdőgazdálkodás következtében. És a vadászember sem vadászhat a városban – tette hozzá.
Heltay Miklós: a városban élő vadászható fajok esetében a lakott területen kívüli vadászatra jogosultnak van kártérítési kötelezettsége – fotó: Prág Ferenc/Agroinform.hu
Vannak olyan fajok, amelyek csak alkalmanként látogatnak be, körülnéznek, aztán mennek tovább. Mások képesek új helyükön is szaporodni, és vannak olyanok is, amelyek kifejezetten kihasználják a városi élőhelyek adottságait, és olyan állománysűrűséget érnek el, amelyet a természetben nem tudnak produkálni. Az énekesmadár-fajok egy részére is igaz ez, de valószínűleg nyestből sem volt sosem annyi az erdőben, mint éppen napjainkban a településeken.
A városi élőhelyeken előforduló fajokkal kezdeni kellene valamit, méghozzá megalapozott ismereteken alapján, világos célokat kitűzve, a jogrendszer eszközeivel támogatottan, az érintettek által elfogadott módon, a megjelenő fajok érdekeit is szem előtt tartva és a konfliktusokat is figyelembe véve – sorolta a feladatokat a szakember. Ehelyett azonban kevés ismeret, zavaros célok, követhetetlen jogrendszer, pillanatnyi érdekek melletti kapkodó, többnyire eredménytelen beavatkozások jellemzik a helyzetet. A problémával sok országban megküzdöttek már, mindezekkel mi is meg tudunk birkózni, amennyiben a munka felől, és nem a felelős keresése felől közelítjük meg a dolgokat – jegyezte meg.
A vaddisznóknak lakosság által generált élőhelyük és táplálékforrásuk van
Ami a megalapozott ismereteket illeti, több magyarországi egyetem is folytatott kutatásokat például „a városban szocializálódó vaddisznókról”. Táplálkozásvizsgálatuk kimutatta, hogy a városokban is megtalálják maguknak a makkot, tehát nemcsak akarva-akaratlanul etetjük a vaddisznót a szemetünkkel, a komposztba kihordott zöldségekkel és más egyebekkel, hanem maguk is rábukkannak olyan növényekre, amelyek előfordulását nem igazán tudjuk korlátozni. Mindezek növelik a vaddisznók lehetőségeit.
„Nemcsak elejteni, befogni, hanem zavarni sem szabad a vadat lakott területeken” – fotó: Prág Ferenc/Agroinform.hu
Egy másik vizsgálatban sikerült három disznót műholdas nyakörvvel megjelölni, közülük egyet több mint egy éven keresztül nyomon követni. Lehetett látni, hogy nem hagyta el a főváros második kerületét! Aki tehát komolyan gondolja, hogy esetleg le lehetne vadászni őket, az meglehetősen veszélyes területre tévedne. A városi élőhelyeken a vaddisznó mozgástere rendkívül kicsi, az részben a hely jellegéből adódik, hiszen nem is tud nagyobbat bejárni, részben pedig abból, hogy nem is kell sokat mozognia, mert így is elegendő táplálékot talál. A legfontosabb élőhelyei olyan elhagyatott kertek, ahova senki nem mehet be, „csak ezt a vaddisznó nem tudja”. Tehát van tápláléka és élőhelye – általában a lakosság által generált élőhelye és a lakosság által generált tápláléka.
A polgári törvénykönyv azt mondja, hogy a vadászható állat által okozott kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén történt a károkozás. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, akkor meg az, akinek a vadászterületéről „a vad kiváltott”. Mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő.
Ki a felelős a vadak által okozott károkért?
A szabályokból adódóan nemcsak azon fajok után kell helyt állni, amelyek bevételt jelentenek, hanem minden vadászható faj esetében teljes a kártérítési kötelezettség – vette sorra az anomáliákat Heltay Miklós. Azaz nem érvénesül sem a természeti értékek fenntartásának közös elve, sem az, hogy az fizessen, akinek esetleg bevétele van. Továbbá a kártérítési felelősséget kiterjeszti olyan helyekre is, ahol a vadászatra jogosult semmilyen tevékenységet nem végezhet. A törvény olyan meghatározást használ (kiváltó vad), amelynek ellenőrzése sok esetben lehetetlen. Nem határozza meg, hogy mit tekint elháríthatatlan oknak, és azt sem, mi az ellenőrzési körön belüli vagy kívüli tevékenység.
Minden vadászható faj esetében teljes a kártérítési kötelezettség – fotó: Prág Ferenc/Agroinform.hu
A vadfajok városi kezelésének jogi ellentmondásait taglalva arra a megkülönböztetésre is felhívta a figyelmet, hogy a kártevő fajok ellen gyakorlatilag bárki, bármilyen módon felléphet, és az okozott károkért sem lehet kártérítést kérni. A védett fajok okozta kártétel esetén a tulajdonos szinte tehetetlen. Csak a területileg illetékes természetvédelmi hatóság engedélye esetén lehet a védett faj kárt okozó egyedét megzavarni, befogni, esetleg elpusztítani. Ezekkel szemben a vadászható fajok esetében a lakott területen kívüli vadászatra jogosultnak van kártérítési kötelezettsége. Pedig nemcsak elejteni, befogni, hanem zavarni sem szabad a vadat lakott területeken.
A vadászati törvény egyértelműen kimondja:„az állatok, vadfajok hajtása vadászaton kívül egyértelműen tilos; a vadászaton kívül a vad nyugalmát mindenki köteles megóvni; tilos vadászaton kívül a vad fennmaradását bármilyen módon veszélyeztetni; a vad védelme érdekében tilos a vad búvó-, lakó és táplálkozási, valamint szaporodási vagy költési helyét zavarni”.
Akkor mi lehet a megoldás? – tette fel a kérdést. Rövid távon az, hogy a vadfajok számára vonzó, vagy csak lehetőséget adó búvóhelyeket és táplálékforrásokat csökkentik, vagy meg is szüntetik. Ez városi feladat. Ami vadászterületi feladat, az a vadászható fajok állományaival való tudatos vadgazdálkodás, az állomány elfogadható szinten való tartása. Szükséges a lakosság folyamatos tájékozatatása is, ezt közös tennivalóként fogalmazta meg.
Ugyanakkor hosszú távon elkerülhetetlen a jogi háttér rendezése is: a kapcsolódó jogszabályok ellentmondásainak feloldása, és új szabályozás kialakítása. A vadászati törvényben pedig egyértelműen le kell szögezni, hogy a benne foglaltak csak a vadászterületekre vonatkoznak. Szükségesnek látja egy önálló városi vadvédelmi szolgálat felállítását is. Kutatási programokat is szorgalmaz a megfelelő alapadatok gyűjtése és a beavatkozások hatásainak mérése érdekében.
_fill_540x300_0.jpg)
