A zöldségfélék trágyázása négy pillérre épül – zöldségtermesztőként jó, ha ismered ezeket című cikkünk második részét olvashatjátok.
A zöldségtermesztés színvonalának növekedésében meghatározó szerepe van az „okszerű" trágyafelhasználásnak. Nemcsak a mennyiség növekedett, a fejlődő technikai lehetőségek lehetővé tették a szakszerűbb trágyakijuttatási módokat, valamint számos korszerű, nagy hatású műtrágya bevezetése is döntő mértékben hozzájárult a fejlődéshez.
A műtrágyaipar nagy tömegben gyártja és a kereskedelem széles körben forgalmazza azokat a szilárd és folyékony halmazállapotú termékeket, amelyek növényi tápanyagokat tartalmaznak. A gyártás során az egyes növényfajok igényéhez igazítva tudják azok összetételét, az egyes tápelemek arányát szabályozni. Nagy előnyük a szerves trágyákkal szemben, hogy könnyebben kezelhetők, tárolhatók, szállíthatók, kijuttatásuk is egyszerűbb, adagolásuk pontosabban lehetséges. Hátrányuk viszont, hogy talajszerkezet-javító hatásuk nincs vagy sokkal kisebb.
A magyar nyelvben használatos „mű", azaz műtrágya elnevezés kicsit megtévesztő, mesterséges előállításra utal, holott több ilyen tápanyag természetes forrásból származik, ebből adódóan az EU-ban a biotermesztésben is engedélyezettek. Ilyen tekintetben szerencsésebb lenne az „ásványi trágya" megnevezés, ugyanis vannak bányászott trágyák, amelyek vegyi átalakítás és kezelés nélkül kerülnek forgalomba.
A műtrágyák felosztása történhet halmazállapot, összetétel, oldékonyság és a felvehetőség üteme (gyorsasága) szerint.
Halmazállapot szerinti csoportosítás
Nálunk a forgalomban lévő műtrágyák döntő többsége szilárd halmazállapotú, zsákos, illetve ömlesztett formában kerül felhasználásra. Más fejlett kertészettel rendelkező országokban, ahol zöldség- és dísznövényhajtatással is foglalkoznak, az elmúlt 15-20 évben gyorsan nőtt a folyékony műtrágyák használata, amely ugyan nagyobb infrastrukturális beruházást igényel, de jobban gépesíthető és automatizálható az adagolásuk.
A folyékony műtrágya-felhasználásunk nem éri el a 20-25%-ot, aminek elsősorban az infrastruktúra hiánya mellett gyártási okai is vannak. Gazdaságosan csak magas hatóanyag-koncentráció és alacsony hőmérsékleten kristályosodó folyékony műtrágyák forgalmazása lehetséges.
A folyékony műtrágyák négy nagy csoportba sorolhatók:
• cseppfolyós nitrogénoldatok (cseppfolyós ammónia, vizes ammónia, karbamid-ammónia-nitrát-oldatok),
• NP (ortofoszforsav és polifoszforsav alapú oldatok), NPK oldatok,
• szuszpenziós műtrágyák (gyári és helyi keverékek) és
• magas koncentrációjú mezo- és mikroelem-tartalmú oldatok, többnyire lombtrágyák.
Az oldatokkal általában hatékonyabban kijuttathatók a tápanyagok, mint a szuszpenziókkal, bennük homogén módon oszlanak el a 0,1-1 nm nagyságú részecskék, amelyek kevésbé ülepednek. Ezzel szemben a szuszpenzió szilárd szemcsék elegye, bennük lényegesen nagyobb a részecskék mérete (1 és 500 nm közötti), emiatt ülepedésre hajlamosak.
Összetétel, azaz hatóanyag szerinti csoportosítás
A műtrágyáknál leggyakoribb és általánosan elfogadott a hatóanyag szerinti felosztás. Vannak egy hatóanyagot tartalmazók, ezeket egyszerű, egyedi vagy monoműtrágyáknak nevezzük, bár a gyakorlatban és a kereskedelemben sokszor helytelenül a két hatóanyagúakat is ide sorolják (pl. magnézium-nitrát, kálium-nitrát stb.).
Az egy hatóanyagot tartalmazó nitrogénműtrágyákat – a nitrogén kémiai formájától függően – négy csoportra szoktuk osztani:
• ammónia-nitrogént,
• nitrát-nitrogént,
• ammónia- és nitrát-nitrogént együtt tartalmazó és
• amid hatóanyagú nitrogéntrágyák.
Az ammónia-nitrogént tartalmazók nitrifikációjuk következtében a képződő H-ionok hatására erősen savanyítják a talajt, fiziológiai kémhatásuk is savanyú. Felhasználásuk ebből adódóan visszaszorult, ugyanakkor a vízkultúrás termesztésben a pH-értékének szabályozása miatt továbbra is fontos komponensei a tápoldatoknak. Két műtrágya sorolható ide, az ammónium-szulfát (20-2%) és az ammónium-klorid, ez utóbbi a klórnak egyes növényekre gyakorolt toxikus hatása miatt a kertészetekben kevésbé használatos.
A műtrágyáknál leggyakoribb és általánosan elfogadott a hatóanyag szerinti felosztás – fotó: Pixabay
Nitrát-nitrogént tartalmazó műtrágya a chilei-salétrom néven ismert nátrium-nitrát, a nátrium szikesítő hatása miatt a zöldségtermesztésben nem használatos.
A legnagyobb mennyiségben gyártott nitrogénműtrágya, az ammónium-nitrát 34% nitrogént tartalmaz, vízben tökéletesen oldódik. Higroszkópossága miatt hajlamos az összetapadásra, ennek csökkentése érdekében a szemcséket védőréteggel látják el. Mészkőporral vagy dolomittal keverve forgalmazzák, így nincs savanyító hatása, és az összetapadás veszélye is ilyen formában kisebb. A mésszel kevert formáját mészammon-salétromnak nevezzük.
A karbamid-nitrogén trágya használata a magas nitrogéntartalma miatt (46-47%) igen gazdaságos, bár hajtatóüzemekben, zárt légtérben, helytelen használat esetén a belőle képződő ammónia perzselést okozhat. Vízben jól oldódik, két változatát forgalmazzák, a kristályos változatot oldott (permet) formában, a szemcsézettet talajműtrágyaként használják.
A monoműtrágyák másik nagy csoportját a foszfortartalmúak képezik. Előállításuk nyersfoszfátokból többnyire kénsavas, illetve kisebb mennyiségben foszforsavas feltárással történik. Legismertebb a kertészetekben is használatos kalcium-hidrofoszfát, ismertebb nevén szuperfoszfát műtrágya, amelyet összetapadása és gyors lekötődése miatt inkább szemcsézett formában állítanak elő. Hatóanyag-tartalma 18-20% között változik.
Amennyiben a nyersfoszfát feltárásához kénsav helyett tömény foszforsavat használnak, úgy koncentrált, azaz dúsított szuperfoszfát nyerhető. A kettős szuperfoszfát 36-42%-ban tartalmaz hatóanyagot, a háromszoros töménységű műtrágya, amelyet hármas (triple) szuperfoszfátnak is neveznek, a 42-52%-os töménységet is eléri.
A káliumtrágyák jelentős része ásványokból származik (szilvinit, karnallit, kősó, kainit, kieserit, anhidrit stb.) átkristályosítással, flotálással, fajsúly szerint történő osztályozással, illetve elektromos úton nyerik ki. Alapvetően két nagy csoportra oszthatók attól függően, hogy a káliumnak kénsavas (kálium-szulfát) vagy sósavas (kálium-klorid) sójáról van szó.
A kálium-kloridnak, ismertebb nevén kálisónak elsősorban a szántóföldi növények tápanyagellátásánál van nagyobb jelentősége, tekintettel arra, hogy klórra kevésbé érzékenyek, mint a kertészeti növények. (Ilyen vonatkozásban kivételt képeznek a gyökérzöldségfélék, amelyek a klórra nem érzékenyek.) A kálium-kloridok 40, 50 és 60%-os K2O-tartalommal kerülnek forgalomba, színük, attól függően, hogy milyen egyéb ásványokat tartalmaznak, lehet világos szürke vagy vörös.
Nagy jelentőséggel bír az intenzív zöldségtermesztésben néhány két hatóanyagot tartalmazó műtrágya, melyeket helytelenül gyakran a monoműtrágyákhoz sorolnak. Magas hatóanyagtartalmuk és alacsony sóindexük miatt fontos szerepük van a zöldségfélék tápoldatozásában és a levéltrágyázásban:
• A magnézium-nitrát gyorsan ható, tökéletesen oldódó műtrágya. Lombtrágyának és tápoldatozáshoz is használják a zöldségtermesztésben. Magnéziumtartalma (MgO) 16%, nitrogéntartalma (nitrát formában) 11%.
• Kertészeti termesztésben, különösen a tápoldatok készítésénél fontos káliumműtrágya a kálium-nitrát. Előállítása vegyi úton történik, vízoldhatósága tökéletes. Gyakran használják lombtrágyának is, 13% nitrogént és 46% káliumot tartalmaz.
• A kalcium-nitrát a kalcium salétromsavas sója, mint műtrágyát kristályos ammónium-nitráttal kiegészítve forgalmazzák. Fehér színű, levegőn állva gyorsan elfolyósodik. Vízben a legjobban oldódó kalciumműtrágya, a tápoldatos termesztésben használatos, illetve mészhiánybetegségek megszüntetésére is alkalmazzák. 15,5% nitrogént (14,4% nitrát-nitrogén és 1,1% ammónia-nitrogén) tartalmaz. Vízoldható kalciumtartalma (CaO) 26,3%. Tápoldatos termesztéshez a folyékony, ammóniummentes változatát is forgalmazzák.
• A kalciumhiány betegség megelőzésére néhány zöldségféle esetében (pl. kínai kel, fejes saláta) használják a kalcium-kloridot. Vízben tökéletesen oldódik, a növények levélen keresztül jól és gyorsan hasznosítják, alkalmazása klórérzékeny zöldségfajok esetében nem ajánlott.
• A kálimagnéziákat gyakran magnéziumtartalmú kálitrágyáknak is jelölik. Magas magnéziumtartalmú ásványokból állítják elő, a kertészeti termesztésben a zöldségek mellett a gyümölcsök és a szőlő trágyázásánál is jól bevált műtrágyák. 30-40% káliumtartalom mellett 6-10%-ban tartalmaznak magnéziumot.
• Az ammonizált szuperfoszfát műtrágyát a szuperfoszfát szabad savtartalmának ammonizálásával nyerik. 13-15% foszfort és 6-7% nitrogént tartalmaz. Gyakran magnéziummal és mikrolemekkel is kiegészítik. Vízben kevésbé jól oldódik, kijuttatása csak szilárd formában javasolt.
• Az ammónium-foszfátok a foszforsav ammóniával képzett sói, az ammónia mennyiségétől függően lehet monoammónium-foszfát (MAP), illetve diammónium-foszfát (DAP). A monoammónium foszfát 62% foszfort és 12% nitrogént tartalmaz, az intenzív zöldségtermesztésben is használatos műtrágya. A DAP 54% foszfort és 21% nitrogént tartalmaz, káliummal kiegészítve fontos NPK műtrágya, amit elsősorban a szántóföldi növények esetében alkalmaznak.
• A karbamid-ammónium-foszfát (30% N és 30% P2O5) mint NP műtrágya kerül forgalmazásra, de káliummal kiegészítve 20:20:20 összetételű NPK műtrágya is készíthető belőle.
• A monokálium-foszfát tápoldatkészítésnél használt műtrágya, a foszforsav káliumsója, foszfortartalma 52%, káliumtartalma 34%.
• A magnézium-ammónium-foszfát lassan és rosszul oldódik vízben, kijuttatása csak szilárd formában ajánlott, 8% nitrogént és 40% foszfort tartalmaz.
A több hatóanyagot tartalmazók közül azokat, melyeket egy-egy hatóanyagú trágya összekeverésével (kémiai reakciók nélkül) gyártanak, kevert trágyáknak, melyek kémiai szintézissel készülnek, összetettnek nevezzük.
A kereskedelemben nagy választékban találhatók a gyárilag előállított, összetett NPK műtrágyák. Termesztői szempontból előnyük, hogy mind a három fontos növényi makroelemet tartalmazzák, nem kell az egyes N; P és K monoműtrágyákat keverni, egy menetben kijuttathatók. Hátrányuk, hogy az N:P:K arányuk kötött, és valamivel drágábbak.
A több hatóanyagot tartalmazó csoporton belül megkülönböztetünk úgynevezett komplexeket, ezek valamennyi növényi tápanyagot (makro-, mezo- és mikroelemet) tartalmazzák. Tökéletesen oldódó változataik nagy jelentőséggel bírnak az intenzív kertészeti ágazatokban, magas árfekvésük miatt csak nagy értéket képviselő, többnyire dísznövény-, zöldségkultúrákban és faiskolákban használatosak.
Indexkép: Pixabay
