A gyümölcsfaiskolákban elkezdődött a csemeték, oltványok, gyümölcstermő cserjék kitermelése, így ettől az időszaktól kezdve számíthatunk telepítésre alkalmas ültetési növényanyagra – írja a nak.hu.
Szükség van a szaporított fajták termesztési tulajdonságainak az ismeretére – fotó: pixabay.com
Mint írják, a kertészet, vagyis a kertészeti termesztés legspeciálisabb, a legtöbb felkészültséget és főleg a legnagyobb előre gondolkodást igénylő ágazata a faiskolai termesztés. A kertészet nehéziparának is szokták nevezni, mert alapanyagot állít elő. Ahogy a nevében is benne van, faiskola, vagyis a növények iskolázását, nevelését jelenti, ami a nevelés befejezésével ültetési növényanyaggá válik, amivel aztán gyümölcsültetvények telepítését teszi lehetővé.
Az üzemi gyümölcsültetvények, de döntően a házikertek ültetési anyaga is gyümölcsfaiskolából származik, vagyis olyan gyümölcsöket tudunk fogyasztani és a feldolgozó konzervipar számára biztosítani, amilyen gyümölcsfajták ültetési anyagát nevelik a faiskolák. Ültessünk bátran gyümölcstermő növényeket, melyek a hazai klímánkon különleges beltartalmi értékeket produkálnak, módot adva annak megtapasztalására, hogy a saját gyümölcsnek nincs párja. Ezt a már megjelent és több időszakban is benyújtható Ültetvénytelepítési pályázat is segíti forrás biztosításával. Minden egyes szakszerűen elültetett fa oxigént is termel, mely által nagyban hozzájárulunk az élhető környezetünk fenntartásához.
Mindenképp vegyük figyelembe azt is, hogy a faiskolai ültetési anyagok előállítása 2–3, akár 4 évet is igénybe vesz fajtól-technológiától függően, ezért megfelelő gondossággal, precizitással ültessük a növényeket, hogy sok-sok éven át örömünket lelhessük bennük.
Egyedülálló szortiment
A hazai és nemzetközi gyümölcsfaiskolák szerepe és felelőssége a hazai gyümölcs kínálat és szortiment tekintetében egyedülálló. A fajtaelőállító nemesítőkkel állandó, naprakész kapcsolatot kell tartani, keresni kell az újdonságokat, a betegségeknek részben ellenálló, és a hazai klímában megbízhatóan termő fajtákat. A megfelelő fajtákból érési sorra van szükség.
Szükséges a szaporított fajták termesztési tulajdonságainak ismerete, ami alapján az adott fajta egyáltalán ajánlható telepítésre. Tehát a jövőbe látás képessége is nélkülözhetetlen egy faiskolai vezetőnek. A természetes lombhullást üzem- és munkaszervezési okok miatt, gyakorlatilag nincs lehetőség bevárni, így a biológiailag beérett vesszőjű növényanyag kitermelésre alkalmas. Azonban így is nagyon rövid idő áll rendelkezésre, mert őszi telepítés esetén, a fagyok kezdetéig a kitermelt növényanyagot még el is kell ültetni.
A kitermelés előtt a leveles gyümölcs oltványokat minden esetben lelevelezni szükséges, ami jelentős kézi munkaerőt igényel még napjainkban is. Erre elsősorban növényélettani okok miatt van szükség, ugyanis a szabadgyökérrel kitermelt leveles oltványok, egyszerűen kiszáradnának a levelek általi párologtatásuk miatt.
A lelevelezést követően a kitermelésre előkészített oltványokat, a kötegelésnek megfelelően jeltáblával látják el, segítve a kötegelők munkáját és a fajtakeveredést elkerülve. A kitermelés összekapcsolt munkafolyamatok összessége, melynek főszereplője a traktor után kapcsolt speciális rázóvillás kitermelőeke, majd az alávágott és kiemelt oltványok kézi kötegelése és szállító eszközre rakása.
A kitermelést és szállítóeszközre rakodást követően mielőbb az előkészített vermelőbe szállítják az ültetési növényanyagot, és azonnal megkezdik az oltványok szakszerű vermelését, beöntözését, így elkerülve, minimalizálva a növények száradását.
A kitermelés utolsó munkafolyamata az ültetési növényanyag vermelésével befejeződik. Azonban, hogy a faiskolában szakszerűen kitermelt több évig nevelt növény a telepítőnél, házi kert tulajdonosnál is életképes maradjon és a megeredés biztos jelét adja azzal, hogy tavasszal kihajt és leveles hajtást hoz, ahhoz néhány dolgot be kell tartani – hívja fel a figyelmet a nak.hu.
Az ültető gödörbe célszerű starter és burkolt, folyamatos feltáródású műtrágyát helyezni a gyökérzet környezetébe – fotó: pixabay.com
Hasznos tanácsok az őszi telepítéshez
Célszerű minél hamarabb elkezdeni és befejezni az ültetést, hogy az elültetésre került növényeknél a begyökeresedés az elültetés után elinduljon, ami az eredés szempontjából fontos tényező. Az őszi ültetés ideje a lombhullástól a fagyokig terjedő időszakra korlátozódik, fagyos időben és talajban mindenképpen kerüljük az ültetést. Konténeres gyümölcstermő növény, mely burkolt gyökérzetű elvileg bármikor ültethető, de ez csak elvileg igaz, a gyakorlat azt mutatja, hogy ez esetben is biztosítsunk a növény számára elegendő időt, hogy a talajban a begyökeresedés még a fagyok érkezése előtt megindulhasson. Ellenkező esetben csökkent eredéssel számolhatunk.
Döntően szabadgyökerű növények kerülnek kitermelésre a gyümölcsfaiskolákból, mely növényanyag fokozottan érzékeny az ültetésre. A kitermeléssel párhuzamosan a faiskolák a növényeket folyamatosan a vermelőbe viszik, ami tulajdonképpen a gyökerek légmentesen földdel, vagy egyéb közeggel való takarását jelenti, így megakadályozva a gyökérzet, illetve a növények kiszáradását.
Általánosságban elmondható, hogy valamennyi gyümölcsfajunk, ősszel és tavasszal is ültethető. Azonban, ha a kérdést szakmai oldalról a növény szempontjából veszük figyelembe, akkor már közel sem ennyire egyszerű a válasz. Az ültetés időpontja a növényélettani sajátosságok alapján attól függ, hogy az adott faj mennyire érzékeny az átültetést okozó stresszre, illetve, hogy mikor indul meg az új gyökérkezdemények (hajszálgyökerek) fejlődése.
A fás gyümölcsfajok közül a csonthéjasok és a fatermetű héjasok őszi gyökérképződése nagyon vontatott, ami, ha kedvezőtlen tényezőkkel (hideg, száraz talaj, sérülések, szakszerűtlen ültetés stb.) párosul akkor még inkább felerősödik. A jelenség genetikailag kódolt, mely bonyolult biokémiai folyamatoknak tulajdonítható. Annak ellenére, hogy a talajban elegendő nedvesség van, fiziológiai kiszáradás lép fel, mert a növények nem, vagy csak nagyon kevés új hajszálgyökeret fejlesztenek, ezért vizet nem tudnak a talajból felvenni és így a növények tavaszra jellemzően kiszáradhatnak.
A téli fiziológiai kiszáradásra az ősszel ültetett mandula, őszibarack, kajszi, dió és a gesztenye a legérzékenyebbek, ezért ezen fajokat ajánlott tavasszal ültetni.
Az almatermésűeknél, bogyósoknál (kivétel a szamóca, melyet tavasszal, vagy nyár végén ültetünk, frigó vagy leveles palántaként) az őszi telepítés a kedvezőbb. A berkenyét és a bodzát is – gyakorlati megfigyelések alapján – érdemesebb ősszel telepíteni.
A több évig konténerben tartott növények ültetését minden esetben kerüljük a konténerben körbefutó, egymást fojtogató gyökerek és az elöregedett gyökérzet miatt. Az ilyen gyökérzet felszívó gyökereket alig tartalmaz, emiatt gyakran nagyobb kockázatot jelent, mint a szabadgyökerű ültetése – írja a nak.hu.
A gyökerekhez került földet, folyamatosan tömörítsük, légmentesen, majd alaposan öntözzük be, és kupacoljuk fel tavaszig – fotó: pixabay.com
Mire érdemes még figyelni?
- A faiskolából elszállítva a növények gyökérzetét benedvesítés után lehetőleg műanyag fóliába csomagoljuk a kiszáradás megakadályozása végett, bármilyen rövid távolságra is szállítsuk.
- A megérkezés után érdemes a gyökerek metszlapját éles, fertőtlenített metszőollóval minimálisan után vágni és a kitermeléskor sérült gyökérrészeket az egészséges részig visszavágni.
- A visszavágás után ajánlott 1 napra tiszta vízbe állítani a gyökereket, hogy az esetleges vízvesztésüket pótolni tudják. A felszivatás után azonnal vermeljük el az ültetési anyagot, lehetőleg nedves homokba vagy morzsalékos talajba légmentesen tömörítve, majd alaposan öntözzük be a vermelt növényeket.
- Figyeljünk arra, hogy a vermelőből szakaszosan vegyük ki a növényeket és a lehető legrövidebb idő alatt ültessük el, ezzel is minimalizálva a kiszáradás veszélyét.
- A szakszerű ültetésre mindenkor figyeljünk és tartassuk is be, mert a megeredésnek ez az alapja. Hiába a gondos kitermelés és az azt megelőző többéves nevelés munkája, ha nem figyelünk oda minden mozzanatra, amíg a növény elültetésre kerül. Miután élő növényanyagról van szó, ezt mindenkor vegyük figyelembe. Egyszerűen fogalmazva, nem tehetjük le a sarokba, mondván, ha lesz időnk, majd ránézünk.
- Az ültetésnél célszerű ültetőlécet használni, mellyel a tőhely és az ültetési mélység pontosan tartható. A mély és magas ültetés egyaránt rontja a későbbi eredést.
- Az ültető gödörbe célszerű starter és burkolt, folyamatos feltáródású műtrágyát helyezni a gyökérzet környezetébe, a gyártó által ajánlott dózist figyelembevéve, továbbá érdemes 1-2 dkg talajfertőtlenítőt is az ültetőgödörbe helyezni. Szerves istállótrágya és növényikomposzt is helyezhető az ültetőgödörbe, azonban kellően érett legyen, gyökérkártevőktől mentes és ügyelni kell rá, hogy közvetlenül a szabadgyökérzettel ne érintkezzen.
- Az ültetés után a gyökérnyak (szemzési hely) gyökérnyakba szemzés esetén, egyvonalban legyen a talajjal. A gyökeres dugvány csemetéket mélyebben ültetjük a jobb bokrosodás és a későbbi tőhajtások, tősarjak megújulása végett. Ugyanígy a magasan szemzett oltványokat is, az alany nagyobb gyökértömegének növelése érdekében. A szemzési hely azonban mindig legyen a föld felett, mert csak így tudja kedvező hatását az alany az oltvány nemes részére kifejteni.
- Ügyeljünk arra is, hogy a szemzési hely az uralkodó széliránnyal szemben álljon, ezzel elkerülve a nemes, illetve a fejlődő hajtás kitörését.
- A gyökerekhez került földet, folyamatosan tömörítsük, légmentesen, majd alaposan öntözzük be, és kupacoljuk fel tavaszig.
- Őszi telepítés esetén mindenkor érdemes törzsvédőt kihelyezni az oltványokra a vadkár, de az esetleges mechanikai sérülések ellen is. Szaghatáson alapuló vadriasztók is jó hatásúak, akár a fára, csemetére, vagy kerítésre helyezve. A tél folyamán azonban időközönként cseréljük, mert elveszíti a hatását.
- Vegyük azt is figyelembe, hogy a fiatal oltványok télen is, folyamatosan párologtatnak és kevés a felszívó gyökérzet, így amennyiben száraz a talaj, csapadék és fagymentes a tél, úgy élettani okokból a tél folyamán is szükséges lehet két – három alkalommal öntözni. Sajnos az utóbbi években egyre inkább ilyenek a telek.
- Csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljunk gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított.
- Az ültetni kívánt gyümölcsfajta termékenyülési viszonyairól mindig tájékozódjunk, és amennyiben nem öntermékeny a fajta, úgy megfelelő pollenadó fajtát is kell ültetnünk, ami a kiválasztott fajtánkkal egyidőben virágzik. Ebben a faiskolák készséggel segítenek.
– tanácsolja a nak.hu.
