Július 20-a a Hold világnapja, annak emlékére, hogy az Apollo-program keretében az Apollo–11 legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin Aldrin 1969-ben ezen a napon léptek a Holdra. Azonban az emberek már jóval ezelőtt is különleges érdeklődést tanúsítottak a Hold iránt. Számtalan legenda élt és él a mai napig a Hold erejével kapcsolatban.
Sokan úgy vélik, a holdfényben való fürdőzés megszépíti őket, míg sok kertész a Hold járása szerint ültet. A babot és a salátát például újholdkor, míg a sárgarépát, a fehérrépát, a póréhagymát állítólag teliholdnál, vagy előtte kell ültetni. És hát kevés olyan ember van, aki ne látott volna olyan filmet, amelyben valaki a telihold hatására válik vérfarkassá. A Hold tehát szervez részét képezi az életünknek, így hát érdemes minél többet megtudnunk róla, és a ránk gyakorolt hatásáról. Különösen azért, mert bőségesen van olyan hatása, amely nélkül egészen másképp alakult volna, és alakulna mind a mai napig az életünk. A Hold azon kívül, hogy gyönyörű, érdemes arra, hogy minél többet megtudjunk róla. Főleg, mert nagyon is megéri megismerni.
Július 20-án ünnepeljük a Hold világnapját. Fotó: Vida-Szűcs István
Amit a Holdról mindenképp tudni érdemes
A Hold a Föld egyetlen holdja, melynek a Földtől mért átlagos távolsága 384.402 kilométer. Ez a Föld átmérőjének 30-szorosa. Mivel a testek súlya a Holdon körülbelül hatoda a földinek, így a rajta járó űrhajósok is könnyedén tudtak rajta mozogni és ugrálni. A Holdnak nincsen számottevő légköre, és éppen a légkör hiánya miatt nem alkalmas a marsi viszonyokhoz adaptálható technológia kidolgozására.
Kötött keringése miatt mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, a Holdról azonban a Földnek nem mindig ugyanaz az oldala látszik. A Hold mindig is nagyon különleges helyet foglalt el az emberiség kultúrtörténetében. Az őskorban és az ókorban istenként tekintettek rá. A Holdat először 1959-ben a szovjet Luna-program első űrszondája, a Luna–1 érte el, azonban ők még nem tudtak rá leszállni, csak elrepültek mellette.
Az Apollo-program
Az amerikai Apollo-program keretében először az Apollo–8-as állt Hold körüli pályára, majd az Apollo–11 űrhajósai, Neil Armstrong és Buzz Aldrin hajtották végre az első, és eddig egyetlen sikeres leszállást a Holdon.
1969. július 20-án, 20:17-kor lépett az első ember a Holdra, aki Neil Armstrong volt, és ekkor hangzott el az azóta ikonikussá vált mondata is:
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek."
Az árapály jelenség
Habár a Hold egyik leglátványosabb hatása a tenger vízszintjének ritmikus emelkedése és apadása, az árapály ennél sokkal bonyolultabb jelenség. A Hold gravitációs vonzásának hatására a földfelszín Hold felé mutató részei kissé megemelkednek, míg az előtte és mögötte 90°-ra fekvő területek lesüllyednek. A hullámhegyet hívjuk dagálynak, a hullámvölgyet apálynak. A jelenségben még a Nap vonzása is szerepet játszik, azonban ez a hatás jóval kisebb, mint a Hold esetében.
A Hold és a vele kapcsolatos hiedelmek és tények
A Hold soha nem hagyta hidegen az embereket, így számtalan időjárással kapcsolatos megfigyelés és hiedelem kapcsolódik hozzá.
1. Amerikai indiánok úgy vélték, ha a Hold vörös árnyalatot ölt, az esőt jelent.
2. A 17. században az angol földművesek úgy vélték, a Hold csöpög, és az eső mennyisége a Hold sarlójának dőlésétől függ. De ez a hiedelem élt Európában és Amerikában is.
3. Ugyanez a hiedelem élt Székelyföldön is, ahol úgy tartották, ha fekszik az újhold, az alakja pedig egy kádhoz hasonlít, akkor sok eső gyűlik össze benne, így jelentős mennyiségű csapadék várható.
4. A Jászságban úgy vélték, ha nagy a Hold udvara, akkor eső várható. Ha pedig újholdkor feláll a hegye, akkor sok eső, míg ha lefele, akkor kevés eső fog hullani.
5. Bizonyos mezőgazdasági munkáknál is figyelték a Holdat. Sok helyen úgy vélték, a paprikát újholdkor, a krumplit pedig teliholdkor kell vetni.
6. Azt is megfigyelték, hogy teliholdkor általában a hideg idő a jellemző, és ilyenkor felerősödnek a fájdalmak.
Összefüggés van a Hold és a csapadék között
A 60-as években több kutatás is irányult erre, és valamelyest alá is támasztották a népi hiedelmeket. Ugyanis a kutatók gyakran figyeltek meg csapadékcsúcsokat a teliholdat és az újholdat követő napokban. Nemrégiben az Arizonai Állami Egyetem és a Országos Klímaadatközpont kutatócsoportja elemezte száz év adatait, akik különös kapcsolatra figyeltek fel a holdfázisok váltakozása és a vízhozamok között.
A Hold megfigyeléséből sokan következtettek az időjárás alakulására is. Fotó: Pixabay
11 ezer mérőállomás adatait elemezték, majd kiszámították, hogy az egyes mérési adatokhoz a Hold mely fázisa tartozhatott. Az összehasonlításból kiderült, hogy a népi megfigyelések nagyon is helytállóak, hiszen a vízhozamok kismértékben megnövekedtek az első és utolsó holdnegyed közelében. Ezek a fázisok a telihold és az újhold közé esnek. Természetesen az önmagában nem jelenti azt, hogy a holdfázis közvetlenül kihat a csapadékmennyiségre.
Bár ki lehet mutatni a kapcsolatot az eső mennyisége és a Hold fázisai között, ez az összefüggés csupán kis mértékben okoz csapadékosabb időt.
A holdfázisok
A Holdnak nincs saját fénye, a Nap fényét veri vissza. Ahogyan kering a Föld körül, úgy változik a megvilágítottsága. Ez alapján 4 holdfázist különböztetünk meg:
1. Újhold. A holdfázisok újholddal kezdődnek. Újholdkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és a Hold túloldalát világítja meg a Nap. Az „új" holdat nem látjuk, mert szorosan a Nap közelében van.
2. Első negyed. Egy hét alatt, egyre növekedve éri el a Hold az első negyedet, amikor a Föld–Hold–Nap rendszer derékszöget zár be egymással. Ekkor a Hold felénk eső oldalát látjuk, vagyis a Hold jobb oldalát.
3. Telihold. Újabb egy hét elteltével következik a telihold, amikor is a Föld kerül körülbelül a Nap és a Hold közé, és a felénk eső oldalát éri a napsugár. Ekkor válik teljessé a holdkorong. Ha a Föld pontosan a Nap és a Hold közé esik, akkor beszélünk holdfogyatkozásról.
4. Utolsó negyed. Ezután a Hold elkezd fogyni, és egy hét múlva következik be az utolsó negyed. Ekkor újra derékszöget zárnak be egymással az égitestek, csak az első negyedhez képest a Hold keringési pályájának túloldalán. Ekkor tehát a Hold bal oldalát láthatjuk.
Egy ciklus átlagosan 29 nap 12 óra 44 perc alatt megy végbe. Azt, hogy mikor következnek be a különféle fázisok, a holdnaptárban tudjuk előre megnézni.
A Hold tehát nagyon nagy hatást gyakorol ránk, érdemes tehát minél többet megtudni róla.
