Ha mégoly kistermetű is egy őz, a 90 kilométer/h-s sebességgel érkező járművel ütközve nagyon jelentős anyagi kárt képes okozni.

Az őzbak territoriális állat, ami azt jelenti, hogy 40-50 hektárnyi területet a saját territóriumának tekint, váladékmirigyeivel megjelöli azt és elűzi róla a számára konkurens bakokat. A területfoglalás tehát a nyári üzekedéssel függ össze, nagyjából addig is tart, utána megszűnik, a bakok kisebb csoportokba verődnek.


Az őzbak számára fontos, hogy territóriuma milyen feltételeket kínál a suták számára, hiszen minél jobbak a körülmények, annál több suta keresi fel az adott bak területét.

Az üzekedés és a tavaszi területfoglalás időszakában különösen gyakran találkozhatunk bakokkal az utakon, ami fokozott óvatosságot és figyelmet követel az autósoktól.

Figyeljük a vadveszélyt jelző táblákat, ezeknél csökkentsük a sebességet és figyelmünk terjedjen ki az út menti környezetre is. Amikor csak tudunk, húzódjunk be az út középvonalához, így nagyobb esélyünk van időben reagálni a sűrűből előbukkanó állat mozgására. Léteznek járműre szerelhető vadriasztók és vadsípok is, amelyek a szakemberek szerint hatásosak, speciális hangjuk elriasztja az állatokat.

Ha elkerülhetetlen az ütközés, nincs más, satufék, közben figyeljünk a mögöttünk haladóra is a belső tükörben. A kormányt ne rántsuk félre, még mindig jobb elütni a vadat, mint frontálisan ütközni a szembejövővel, vagy esetleg felcsavarodni egy fára.

A vadat nem rakjuk be a csomagtartóba, hiszen az nem a mi tulajdonunk, hanem az államé. Értesítsük a rendőrséget, ők pedig jelzik az esetet az illetékes vadásztársaságnak, melynek munkatársa elviszi az állatot.

S hogy ki fizeti a kárt? Alapesetben a vadásztársaság nem kéri az elütött vad ellenértékét, az autós pedig állja járműve javításának költségeit – hacsak nincs Casco-biztosítása.