Az agroökológia talán az egyetlen fenntartható megoldás, amely képes biztosítani a jövőben a kontinens élelmiszer ellátottságát, valamint annak biodiverzitását - írta meg a Zöldpálya.
1930 óta létezik
Az agroökológia nem egy újdonság, hiszen már közel száz éve látszik ez a határtudomány, ami az 1970-es években kelt igazán önálló életre. Mindezt azért, hogy gyakorlottá tegye az elméletet, hiszen csak így biztosíthatták, hogy az élelmiszeripari rendszerek ne omoljanak össze.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) hivatalos értelmezése szerint:
"az agroökológia a növények, az állatok, az emberek és a környezet közötti kölcsönhatások optimalizálására törekszik, miközben figyelembe veszi azokat a társadalmi szempontokat, amelyeket a fenntartható és igazságos élelmiszerrendszer érdekében kezelni kell."
Volt oka a tüntetéseknek
Az európai gazdák nagy része traktorokra ültek, majd az utcára vonulta azért, hogy tiltakozzanak. Mindezt persze nem ok nélkül. A kontinensen túli importtal való verseny, az infláció, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem költségei egyaránt ellehetetlenítik az országok mezőgazdasággal foglakozó gazdáit.
Persze mindez még nem elég, hosszabb távon kizárólag a politika változtathat. Olyan nézetekre van szükség, amelyek megértik a változtatás szükségességét, képesek olyan helyzetet teremteni, ami lehetővé teszi az átállást az agroökológiára. Ez azt jelenti, hogy egy olyan gyakorlatot kell kialakítani, aminek célja az agrár-élelmiszeripari rendszerek alapvető átalakítása, valamint az élelmezési szegénység elleni küzdelem. Ehhez hozzátartozik még persze az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, ami senki számára nem egyszerű, hiszen minden tevékenységet érint.
Mire lehet szükség?
Mindenekelőtt arra, hogy előnyben részesítsük az ellátási láncokat, a helyi mezőgazdasági termékeket, telepítsünk minél több méhlegelőt, de nem árt továbbá a különféle fenntartható eljárások elterjesztése sem. Fontos lenne még a megváltozott feltételeknek megfelelő növények előnyben részesítése, valamint a folyamatos adaptálódásra való képesség is.
Mi kell ehhez?
A szemléletváltás mellett politikai akaratra, mind uniós, mind nemzeti szinten. A kontinens országainak és kormányainak olyan agroökológiai feltételeket kellene biztosítani, amik támogatják a megfelelő gyakorlatok kialakulását, nemzeti ügyként kezelik a mezőgazdaságot.
Át kell gondolni többek között a területalapú támogatások rendszerét, és elbillenteni azt egy olyan irányba, ahol legalább annyit számít az is, hogy milyen eljárással és milyen minőségű élelmiszert termelnek a gazdák az adott földeken. Persze nem ártanának a tisztességes és versenyképes árak sem, ami a gazdák a terményükért kapnak. A legjobb lenne évente újragondolni, majd szerződésben rögzíteni azokat.
A modern technológiának köszönhetően az átállás ma már nem lenne annyira nehéz - fotó: pexels.com
Mit tehet az Európai Unió?
Az uniós politikának támogatnia kell az agrárökológia helyi, valamint területi piacainak kiépítését, valamint az infrastruktúrát, az egyéb élelmiszer-feldolgozó létesítményeket. Hangsúlyt kellene fektetni a kistermelői piacokra, valamint a marketingstratégiákra. Persze ezek távolabbi célok, de mindenképpen az alapoktól kell újragondolni mindent.
Az Európai Uniónak a gazdálkodókat, illetve azok igényeit kell szem előtt tartania. Ennek egyetlen lehetséges módja, ha egy fenntartható mezőgazdaságon alapuló rendszerben gondolkodunk.
