2050-re megduplázódik azoknak a városlakóknak a száma, akik számára nem lesz elérhető biztonságos minőségű víz, a vízigény pedig világszinten 80 százalékkal nő majd – fotó: pixabay.com
A világ városaiban csaknem egymilliárdan küzdenek vízhiánnyal
Az ENSZ idei vízügyi fejlesztési jelentésében számolt be arról, hogy napjainkban a világ városaiban csaknem egymilliárdan küzdenek vízhiánnyal, az előrejelzések szerint ez a szám akár meg is duplázódhat 2050-re, elérve az 1,7–2,4 milliárdot.
A tanulmányból az is kiderült, hogy jelenleg 2-3 milliárd ember érzékel évente legalább egy hónapig vízhiányt, míg 3,6 milliárd embernek nincs hozzáférése a biztonságos higiéniához.
A vízfelhasználás az elmúlt negyven évben nagyjából egy százalékkal nőtt világszerte, ez a tendencia a népességnövekedés és a fejlődés hatására előreláthatóan nem változik majd. Az ENSZ tavasszal kiadott jelentése szerint világszerte az emberek 26 százalékának nincs tiszta ivóvize, a lakosság 46 százalékának pedig nincs hozzáférése WC-hez.
Jelentősen megváltozik a víz térbeli és időbeli eloszlása, miközben a minősége is romlik
Bíró Tibor elmondta: annyira megnőtt a vízfogyasztás világszerte az elmúlt 20-40 évben a városokban élők arányának folyamatos emelkedése mellett, hogy az ENSZ prognózisa egyáltalán nem nevezhető túlzónak.
"Sajnos ettől akár még rosszabb is lehet a helyzet" – fogalmazott, majd hozzátette: az is nagyon sokat ront a helyzeten, hogy az emberiség aránytalanul és helytelenül használja fel a vízkészleteit.
Önmagában a vízfogyasztás is nő fajlagosan, ez egyrészt köszönhető a növekvő ipari vízfogyasztásnak, másrészt pedig annak is, hogy a mezőgazdaságnak is egyre nagyobb a vízigénye, ami szorosan összefügg a lakosság növekedésével
– mondta.
Az általunk felhasznált víz nem tűnik el, hiszen globális értelemben állandóan van a környezetünkben víz. Hiány úgy alakul ki, hogy jelentősen megváltozik a víz térbeli és időbeli eloszlása, miközben a minősége is romlik.
A víz akkor tekinthető megújuló természeti erőforrásnak, ha olyan a minősége, hogy a felhasználása nem korlátozott. Ha elszennyezzük, akkor a legtöbb szóba jöhető célra nem lesz alkalmas
– közölte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának dékánja.
Az ivóvíz mennyisége a szennyezéssel folyamatosan csökken, aminek a hatására a mezőgazdaságban sem tudják hasznosítani a vizet. Bíró Tibor elmondta: az ázsiai országok egy részében már olyan szennyezettek a felszíni vizek, hogy azokat már öntözésre sem lehet közvetlenül felhasználni. Bár tisztává tehető a víz jelentős anyagi hozzájárulással és energiabefektetéssel, de ezeket a megemelkedett költségeket nem minden közösség tudja kifizetni.
Másik nagy probléma, hogy a bolygónk felszínén idővel eltérő lesz a vízeloszlás: egyes területeken nagyobb víztöbbletekkel kell majd számolni, viszont lesznek olyan területek is a Földön, ahol már jelenleg is komoly vízhiánnyal küzdenek, később pedig még a mostaninál is kedvezőtelnebb lesz a helyzet.
Annyira megnőtt a vízfogyasztás világszerte az elmúlt 20-40 évben a városokban élők arányának folyamatos emelkedése mellett, hogy az ENSZ prognózisa egyáltalán nem nevezhető túlzónak – fotó: pixabay.com
Új technológiákra, takarékosságra, szemléletváltásra lesz szükség
A most zajló folyamatokat csak a klímaváltozás hatásainak csökkentésével lehetne lelassítani. Viszont a vízfelhasználás és a hiány tekintetében a szakértő szerint már olyan előrehaladott állapotot értünk el, hogy most elsősorban az adaptációban kellene gondolkodni.
Meg kell tanulnia az emberiségnek együtt élni a klímaváltozással. Erre kell felkészülni, ehhez pedig nagyon komoly vízalapot és olyan finanszírozási rendszert kell létrehozni, amely képes kezelni a kialakult helyzetet
– mondta.
A világ sok részén küzdenek vízminőségi problémákkal, amelyek ellen nagyon nehéz hatékonyan fellépni. Bíró Tibor szerint javítani kellene a vízfelhasználás hatékonyságán, és fajlagosan kevesebb vizet kellene felhasználni a termelés, valamint a mezőgazdasági termékek előállítása során. Elmondta azt is, hogy több fejlődő országban a felületi öntözést alkalmazzák, ami óriási vízpazarlást jelent, mert ezeken a területeken jelentős a szivárgási, és a párolgási veszteség. A szakértő szerint ezekben az országokban érdemes lenne átállni a korszerű, víz- és energiatakarékos technológiára.
Bíró Tibor véleménye az, hogy a fejlett társadalmakban is szemléletváltásra lenne szükség: jobban kellene figyelni a vízhasználatra, például nem ivóvíz minőségű vizet kellene használni WC-öblítésre vagy mosásra. Az infrastruktúra fejlesztése mellett elengedhetetlen lenne a „tudatbeli átformálás", az emberiségnek nagyon sok tennivalója van a helyzet javítása érdekében.
Fajlagosan kevesebb vizet kellene felhasználni a termelés, valamint a mezőgazdasági termékek előállítása során – fotó: pixabay.com
Míg sokan a túlélésért küzdenek, addig mások nagy üzletet remélnek
Az ENSZ 2023-as vízügyi jelentése olyan vállalásokat tartalmaz, melyek kapcsolódnak ezekhez a törekvésekhez. Ázsiában és a fejlődő országokban dollármilliárdokat fordítottak olyan vízügyi alapok létrehozására, amelyek a tiszta, egészséges ivóvízellátás biztosítását, illetve szanitációt célozzák meg. Ezek az alapok pontosan felmérték, hogy ez a következő évtizedek egyik jelentős üzlete lehet.
Ezen invesztíciók, források nélkül nagyon komoly gondokkal néznénk szembe, mert nemcsak a biztonságos, minőségi ivóvízellátás jelent nagy problémát, hanem a szanitáció is. Sőt, majdnem duplaannyian vannak azok a főként városokban élő emberek, akiket érint az, hogy nem megfelelő higiéniás körülmények között élnek
– összegzett Bíró Tibor.
