Az Eisenachi Autógyárat 1896. december 3.-án alapították meg, ez volt a harmadik autógyár Németországban a Daimler és Benz után. A fiatal vállalat még a 20. század beköszönte előtt gyártani kezdte a Wartburg „motorautókat". A háromhengeres, kétütemű autó a nevét a gyárnak otthont adó Eisenach városban található várról kapta.
Hazánkban viszonylag hamar, általában 2-3 év alatt hozzá lehetett jutni Wartburghoz, így a hazai utcaképnek évtizedekig egyik meghatározója volt – fotó: pixabay.com
Wartburg 311
A 311-es típus első darabja 1955. október 18-án látta meg a napvilágot az eisenachi autógyárban. Mintegy 260 000 Wartburg 311-est gyártottak le, és adtak el 1965-ig, aminek az 51 százalékát külföldön értékesítették. A Wartburgok iránt nagy volt a kereslet a szocialista oldalon, elsősorban Csehszlovákiában és Lengyelországban volt jelentős az értékesítés.
A nem szocialista országok közül Finnországban és Svédországban volt nagyon népszerű.
Wartburg 311 – fotó: Wikipédia/Vladimir Krupka
Wartburg 312
A 312-es Wartburg átmenetet képez a 311-es és a 353-as típusok között. Megőrizte gömbölyű karosszériáját, de a 900 köbcentis helyett 1000 köbcentis motort kapott és a teljesítménye 45 lóerőre emelkedett.
Wartburg 1000
Hivatalosan az új Wartburg 1000-et 1966. júliusában mutatták be. Karosszériája akkoriban nagyon modernnek és tetszetősnek bizonyult, mivel a kor Renault-inak jellegzetességeit viselte. Ugyanez a karosszéria maradt a 353-as típusokra is. Motorja a már 312-esből ismert 1000 köbcentis, 45 lóerős kétütemű volt.
Jelentős előrelépés történt a motorok terén, ugyanis megalkották a négyütemű Wartburg motort és a Wankel Wartburg motort. Ezek azonban az akkori NDK vezetés miatt a süllyesztőben végezték, mert azok – nem tudni miért – csak a kétütemű motort favorizálták. Ennek köszönhetően maradt a kétütemű továbbfejlesztése, ami a 353-as típusokba került.
Wartburg 312 – fotó: Wikipédia/Darkone
Wartburg 353
A Wartburgnak meg kellett újulnia, de mivel gyökeres változásról nem lehetett szó, így a legtöbb megoldást az elődből kellett átemelni. A mérnököknek a legfontosabb változást az autó megjelenésében kellett felmutatniuk, annak ellenére is, hogy az előd 311-es változat gyártásával nem lehetett leállni, és új gépsorok beállításáról sem lehetett szó. 1965. szeptember 1-jén mutatták be a 65.533-as alvázszámtól indulóan a Wartburg 312 átmeneti modellt a Wartburg 311 karosszériájával és a későbbi Wartburg 353 vázával.
A Wartburg 353 néven gyártott új autó már látványosan eltérő formavilággal rendelkezett, ami a lekerekítések, a púpos lemezek, a gömbölyded formák elhagyásában mutatkozott meg. A design alapterve Claus Dietel 1962-es ferdehátú autótanulmányából származott.
Az új dobozformának köszönhetően jelentősen megnövekedett az utastér mérete, csakúgy, mint a csomagtartóé (több mint 500 literes raktérrel rendelkezett).
Az autót kétféle felszereltségi szinten lehetett elérni: a „standard" feletti „De Luxe" változatok krómozott elemekkel, igényesebben kiképzett belső felszereltséggel rendelkeztek. Idővel külön opcióként elérhető volt a nyitható acél tetőablak, a rádió és a fényezés.
A végső lépést 1966. június 1-én tették meg. Ettől az időponttól a 01.30 001-es alvázszámú járművek megkapták az új karosszériát, amivel egyidőben a típusjelzés is megváltozott, 1000-ről 353-ra. Maradt az alvázas konstrukció és a háromhengeres, kétütemű, 45 lóerős orrmotor. Tökéletesítették a négydobos fékberendezést – bevezették az automatikus fékpofa-utánállítást és a hátsó féknyomás-határolót – , az egyliteres motorra esőáramú karburátort szereltek.
Modernizálták az elektromos rendszert, 1966. július 1. után pedig minden Wartburg új, teljesen szinkronizált sebességváltót kapott, valamint továbbfejlesztették a tengelykapcsolót is. Az autó teljesítménye 50-55 lóerő (37-40 kW) között volt, a karburátor típusától függően. Végsebessége 130-135 km/óra között volt, a százas gyorsulás pedig 18 másodperc köztire tehető.
Wartburg 353 – fotó: Wikipédia/TruthCrusader
Wartburg 353W
1975. március 3-án mutatták be a Wartburg 353 W-t, ami sok mindenben megegyezik a 353-assal, de a mérnökök rengeteg apró módosítást végeztek rajta még típuson belül is. A futóműve négykörös lett, elöl tárcsás lett a fékrendszere, és módosult a hűtése is. Ez a típus már elölhűtős, és bimetálos hőkapcsolóval szabályozott elektromos ventilátorral rendelkezik.
Az egyre nagyobb energiaszükségletet kielégítésére váltakozó áramú generátorral szerelték fel, bevezették a biztonsági kormányoszlopot, az első ülések egy kézzel is működtethető biztonsági öveket kaptak, és az övek rögzítése hátul is lehetővé vált. 1978-tól a hátsóablak-fűtés is megoldódott, 1980-tól pedig az első lökhárító alatt helyet kaptak a ködfényszórók.
Wartburg 1.3
Az első négyütemű motorral szerelt Wartburg 353-as 1989. október 12-én hagyta el a futószalagot, a típusjelzését Wartburg 1.3-ra módosították, ez utal a hengerek térfogatára.
Az eisenachi gyár nem a saját fejlesztésű négyütemű motorjait építette be a Wartburgokba, hanem a VW-tól megvásárolt licenc alapján gyártotta azokat.
Ennek azonban olyan magas volt az ára, hogy a négyütemű Wartburgot csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak. Az eladási mutatóik drasztikusan visszaestek, ami az eisenachi autógyártás végleges leállítását és a gyár bezárását eredményezte.
A Wartburg 353 azonban így is elérte a milliós legyártott darabszámot. 1966 és 1989 között 1 225 190 Wartburg 353 és 353 W készült.
Nézd meg ezt a videót, ha nosztalgiázni szeretnél:
Az autó egyszerű kialakítása és az ebből eredő könnyű szerelhetősége méltán tette népszerűvé a Wartburgot, ami veterán autóként most éli virágzását. Nézz szét az Agroinform Piacterén a hirdetések között még találhatsz kincseket.
