A poszméhek ugyanúgy szeretnek labdákkal játszani, mint az emberek és a kutyák, állapította meg egy tanulmány a ma.hu cikke szerint. A kutatók most első alkalommal figyelték meg azt, hogy a rovarok a tárgyakkal folytatott interakciót a játék egy formájának tekintik. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a méhek elméje sokkal összetettebb, mint azt eddig gondoltuk.
Lars Chittka professzor és csapata végezte a kísérletsorozatot, amelynek során a méheknek fából készült labdákat kellett gurítaniuk. Az eredmény megdöbbentő volt: a méhek, amikor elkezdtek interakcióba lépni a golyókkal, nem hagyták abba a gurítást annak ellenére, hogy nem kaptak rá semmilyen ösztönzést. A kutatóknak ezáltal módja nyílt arra, hogy megfigyeljék a rovarok játékos oldalát.
Érdekesség az is, hogy észrevették: a fiatalabb méhek jobban élvezték a golyók gurítását, mint az idősebb méhek. Ráadásul a felnőtt hímek tovább gurították a golyókat, mint a nőstények.
Egy arénát is készítettek a kutatók, ahol 45 poszméhnek lehetősége volt arra, hogy végigsétáljanak egy akadálytalan úton jutalomfalatért, vagy pedig végigsétáljanak egy olyan területen, ahol fagolyók voltak találhatók. A méhek a kísérlet során 117-szer gurították a golyókat, ugyanis ez az ismétlődő viselkedés jutalmazó volt a számukra.
A méhek elméje sokkal összetettebb, mint azt eddig gondoltuk – fotó: Pixabay
A kutatók egy másik kísérletet is végeztek, amelynek során 42 méhnek kínáltak utat két színes kamrához, ahol az egyik kamrában fagolyók voltak. Ezt követően kivették a golyókat, és azt tapasztalták, hogy a méhek azt a kamrát részesítik előnyben, amelyikhez korábban a golyókat társították, ami kizárta azt a feltételezést, hogy a méhek a játékon kívül más céllal mozgatják a golyókat.
A kutatók megállapították: "A labdagurítás nem járult hozzá a közvetlen túlélési stratégiákhoz, hanem jutalmazó volt, formailag különbözött a funkcionális viselkedéstől, ismétlődött, de nem volt sztereotip, és stresszmentes körülmények között indult".
