Sito Takao Japán második legforgalmasabb repterén, a Naritán lakik. Az egyik kifutópályát ezért nem is tudták nyílegyenesre építeni, ki kell kerülni a Sito által birtokolt földeket. Sito birtoka egy kis szigetként tagozódik be a reptérre, kifutópályák, szervizutak ölelik körül – írja a telex.hu.

Sitónak 2015-ben a repteret üzemeltető cég 180 millió jent (420 millió forintot) ajánlott fel, hogy adja el a birtokát, azonban ő erre is nemet mondott, és megragad minden jogi lehetőséget, hogy a földjén maradhasson.

Az előzmények

A japán kormány 1962-ben hozott egy határozatot arról, hogy az ugrásszerűen fejlődő Tokióban megépítenek egy második repülőteret, melynek ki is dolgozták a terveit. 1965 novemberében derült ki, hogy Tomiszato környékére esett a kormány választása, azonban erről az ott élők csak a híradásokból és egy miniszteri bejelentésből értesültek.

A terv nagy ellenállásba ütközött, hiszen az ott lévő, jó minőségű termőföldekről az államnak ki kellett lakoltatnia a tulajdonosokat, bérlőket. Többen ellenszegültek a kormány akaratának, és nem fogadták el a felkínált jóvátételt. Az egyik ilyen volt a Sito család. A mai napig öt család él a repülőtér területén, de egyikük sincs annyira közel a gépekhez, mint Sito Takao, akinek a nagyapja már akkor is ezen a területen élt, amikor még áram sem volt.

Az akkori ellenzék tüntetéseket szervezett a területre, mire a kormány odavezényelte a rendőrséget. Az összecsapásoknak halálos áldozatai is voltak. 1968-ban a diákmozgalmak is a lakók mellé álltak. Voltak, akik később hajlandók voltak megválni a birtokaiktól, de többen továbbra is ellenálltak.

Az építkezések a tiltakozások ellenére elkezdődtek, aminek súlyos következményei lettek – 1971-ben az egyik diák öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt írta, hogy utálja azokat, akik erre a földre akarják hozni a repteret. A kormány ennek ellenére 1977 januárjában bejelentette, hogy a repülőtér egy éven belül megnyílik. Az ellenzék erre hatalmas tüntetéssel reagált: 17 ezren tiltakoztak a kormány döntése ellen. Végül 1978. május 20-án adták át a terminálokat.

Sitóék eközben tovább művelték a földjeiket, és amikor Takao apja a '90-es években meghalt, ő visszatért a tanyára, és nekikezdett a hagyma, répa és krumpli termesztésének. És bár 2015-ben annyi pénzt kínáltak neki a telekért, amennyit a farm 150 év alatt sem termelne meg, Sito hajthatatlan, a folyamatosan növekvő zaj és az egyre rosszabb levegőminőség ellenére is. A pénz nem érdekli, és az sem, hogy csak alagutakon keresztül tud távozni a saját földjéről. Egyszerűen ott akar élni, ahol az ősei letelepedtek.

„Itt van az életem, folytatni akarom a gazdálkodást. Nem szándékozom innen elmenni, meg sem fordult a fejemben, ameddig tudom, művelem az őseim földjét. A repteret kellene leállítani" – nyilatkozta a BBC-nek.

Narita a világ ötvenedik legforgalmasabb reptere, melyen 44 millió ember fordult meg a koronavírus-járvány előtti évben.

Sitót idén februárban is megpróbálták eltávolítani a farmjáról, de a támogatói megjelentek és kiálltak mellette; ekkor kisebb összecsapások alakultak ki a rendőrökkel.

A Narita repülőtér elleni tiltakozás a leghosszabb ideig tartó társadalmi megmozdulás a japán történelemben.

Indexkép (csupán illusztráció): Pixabay