Kettő olyan fiatalemberrel beszélgettünk, akik éppen sűrűjében vannak a gazdaságátadás-átvételi folyamatnak. Ugyanis szívesen átvennék a gazdaságot az előttük lévő generációtól, de ez egyáltalán nem könnyű. És nem azért, mert nehéz elintézni a traktor átiratását, vagy nem dőlt el, hogy ki fogja beadni a pályázat kifizetési kérelmét.
Ha valaki már odáig eljut, hogy csak az ügyvéd kell, akkor sínen van az ügy. Addig viszont nehéz beszélgetések, viták, akár veszekedések is kísérhetik a család életét, amikor az egymással versenyző, cégvezetésre pályázók nem idegen vetélytársak, hanem a legtöbbször családtagok, apa és fia, akiket sokkal több köt össze annál, mint amit egy értekezleten meg lehetne tárgyalni.
Cikkünkben nem az eredeti keresztneveket használjuk, éppen azért, mert érzékeny téma, de gyanítjuk, hogy sokan küszködnek hasonló problémákkal, ezért szeretnénk rávilágítani néhány létező progblémára, amelyek túlmutatnak az adminisztrációs nehézségek megoldásán.
"10 éve dolgozom otthon, ez alatt az idő alatt rengeteg veszekedés zajlott le édesapám és közöttem, sőt szakértő segítségét is igénybe kellett vennünk ahhoz, hogy végül találjunk valami köztes megoldást. Mert nem akartam más szakmát választani, szívügyem a mezőgazdasági gépek világa, de az én ötleteimmel nem tudott mit kezdeni az apám. A gazdaság átadása korántsem annyi, hogy az idősebb fél egy terv szerint, 1-2 év alatt, egyszerűen kiszáll a gazdálkodásból, és utána nyugdíjasként folytatja életét, nyugodtan nézi, ahogyan a fia egy homlokegyenest más irányba kormányozza gazdaságot vagy a céget. Ez nagyon messze áll a valóságtól. Legalábbis nálunk nem ez volt a menetrend" – mondja Dénes, aki az apja által felépített, mezőgazdasági munkagépeket gyártó vállalkozásban dolgozik, helyesebben keresi benne a helyét.
A generációváltás akadálya sokféle lehet: adminisztráció, ellentétes vélemények a családon belül, más tervek a fiatalab generációnál – Fotó: Shutterstock
Mi a legfőbb akadálya a generációváltásnak?
Könnyű lenne azt mondani, hogy az adminisztrációs nehézségek, de ez nem volna igaz. A következő időszakban még pályázati lehetőségek is rendelkezésre fognak állni a gazdaságok átadásához, sőt jogszabály is készült annak érdekében, hogy legalább a papírmunka egyszerűbb legyen. De a legfőbb akadály mégis az, hogy nincs kultúrája a gazdaságátadásnak Magyarországon, aminek két oka van:
- Egyrészt a rendszerváltás előtti időszak sok embert "megszabadított" a nehezen megszerzett tulajdonától. A mai tehetősebb vállalkozók nagy része nem is vette át senkitől a gazdaságot, hanem valószínűleg maguk építették fel, amikor erre lehetőség mutatkozott. Nincs előttük működőképes példa arra, hogy most ő hogyan adja át a céget a fiának, lányának.
- Másrészt pedig: hogyan is jutott el addig egy ma 60-70 éves gazdálkodó, vállalkozó, hogy egyáltalán gondolkodnia kell a gazdaságátadáson? Úgy, hogy volt ötlete, kitartása, elszántsága, bátorsága ahhoz, hogy felépítsen egy céget, találjon vevőket, kitanulja a mindig változó trendek miatti újdonságokat. Megtanulta legküzdeni az akadályokat.
Ha nem ilyen mentalitása lenne egy cégvezetőnek, az egész gazdaságátadás kérdése fel sem merülne, mert nem jutott volna el idáig. Viszont így a feltörekvő, új generációhoz tartozó ifjúról, akit talán az óvodába is maga vitt, nehezen tudja elképzelni, hogy képes lesz akkora feladatok ellátására, ami a cég további működtetéséhez szükséges. De azt sem tudja elképzeni, hogy azok az ötletek, amelyeket csak egy fiatal tud igazán érteni, jók lehetnek. Csak a véletlenen múlik szokszor, hogy beigazolódik, igaza volt a gyereknek.
A gazdaágátadás, generációváltás, a cég újragondolása, fiatalítása, vagy nevezzük bárhogy, csak akkor lehetséges, ha fiatalabb és idősebb egyaránt képes elismerni a másik érdemeit, a saját hibáit, képesek bocsánatot kérni, bizalmat megelőlegezni, és végül találni egy olyan közös utat, amely kompromisszumokkal bár, de mindenki számára elfogadható. Ez a garanciája annak, hogy a cég élete ne érjen véget az idősebb irányító munkabírásának csökkenésével, és a fiatalabb generáció is lássa a lehetőséget a felmenő munkájának folytatásában.
"Fel kell készülni nagyon nehéz pillanatokra. Például olyanra, hogy egy vérremenő vasárnap délelőtti vita után szól az anyám, hogy kész az ebéd. Apám és én pedig könnyezve merjük a levest".
Vidéki élet – egyre kevésbé csábító, ez sem könnyíti meg a gazdaságátadást
Zoltán családja az ország legkeletibb csücskében gazdálkodik 20 hektáron, a terület fele szántó, másik fele pedig gyümölcsös (alma, szilva és meggy).
"Apu a motorja a gazdaságnak. Szívem szerint főállásban vinném tovább a gazdaságot, de komoly okai vannak annak, hogy valószínűleg mégsem így lesz" – mondta Zoltán, aki egyébként egy agrárszakképző iskolában dolgozik szakoktatóként.
Sorolja az akadályokat:
- 20 hektár kevés a megélhetéshez, földhöz jutni pedig majdnem lehetetlen ma már. A várható bevételekhez képest irreálisan drágák szerinte a földek. "Igaz, hogy értékálló befektetés, de 10 év is eltelik, mire behozza az árát. Ilyen beruházást csak az tud megtenni, aki tőkeerős."
- A gyömölcstermesztés jövedelmezősége nagyon gyenge, a munkaerőhiány és a meglévő munkaerő minősége pedig akkora probléma, amit nem körnnyű megoldani. A szántó is csak az utóbbi néhány évben vált igazán jövedelmezővé.
- Az ország legkeletibb szegletében, távol akár egy közepes méretű várostól is, enyhén szólva elszomorító jövőkép tárul a gyermeket nevelők elé. Nincs normális buszjárat, vonatközlekedés. "Mi is többet próbálunk megadni a gyerekeinknek annál, amit egy eldugott falu adhat. Tudjuk, milyen hatalmas előnyei vannak a vidéki életnek, de akkor is ott van a kérdés: mi van, ha éppen azért nem teljesedik ki valamilyen sportágban, mert a lehetőséget sem tudjuk neki itt megadni?" Az oktatás minősége szerinte nem jobb egy városban, de az elérhetősége igen, ami miatt egyszerűen nehéz igent mondani a vidéki életre, amit egyébként a gazdákodás alapvetően megkívánna.
Előbb-utóbb dönteni kell
Zoltán édesapja 67 éves, tehát bőven van még ereje dolgozni a gazdaságban, de azért az látható, hogy vannak már nehézségek: a 60-70 éves korosztály tagjai még mindig próbálják inkább fejben tartani a fontos dolgokat, mint leírni, de egyre kevésbé sikerül. Az adminisztrációban kevésbé tudnak előre lépni, a modernebb technológiák alkalmazásáról nem is beszélve.
Alma helyett inkább sepciális növényeket termesztene Zoltán – Fotó: Shutterstock
"Ha nekem kell átvennem a gazdaságot, akkor jelentősen át fog alakulni az egész. Valószínűleg felszámolom az almát, nagyon rossz a jövedelmezősége, magas az élőmunka-igénye, szántó lesz a helyén. A meggy és szilva marad, a gépi betakarítás könnyebben megoldható ezekben a kultúrákban, és azért az almához képest talán a növényvédelem is egyszerűbb, ahogyan a metszés is. Ha találok egy részmunkaidős munkavállalót, akkor vele meg tudom majd valahogyan oldani úgy is, hogy én a városban élek, bár nem lesz könnyű." Zoltán egyébként, ha fejlesztene, akkor leginkább a speciális növénykultúrák irányába mozdulna el, szívesen foglalkozna bogyós gyümölcsökkel, fűszer- és gyógynövényekkel, komoly piaci érdeklődés van ugyanis ezekre a terményekre. Azért is jobb választás lenne ez az irány a gyümölcstermesztéshez képest, mert gyakran változik a piac, könnyebb pl. egy-két éves kultúrákról másra váltani, mint lecserelélni egy gyümölcsültetvényt olyan fajtára, amit jobban igényel a fogyasztó. Viszont ezekhez is óriási élő munkaerő lenne szükséges.
Hogyan tartom el magam a mezőgazdaságból, ha esetleg beteg leszek?
"Én ragaszkodom ahhoz, hogy bejelentett és kiszámítható jövedelmem legyen. Nagyon sok olyan termelő van, akik nagyságrendekkel nagyobb volumenben gazdálkodtak az elmúlt évtizedekben, és ugyan fizették a minimális járulékot maguk után, de a bevétel nagy részét inkább fejlesztésre fordították. Nyugdíjat alig kapnak, az aktív években pedig egy betegség esetén szinte kilátástalan helyzetbe kerülnek, hiszen nagyon kevés táppénz jár nekik. A betegség miatt pedig még terméskiesésre is számíthatnak, hiszen nem tudják időben, jól elvégezni az aktuális feladatokat a földön. Ez is egy szempont, ami miatt nem tűnik biztonságosnak a főállású őstermelői lét" – mondja Zoltán.
A városban többre jutsz, fiam
Sok nagygazda már úgy nevelte a gyermekét, hogy inkább kényelmesebb, biztosabb jövedelmet ígérő pályára irányította, így sok a jogász, orvos a gazdaleszármazottak között. Ezeknek a fiataloknak már nem feltétlenül szívügyük a papa földje, traktora, nem szeretik kifejezetten a mezőgazdaságot, nem is dolgoztak benne soha (tisztelet a kivételnek). "A jól menő gazdák már az egyetemi, főiskolai évek alatt megvették a gyereknek a lakást Budapesten, akinek ott már kialakult a baráti köre, és soha nem fog visszamenni vidékre, átvenni a gazdaságot. Majd ha eljön az ideje, eladja a földeket" – világít rá Zoltán a szomorú valóságra. És itt ez a gazdaságátadási folyamat véget is ér.
Akinél azonban tényleg inkább a papírokon múlik a gazdaságátadás sikere, annak ezekről érdemes tudnia
A gazdaságátadás körülményeit szabályozó törvényt (2021. évi CXLIII. törvény az agrárgazdaságok átadásáról) 2021 decemberében fogadta el az Országgyűlés. Ez a jogszabály lehetővé teszi azt, hogy legalább a jogi, adminisztrációs akadályok letisztázódjanak, egyszerűbbek legyenek, a törvény 2023 január elsején lép hatályba. A részletek megismerhetőek a Magyar Közlöny 2021/235. számában, de ITT is olvasható egy összefoglaló.
A következő támogatási időszakban, 2023-tól a tervek szerint több pályázati konstrukció is lesz a gazdaságátadások lebonyolítása, az agrárium generációváltásának segítése érdekében. A KAP Stratégiai Terv erre vonatkozó részleteit ebben a cikkben foglaltuk össze. Fontos tudni azonban, hogy a KAP Stratégiai Terv Európai Bizottság általi elfogadása még várat magára, a jelenlegi helyzetről nem régen Győrffy Balázst kérdeztük.
Plusz egy hasznos tanács: annak, aki gyermekkorától a szülők mellett sajátítja el a mezőgazdasági termelés kulisszatitkait, lehet, nem tűnik fontosnak, hogy valamilyen agrárvégzettséget is megszerezzen. Pedig egy váratlanul bekövetkező helyzetben bizony jól jön az, ha nem csak a szülőnek volt meg az aranykalászos gazda vagy agrármérnök végzettsége. Zoltán, mint az agrárszakképzésben járatos pedagógus minden gazdálkodó családnak azt javasolja, hogy a gyermekek közül legalább az egyiknek legyen meg egy minimális szakirányú végzettség, hogy ne álljon meg teljesen az élet egy váratlan helyzetben. Mert bár ezeket a váratlan szituációkat mindenki el szeretné kerülni, a gazdálkodó tudja a legjobban azt, hogy semmit sem lehet készpénznek venni, hiszen
- ki tudja, mikor lesz eső,
- mennyibe fog kerülni holnap a műtrágya,
- meddig emelkednek a terményárak.
A háttérben pedig ott van az a kérdés is: vajon holnap is pont úgy tudom folytatni a munkát, ahogyan terveztem? Sajnos senkinek nem ígértek semmit.
Akkor mi legyen a következő lépés?
Két család helyzetét mutattuk be röviden, az ő példájuk számtalan variációban fordulhat elő. Instant megoldások nincsenek, de az biztos, hogy a problémák halogatása, szőnyeg alá söprése nem vezet eredményre. Tippek a sikeres gazdaságátadáshoz a fenti példák alapján:
1. Kommunikáció – szóból ért az ember, a problémák kiteregetése, a megoldások megkeresése, elemzése nem spórolható meg. Lehet, hogy még pszichológus segítéségét is érdemes igénybe venni.
2. Alternatív, illetve modernebb megoldások – érdemes lehet más, kevesebb személyes jelenlétet igénylő gazdálkodási szerkezetre váltani, ha nincs olyan a családban, aki a jelenlegi formában tudná tovább vinni.
3. Aki az agráriumból él, ott lehetőleg legyen alapvető, hogy a gyerek(ek), vagy valaki a családban szerezzen(ek) olyan végzettséget, amely minimálisan szükséges a gazdálkodás fenntartásához.
4. Kövessük figyelemmel, hogy milyen jogszabályi és pályázati lehetőségek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a gazdaság hosszú távú működtetése biztosított legyen. Ezekről az Agroinformon folyamatosan beszámolunk a Pályázatok és a Gazdaság rovatban.
