Az ázsiai tigrisszúnyog
Az ázsiai tigrisszúnyog által terjesztett kórokozókról (például: nyugat-nílusi, Dengue-, sárgaláz, Chikungunya- és Zika-vírus) és az e kórokozók által kialakított betegségek tüneteiről már több helyen olvashattunk, azonban az ng.24.hu most arra kereste a választ a szúnyogok legkiválóbb hazai specialistájával, dr. Soltész Zoltán biológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával, hogy pontosan hogyan fertőznek ezek a szúnyogok, hogyan kerülhetnek hazánkba a kórokozók és milyen eséllyel fertőződhetünk meg.
Vajon valós fenyegetést jelent ez az egyre terjedő inváziós faj?
A szúnyogok által terjesztett trópusi kórokozók legtöbbje jelenleg nem képes stabilan fennmaradni Magyarországon, de évről évre eljutnak hazánkba a fertőzött emberek vagy vándormadarak révén. Bizonyos kórokozókat a hazai, őshonos szúnyogfajok is képesek terjeszteni, például a nyugat-nílusi vírust vagy a szív- és bőrférgességet okozó fonálférgeket, egyeseknek azonban, mint például a Dengue-vírus vagy a Zika-vírus, hazánkban kizárólag az idegenhonos tigrisszúnyog a vektora.
Eddig azoknak a trópusi megbetegedéseknek az esetszáma ugrott meg időnként, melyek kórokozóit hazai szúnyogfajok is terjesztik, és eddig a hazánkban vizsgált több ezer ázsiai tigrisszúnyogból nem mutattak ki trópusi kórokozókat. Fertőzési hullámok tehát egyelőre nagyon ritkán alakulnak ki, jellemzően kicsik és lokálisak. Az új vektorok jelenléte azonban magában hordozza a fertőzés lehetőségét, de a kockázat akkor lenne nagy, ha valamelyik kórokozó tartósan megtelepedne az országban. Az enyhe telek és hosszú, forró nyarak azonban sajnos kedvezhetnek ennek, vagy ha a vírus a mutációk révén változik és képessé válik alkalmazkodni a számára kedvezőtlenebb körülményekhez is.
Az ázsiai tigrisszúnyog első magyarországi példányait 2014-ben találták meg Baja környékén, a japán bozótszúnyogot 2012-ben, a koreai szúnyogot pedig 2016-ban. Az ázsiai tigrisszúnyog 5 mm-es testhosszával a legkisebb, ugyanakkor a legjellegzetesebb is, apró és villámgyors, a másik két Aedes faj jóval nagyobb és lassabb röptű. De mindháromról tudni kell, hogy terjeszthetnek bizonyos trópusi kórokozókat.
Városi környezetben a felgyűlt vizekben, például esővízgyűjtőkben, eldugult ereszcsatornában, fóliákon, ponyvákon megállt vízben képesek kifejlődni, és a nyári időszakban a tojásokból egy hét alatt kifejlődhetnek az imágók. Egy deciliter vízben száz csípőszúnyog is képes kifejlődni.
Ázsiai tigrisszúnyog – fotó: pixabay.com
Hogyan terjednek?
Az áruszállítás segíti őket ebben. Az Ázsiából érkező példányok feltehetően használt gumiabroncsokkal, valamint vízbe helyezett növényekkel juthattak el az európai országokba, ahonnan az áruszállító eszközök révén terjedhettek szét (kamionok rakterében, tehervonatok vagonjaiban stb.).
„Mi hozzuk be ezeket az állatokat, gyakorlatilag mi teremtjük meg számukra a kedvező életfeltételeket, a tenyészőhelyeket is mi hozzuk létre, és ha ez nem lenne elég, mi hozzuk be a kórokozókat is, tehát gyakorlatilag minden miattunk, emberek miatt van", mondta a szakember.
Mára e három Aedes fajt jellemzően településeken, az ember közvetlen környezetében lehet megtalálni: kerti esővízgyűjtőkben, madáritatókban, műanyag kannákban stb. Gyakorlatilag minden pangóvíz nyüzsög a szúnyoglárváktól, és hazánkban május elejétől az utolsó meleg, őszi napokig repülnek, azonban mindhárom talál megoldást az áttelelésre.
Hogyan fertőznek?
A vérszívó szúnyogoknak bizonyos, vérszívással felvett vírusrészecskék felszaporodnak a szervezetében, melyeket egy következő vérszívás alkalmával továbbadhatnak egy másik gazdaszervezetnek. Egy szúnyog akkor válhat egy kórokozó hordozójává, ha vért szív egy olyan, adott kórokozót hordozó fertőzési forrás szervezetéből, amelynek véráramába a fertőzés következtében már bejutottak a vírusok. A megfertőződés feltétele az is, hogy a fertőzött gazda vére kellően nagy mennyiségben tartalmazza a kórokozót.
Vannak azonban még további fontos feltételei is a fertőzésnek, melyekről részletesen ITT olvashattok.
A szúnyog nem betegszik meg, csupán tünetmentes hordozója a vírusnak. Igazán veszélyessé akkor válik, ha a vírus eljut a nyálmirigyébe és ott kezd sokszorozódni. Egy következő vérszívás alkalmával ugyanis a szúnyog nyálat injektál a gazdába. A nyál érzéstelenítőt tartalmaz, hogy a gazda ne vegye észre a szúrást és ne zavarja meg a szúnyogot vérszívás közben, illetve a véralvadás gátlására is szolgál a hatékonyabb táplálékfelvétel érdekében. Másrészt a fertőzött nyálmirigyű szúnyogok esetében a nyállal együtt a kórokozók is a gazda véráramába jutnak.
A csípőszúnyogok a felgyűlt vizekben tudnak kifejlődni – fotó: Pixabay
Ahhoz, hogy egy szúnyog egy adott kórokozót képes legyen tovább terjeszteni, az alábbiak együttállására van szükség:
• a szúnyog olyan gazdával találkozik, melynek vérét előszeretettel fogyasztja,
• a gazda olyan kórokozóval fertőzött, mely képes átjutni a szúnyog sejtjeibe és ott sokszorozódni tud,
• a gazda a fertőzés olyan stádiumában van, amikor a kórokozók már eljutottak a véráramába és ott kellően magas koncentrációban vannak jelen,
• a kórokozó a szúnyogba jutva képes eljutni egészen a szúnyog nyálmirigyéig és ott sokszorozódik,
• a nyálmirigyeiben vírust hordozó szúnyog egy újabb olyan gazdával találkozik, amelyet képes megfertőzni az adott kórokozó.
A három idegenhonos Aedes faj közül az ázsiai tigrisszúnyog a leggyorsabb és leghatékonyabb vérszívó, és ez a faj jóval több kórokozó vektora is lehet, mint a másik kettő, de elsősorban a trópusi és szubtrópusi régiókban. Azonban a kutatók hazánkban is évről évre egyre több trópusi kórokozó által kialakított megbetegedést észlelnek, melyek nagyon súlyosak is lehetnek. A legnagyobb közegészségügyi kockázatot a nyugat-nílusi vírus, a legmagasabb állategészségügyi kockázatot pedig a szív- és bőrférgesség jelenti. Azonban a két legnagyobb kockázatot jelentő kórokozót nem kizárólag az idegenhonos szúnyogfajok terjesztik, hanem más, őshonos szúnyogok is. Mint említettük, az eddig hazánkban gyűjtött és vizsgált több ezer tigrisszúnyog egyetlen példánya esetében sem mutatták ki ezen kórokozók jelenlétét!
Mi várható?
A trópusi és szubtrópusi kórokozók kulcsai a vándorló madarak és az utazó ember. Ahhoz, hogy a kórokozók többsége terjedni tudjon, szükség van a gazda, a vektor és a kórokozó együttes jelenlétére. A gazdák és a vektorok itt vannak, a kórokozók pedig egyelőre limitáltan jutnak el hozzánk. A legtöbb vírus is időről időre felbukkan Európában, egy-egy behurcolt eset vagy kisebb, lokális fertőzéshullám formájában.
A legnagyobb közegészségügyi és állategészségügyi kockázatot jelentő kórokozókat, mint írtuk, hazai szúnyogfajok is terjesztik.
A megfertőződés esélye egyelőre akkor is csekély, ha fertőzött szúnyog szívja a vérünket, azonban a regisztrált esetek száma bizonyos vírusok esetében évről évre növekszik. A fertőzést tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel átvészelők száma jóval magasabb lehet.
Az ökológusok, evolúcióbiológusok és virológusok óvatosságra intenek, ugyanis az utóbbi évek forró nyarai és enyhe telei kedvezhetnek a forró égövi kórokozók hazai fennmaradásának. Ezenfelül a vírusok mutációjával is számolni kell.
Védekezhetünk valahogy ellenük?
• Először is, meg kell előzni a kórokozók Magyarországra jutását, azaz ha olyan országba utazunk, ahol az említett szúnyogok által terjesztett kórokozók elterjedtek és nagy a megfertőződés kockázata, utána kell járni, hogyan védekezhetünk a megfertőződés ellen; például védőoltással.
• Ha az adott kórokozók ellen nem létezik védőoltás, minimalizálni kell a szúnyogokkal való kontaktust. Tehát kerülni kell azokat a helyeket, ahol sok a szúnyog, szúnyogriasztót kell használni, a szálláson pedig szúnyoghálót.
• Ha mégis megfertőz minket valamelyik kórokozó, keressük fel az orvost, hiszen hazatérve egy lokális fertőzéshullám potenciális forrásává is válhatunk! Ha diagnosztizálva van a fertőzés, erre alapozva lehet megtenni az óvintézkedéseket! A virémiás időszakban pedig meg kell akadályozni a beteg szúnyogokkal való érintkezését, hogy elkerülhető legyen a további fertőzések kialakulása.
Egy következő szint a szúnyoggyérítés, melynek során elpusztíthatók a kórokozókat hordozó szúnyoglárvák vagy szúnyogok, továbbá a szúnyogok számának csökkenése által csökken a fertőzések továbbadásának kockázata is. Azonban a szúnyoggyérítés témakörét számos vita övezi. Mindenesetre tudnunk kell, hogy a kémiai és biológiai szúnyoggyérítés is csak korlátozottan és nem túl hatékonyan képes kezelni e vektorszervezeteket, tehát fontos, hogy mi is odafigyeljünk arra, hogy a környezetünkben hol tenyésznek ezek az állatok, és ahol tehetjük, számoljuk fel az állományaikat!
