Habár a legtöbben ünnepeljük, mégis, keveset tudunk róla. Pedig nagyon is érdemes megismerni a húsvéti hagyományokat. A húsvét mozgó ünnep, vagyis minden évben máskor tartjuk. Idén március 29-én van nagypéntek. Azt, hogy melyik évben mikor tartjuk a húsvétot, azt 325-ben a niceai zsinat döntötte el, vagyis a húsvét időpontját a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban állapították meg. A húsvéti ünnepkör a húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnappal kezdődik, majd ezt követi a nagyhét, a húsvétvasárnap, a húsvéthétfő és végül a fehérvasárnappal zárul le az ünnep.
De vajon melyik napon mit ünnepelünk, milyen hagyományok élnek, mivel tehetjük még vidámabbá az ünnepet és milyen finomságokat ehetünk? Ennek jártunk utána. Vegyük sorra a húsvét jeles napjait, és az ahhoz kapcsolódó hagyományokat, hogy ötleteket kaphassunk, hogyan tehetjük még emlékezetesebbé az idei húsvétot.
Nagyböjt
A hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó időszak a keresztény egyházban a húsvéti előkészületeinek időszaka. Ekkor tartják a 40 napos böjtöt, amely a 7. századtól vált szokássá. A nagyböjt alkalmával a templomban az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszentelte és keresztet rajzolt a hamuval a hívek homlokára. Úgy tartották, akinek hamu került a homlokára ilyenkor, annak nem fog fájni a feje.
A húsvéti nyuszi hagyománya német területről ered. Fotó: Pixabay
A hamvazáshoz tréfás szokások is köthetők. A legények például sokszor kormos vízzel kenték be a lányokat, és úgy vélték, akit sikerült összekoszolni, az következő évben farsangkor férjhez fog menni. A hamvazószerda utáni csonkacsütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi ételek maradékát, azonban utána már szigorú, böjti szabályok vonatkoztak az étkezésekre.
A nagyböjt alatt nem csak a lakomázást kellett visszafogni, de szórakozni, mulatozni sem volt szabad. A böjti vasárnapokon szokás volt, hogy a lányok és a legények végigvonulnak a falun, énekelnek, és különféle játékokat játszanak. A "sajbózás" szokása pedig azt jelentette, hogy a legények fakarikákat tűztek egy botra, meggyújtották, és a fejük felett lóbálva deszkákat gyújtottak meg velük. A legények ezalatt az általuk kiszemelt leány nevét kiabálták.
Virágvasárnap
A virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe. Ez a nap a húsvét előtti vasárnap. Régen pálmát szenteltek ezen a napon, de ezt hazánkban a barka váltotta fel. Sok helyen a fiatalok csoportosan, nótázva gyűjtötték a barkát, majd egyházi énekeket énekelve, a templomot háromszor megkerülve vitték be azokat. A virágvasárnap megszentelt barkát rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés- és villámlás elhárítására is használták.
Azonban több helyen is úgy vélték, hogy nem szabad bevinni a szentelt barkát a házba. Szegeden azért nem vitték be, mert úgy gondolták, akkor sok lesz a légy a nyáron, míg a bukovinai magyarok szerint a tojásba fulladna a csirke, és a tyúkok sem kotlanának. Turán a virágvasárnapot megelőző héten virágot ültettek. A virágvasárnapot megelőző hetet virághétnek nevezték, mert ez az időszak alkalmas volt a virágmagok elvetésére. Sokan úgy vélték, villámcsapás és tűzvész ellen is megvédi a házat a kapufélfára tűzött barka.
Virágvasárnaphoz köthető a kisze szokása is. A kisze egy menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet a lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. A bábu jelképezte a telet, a böjtöt, a betegségeket. Ipolyszécsénkén úgy vélték, hogy aki elsőnek felkapja a kiszebábut, az hamarosan férjhez fog menni. Egy másik szokás volt a villőzés. Ekkor egy villóágat vágtak le a fáról, melyet felszalagoztak és kifújt tojásokkal díszítettek. Ez volt a tavasz hírnöke. Volt, ahol villőfát állítottak, és azt díszítették fel.
Nagyhét
A nagyhét jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, és csak nagyszombaton szólal meg újra. A harang helyett ezeken a napokon kereplővel hívták a híveket a templomba. Ebben a szokásban fontos szerepe van a zajnak, amely elűzi a gonoszt.
Nagypénteken sokan nem ettek húst és nem sütöttek kenyeret, mert úgy vélték, az kővé válna. De azért sem volt értelme a kenyeret bedagasztani aznap, mert tűzgyújtási tilalom is volt, így úgysem tudták volna megsütni. A nagypéntek a keresztény egyházban Jézus megfeszítésének emléknapja. Ekkor tilos volt befogni a lovat, mert attól féltek, megbetegszik. Boriban ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát, azonban krumplit nem lehetett a nagyhéten vetni, mert rossz termést ígért. A búzát sem boronálták ezen a napon, mert féltek, hogy elszárad. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, az nem lesz beteg. Turán a lányok üvegben vittek haza vizet a folyóról, mert azt hitték, aki ebben megmosakszik, az szép lesz.
A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, egészségvarázsló célzattal. Hortobágyon a lovakat fürdették ezen a napon, míg Jászdózsán a teheneket vitték ki inni a folyóhoz. A mai, tavaszi nagytakarítás már ekkor is élt, de meszeltek és mázoltak is. Manapság nagyszombat este gyűlik össze a család, és közösen fogyasztják el a húsvéti sonkát és a főtt tojást, sok más finomsággal együtt.
Húsvétkor különféle technikákkal díszíthetjük a tojásokat. Fotó: Pixabay
Húsvétvasárnap
Ez a nap sok helyen dologtiltó volt. Nem főztek, a trágyát sem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, és varrni sem volt szabad. Nem hajtották ki a csordát, és nem fogtak be állatot. A víz ezen a napon is fontos szerepet töltött be. Bukovinában úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az szerencsés lesz. Ezen a napon jellegzetes ételeket fogyasztottak. Ekkor ették a húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, és szentelt bort ittak hozzá. Sok helyen a sonkát és kalácsot kosárban, kendővel letakarva vitték a templomba megszentelni. A karácsonyi almához hasonlóan a palócoknál szokás volt, hogy egy szentelt tojást annyi részre vágtak, ahány családtag volt, majd közösen fogyasztották el, hogyha eltévednének, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
A zempléni falvakban a szentelt kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak, míg sok helyen elégették a maradék ételt, és elásták a ház mellé, hogy védje meg őket. Húsvétvasárnap hajnalban szokás volt a határjárás, melynek célja a tavaszi vetések védelme volt. Manapság általában ezen a reggelen hozza a húsvéti nyuszi az ajándékokat a gyerekeknek, melyet sok esetben elrejtenek a kertben, vagy a házban, és a Kicsiknek meg kell keresni azokat.
Húsvéthétfő
Ahogy az egész húsvétot, így a húsvéthétfőt is meghatározza a víz. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolás szokásának is. A mai, sokszor kissé kellemetlen illatú kölnikkel történő locsolás nagyon is humánus ahhoz képest, hogy korábban sokszor erőszakkal húzták a lányokat a kúthoz, és ott vödörszám öntötték rájuk a hideg vizet.
Az Ipoly mentén előző este körbejártak a legények a faluban, amit tojáshajtás néven ismertek. Ekkor lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze, máshol szalonnát kaptak, és a zsákmányból finom rántottát készítettek. A tojás héját annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak. Ezután indultak el locsolni, először a rokonokhoz.
Húsvétvasárnap reggel kell a gyerekeknek megkeresni a húsvéti nyuszi ajándékait. Fotó: Pixabay
Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. Országszerte szokás volt locsolóverseket mondani. Az 1940-es években szelídült meg a hideg vízzel locsolás, és ekkor váltottak át a legtöbben a kölnivel történő locsolkodásra. A locsolást étellel és itallal hálálták meg, emellé pedig hímes tojást kaptak ajándékba a fiúk. Manapság sok helyen csokoládét, vagy pénzt is adnak a locsolkodásért cserébe.
A tojásdíszítés módja a viaszolás és a karcolás volt. A tojás festése során a viasszal megrajzolt mintákat a festék nem fogta meg, majd letörölték a viaszt és átdörzsölték a tojást, hogy csillogós legyen. Sokan a festett tojásra nedvesen levelet tapasztottak, és annak erezete szép mintát hagyott a tojáson. .
A húsvéti ajándékozásnak is megvolt a hagyománya. Az ajándékot hozó húsvéti nyúl hagyománya német nyelvterületről terjedt el. A nyúl a termékenységet szimbolizálja. Manapság már mindenhol elterjedt, hogy ezen a napon csokoládét, illetve játékokat kapnak a gyerekek ajándékba.
Húsvétvasárnap és -hétfőn már ismét lehetett szórakozni, bálokat rendezni. Ajakon a bál költségeit a legények viselték, míg a lányok a húsvéti bálba fehér ruhában, hajadonfőtt mentek. A húsvéttal megkezdődött a lakodalmak ideje is.
Húsvétkedd
A húsvétkedd a visszalocsolás ideje volt, vagyis ekkor lehet visszaadni a fiúknak az előző napi, hideg vizes fürdőzést. Sokszor a lányok az út szélén mind a két oldalon felsorakoztak, és amelyik legény arra járt, az bizony nem úszhatta meg a hideg vizes fürdőt. Hölgyeim, javaslom, tartsuk életben ezt a csodás hagyományt!
Fehérvasárnap
A húsvéti ünnepkör zárónapja fehérvasárnap. Ekkor Zala és Somogy megyében szokás volt a szertartásos barátságkötés, a komálás, mátkálás. A komatálon többnyire hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt, és a nagyobb lányok a kisebbekkel küldték el a választott barátnőjükhöz. A kapott ajándékokat viszonozták is.
A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományaiból manapság már kevés maradt fent, de bárki bátran választhat az előbb olvasottak közül, és színesítheti vele az ünnepet. Nagyon boldog húsvétot kívánunk!
