A Magyar Haltani Társaság elnökségének idei három jelöltje a garda (Pelecus cultratus), a réticsík (Misgurnus fossilis) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus). A természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhatnak; szavazataikat 2023. december 31-én déli 12:00 óráig adhatják le ezen az oldalon.
S akkor a jelöltek:
Garda – Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758)
A garda hosszan megnyúlt, oldalról erőteljesen lapított, ezüstös csillogású halunk. Relatíve nagyobb termetű, akár 30-40, egyes példányaik akár az 50 cm-es testhosszt is elérhetik. Elterjedését és kedvelt környezetét tekintve elmondható, hogy alapvetően egy magát mind tengerben, mind édesvízben jólérző vándorhal, melynek a hazai populációi már teljesen adaptálódtak az édesvízhez. Elterjedési területe a Fekete-tenger és környéke.
A garda a "látott hal", Tihany hala – Magyar Haltani Társaság
Hazánkban leginkább a bő vízű folyók (pl. Duna, Rába, Ipoly, Dráva, Tisza, Bodrog) dévér-, olykor márnazónájában, és nagyobb tavainkban (Balaton) találkozhatunk vele. Hazánkban a köznyelvben gyakran csak „látott halként" emlegetik, mely ragadványnév abból ered, hogy az ősz során a gardák bandákba verődtek a Tihanyi-szorosban, mely jelenséget a „halászbokor" egyik tagja a vízközeli hegyekről figyelte, és mikor a „hegyenjáró" felismerte a gardarajt, jelek segítségével irányította a „halászbokor" többi tagját a gardaraj becserkészésében. A garda horgászati jelentősége igen csekély, húsa szálkás, de kimondottan finom ízű, jelentősége az utóbbi két évtizedben tovább csökkent, azelőtt viszont a tihanyiak „kenyérhalaként" szolgált. A hazai horgászrekord 1,05 kg.
Réticsík – Misgurnus fossilis (Linnaeus, 1758)
Hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Legnagyobb csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg.
A réticsík kiválóan alkalmazkodik az oxigénszegény viszonyokhoz is – forrás: Magyar Haltani Társaság
A vízszabályozást megelőzően olyannyira gyakori volt hazánkban, hogy a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő réticsík fogásával és értékesítésével. A nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre tekintettel védelmet élvez, természetvédelmi értéke 10.000 forint. Korábban időjósnak is tartották, mivel a vihar közeledését a légnyomás megváltozásával megérezve mozgása megélénkül, és gyakran a felszínre úszik levegőért.
Laposkeszeg – Ballerus ballerus (Linnaeus, 1758)
Megnyúlt testalkatú, alacsony hátú, oldalról erősen lapított testű pontyfélénk, amely a hazai keszegek közt egyedülálló testformájáról kapta a nevét. Testmérete legfeljebb 35 centiméter, de a kisebb példányok jellemzőbbek. Élőhely tekintetében főleg a nagyobb folyók dévérzónáját részesíti előnyben, így a Duna és a Tisza vízrendszerében egyaránt megtalálható, de nem feltétlen igényli a folyamatos vízáramlást.
A laposkeszeg a testformájáról kapta a nevét – forrás: Magyar Haltani Társaság
Állóvízhez alkalmazkodott állományai a Balatonban is megtalálhatóak. Táplálék tekintetében planktonevő, főleg a felső vízrétegekben táplálkozik, így a horgászzsákmányban csak ritka vendégként szerepel, célzottan nem gyakran horgásznak rá. Húsa a többi keszegfélééhez hasonlóan jó ízű, de szálkás. A hivatalos hazai horgászrekord 1 kg.
