Elgondolkodtató a takarmányozás jelentősége
Az állattenyésztési ágazatokon belül talán legkevesebbet a juh- és kecske ágazat takarmányozási technológiáiról olvashatunk Magyarországon – sajnos sejtem, hogy miért.
Kicsi-, elöregedő és sajnos csökkenő létszámú juhtartó társadalom vagyunk és a takarmánygyártó vállalatok nem látnak komolyabb üzleti lehetőséget a hazai körülményekhez igazított szakmai tanácsadásban, termékfejlesztésben.
"Úgysem veszik meg."
"Azt válaszolják a juhtartók, hogy már évtizedek óta csinálják, ne mondja meg nekik senki, hogyan kell szép bárányt nevelni." – hallom gyakran.
Pedig sok fogékony és tehetséges tenyésztő van az idősebb generációból és ígéretes fiatalok is vannak, akik az életüket csak az állattenyésztésben tudják elképzelni.
Nem mindenki akar áttérni húsmarha tartásra. Vannak, akik értik és szeretik a kézimunka részét a juh- és kecsketartásnak.
No, meg van jó néhány tenyésztő, akik a "szerelem" mellett a jövedelmezőség miatt is csinálja. Mert igenis lehet nyereségesen pecsenyebárányt előállítani.
Az intenzív bárányhizlalás, az állomány jó egészségi állapotának fenntartása és az általános "jó gazda szemlélet" egyaránt megtérülő befektetések, amikor az ember versenyképes, jövedelmező juhászatot vezet.
Ebben a cikkben a vemhes anyajuhok takarmányozásáról és az ellési szezonra való felkészülésről fogom megosztani a gondolataimat – és a tanult információkat.
Az anyajuhok takarmányozása az ellés előtti hat hétben kiemelt fontosságú feladat.
A magzatok növekedésének 70% -a ugyanis ebben az időszakban következik be, tehát ha itt rosszul takarmányozunk, akkor annak akár súlyos következményei is lehetnek mind az anyajuhra, mind a bárányra nézve.
A magas bárány túlélési arány, a jó születési súly és a kiváló minőségű juh kolosztrum potenciáljának maximalizálása érdekében ebben az időszakban a nagy európai juhtartó nemzetek gazdálkodói (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország) az anyajuhokat csoportokra osztva takarmányozzák a nyilvántartott szaporasági mutatóik és kondíciójuk alapján.
Egyes juhtartó farmerek szerint megéri ilyenkor – ellés előtt hat héttel – az állatorvossal vérmintát vetetni az anyajuhokból annak érdekében, hogy a takarmányozásuk maximálisan kiszolgálja a szükségleteiket.
Ezen kívül az ultrahangos vizsgálat is beépített technológiai elem egyes országokban. Az ultrahangos vizsgálatot többször ismétlik a szinkronizált vemhes állományon. Első alakalommal a vemhességet állapítják meg, majd a későbbiekben – 100-120. vemhességi napon – a vehem számától függően csoportokba sorolják az anyákat, ahol vehemszámhoz igazított takarmányozást kapnak.
A hazai juhtartók 99%-a teljes értékű takarmánykeveréket – köznyelvben megfogalmazva tápot – maximum a báránynevelés időszakában etet.
Más tradicionális juhtartó országokban a gazdák a felnőtt egyedeket is táppal- és több fázisban takarmányozzák. Ezzel tudják kiküszöbölni a takarmányok heterogenitását és ez eredményezi az állomány egyöntetű fejlődését.
Vemhes anyajuhok takarmányozása
A vehemépítés a vemhesség első három hónapjában csak elhanyagolható mértékben növeli meg az anyák táplálóanyag-szükségletét, aminek következtében a vemhes és üres anyák szükséglete ebben az időszakban gyakorlatilag nem különbözik egymástól. Az anyák szükségletét ekkor még a közepes minőségű legelő is fedezi.
A vehem növekedése a vemhesség 4-5. hónapjában jelentősen felgyorsul. A magzat a vemhesség 5. hónapjában annyit gyarapszik, mint a megelőző négy hónapban összesen. Főleg az ikervemhesség növeli meg jelentősen – az üres anyákhoz képest akár 70%-kal – a vemhesség végén az anyák táplálóanyag szükségletét.
A jelentős igény ellenére a jó minőségű – hektáronként mintegy 8-10 tonna zöldhozamot adó – legelő fedezi a vemhes anyák energia- és fehérje szükségletét. A legeltetés idejét ilyenkor célszerű meghosszabbítani, az állatokat esetleg éjszakára is a legelőn lehet hagyni, mert ezzel növelhető az anyák fű fogyasztása.
Télen 3-4 kg szilázsból, 0,5-1,0 kg szénából, 0,5-1,0 kg gazdasági abrakból álljon a vemhes anyák takarmányadagja. A szilázs lehetőleg jó minőségű fűszilázs, vagy szenázs legyen, mert kisebb a liszteriózis előfordulásának veszélye, mint silókukorica szilázs etetésekor.
Amennyiben a takarmányadag nem fedezi a vemhes anyák energiaszükségletét, azok zsírtartalékaik lebontásával igyekeznek a hiányt pótolni, a magzat fejlődését biztosítani. A hosszabb időn át fennálló nagyobb energiahiány a zsírbontás melléktermékeinek (ketonanyagoknak) a felhalmozódása következtében vemhességi ketózis kialakulását eredményezheti. A betegség kialakulásának nagy a veszélye, ha az anyák súlyvesztesége meghaladja a napi 50 g-ot.
A vemhes anyák energiahiányos takarmányozása csökkenti a bárányok születési súlyát, ráadásul ellenállóképességük is gyengébb. Az anyák hiányos takarmányozása a vemhesség utolsó harmadában csökkenti a megszületendő utód majdani gyapjútermelését is, ugyanis a gyapjúszálakat előállító szekunder follikulusok a vemhesség 75-85. napja körüli időben kezdenek kialakulni a bőrben.
Külön gondot kell fordítani a vemhes anyák ásványi anyag ellátására. A Ca-igényt az etetett tömegtakarmányok fedezik, a P-szükséglet azonban csak valamilyen P-kiegészítő adagolásával elégíthető ki. A mikroelemek közül a szelént külön is említeni szükséges, mert hiánya bárányokon izomelfajulást okoz, ezenkívül hiánya rontja a szaporodási mutatókat is. Az ásványi anyag kiegészítés abban az esetben, amikor a vemhes anyák abrakot is fogyasztanak ásványi anyag kiegészítők, illetve ásványi anyag premix abrakba történő keverésével egyszerűen megoldható.
B-csoportbeli vitaminok pótlására a szarvasmarhához hasonlóan a juhoknak sincsen szükségük, mert önellátóak. A vemhes anyák kielégítő karotin ellátása azonban fontos, hogy a bárányok megfelelő A-vitamin tartalékkal szülessenek. Legelőn a vemhes anyák karotin ellátása biztosított, télen azonban csak rövid ideig fonnyasztott lucerna-, vagy fűszilázs, esetleg sárgarépa etetésével, illetve vitamin premix útján lehet a vemhesség végén tartó anyák karotin ellátását megoldani.
Tejelő anyajuhok takarmányozása
A fajta mellett jelentősen befolyásolja a juhok tejtermelését, hogy az anya egy vagy két bárányt szoptat. Az ikerellő anyák tejtermelése mintegy 50-70%-kal nagyobb az egy bárányt szoptató anyákénál. Ebből következően az ikreket szoptató anyákat ajánlatos elkülöníteni és külön takarmányozni.
Hármasikrek követik az anyjukat – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
Az anyák tejtermelése 2-3 hétig növekszik és ha takarmányozásuk kifogástalan, ezt a termelésüket 60-70 napig tartják. Az anyák takarmányfogyasztása az ellést követő héten 15-20%-kal megnő az ellés előtti legnagyobb takarmányfogyasztáshoz képest. Ennek ellenére a takarmányfogyasztás növekedésének mértéke – a tehenekhez hasonlóan – elmarad a tejtermelés növekedésének ütemétől. Az ennek következtében előálló energiahiányt az anyák tartalékaik lebontásával igyekeznek pótolni. A testsúly csökkenés a tejtermelés nagyságától és az anyák kondíciójától függ. Minél jobb az anyák kondíciója, annál nagyobb a testsúly csökkenése. Arra törekedjünk az állatok takarmányozása során, hogy a testsúlycsökkenés a laktáció első hat hetében ne legyen több, mint az anyák testsúlyának 5%-a, ami egy 60 kg-os anya esetében maximum 3 kg-os súlycsökkenést jelent. Amennyiben az 50-60 napos szoptatási időszakban a súlyveszteség meghaladja a 6-7 kg-ot, a sűrített elletés esetén már nehezíti az újravemhesítést.
A hiányos energia-, illetve fehérjeellátás nemcsak az anyák tejtermelését csökkenti és ebből következően a bárányok fejlődését mérsékli, hanem csökken az anyák gyapjútermelése is. Ennek az az oka, hogy az anya a tejtermelést – mint a fajfenntartással összefüggő folyamatot – előnyben részesíti a gyapjútermeléssel szemben. Romlik ilyenkor a gyapjú minősége is, mert a gyapjúszálak a hiányos takarmányozás időszakában elvékonyodnak és a gyapjú feldolgozásakor elszakadnak.
A legelő a szoptató anyák takarmányozásában is alapvető jelentőségű. A 9-10 tonna zöldet termő gyep önmagában is fedezheti a szoptató anyák táplálóanyag szükségletét. A jobb bendőműködés céljából ilyenkor kevés (0,5 kg) szénát is etessünk. Téli időszakban 3-4 kg szilázsból, 0,5-1,0 kg szénából és 0,5-1,0 kg abrakból álló takarmányadag a laktációs csúcstermelés esetén is elegendő táplálóanyagot biztosít az anyáknak.
Ikerbárányok a téli legelőn – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
A szoptató anyák esetében különösen ügyeljünk a szilázs, illetve a szenázs minőségére, a földszennyezés elkerülésre. A melléktermékből (kukoricaszár, leveles cukorrépafej) készült szilázst inkább az üres, vagy a vemhesség korai időszakában tartó anyákkal etessünk.
A sörtörköly kedvező hatású az anyák tejtermelésére. Szoptató anyák fehérjeszükségletét - éppen úgy, mint a vemhes anyákét – télen legtöbbször nem lehet csak tömegtakarmányokkal, valamint gazdasági abrakfélékkel kielégíteni. Ehhez kevés (0,15-0,20 kg) fehérjetakarmány (extrahált napraforgó-, extrahált repcedara) etetésére is szükség van. Tartalmazhat az abrakkeverék karbamidot is, ennek részaránya a tápban azonban ne legyen 2%-nál több.
Fontos, hogy az anyák az abrakkal a szükséges ásványi anyagokhoz is hozzájussanak. Ez legegyszerűbben egységes mikroelem és vitaminpremixnek, illetve valamilyen P-kiegészítőnek, vagy komplett premixnek az abrakhoz keverésével oldható meg. Amennyiben az előző megoldást választjuk, úgy a P-kiegészítő mennyiségének megállapításakor arra törekedjünk, hogy a Ca:P arány a takarmányadagban közelítsen az 1,5:1,6:1 értékhez. A téli időszakban gondoskodjunk a szoptató anyák karotin ellátásáról is.
A fejt juhállományok takarmányozása a szoptató anyákéhoz hasonló, de annál általában intenzívebb (több abrak, jobb minőségű szálas és tömegtakarmány etetése), mivel a tejtermelésre szelektált fajták több tejet termelnek.
Forrás: Kérődző állatok takarmányozása: Schmidt János, Zsédely Eszter (2011) – Nyugat-Magyarországi Egyetem
|
|
Van elegendő, akadálymentes etetési felület az anyajuhok számára?
Evidensnek tűnik a válasz, hogy "Hát, persze!" – Mégis azt tapasztalom, hogy sokan nem biztosítanak elegendő helyet az etetések alkalmával. Pedig a vemhes anyák számára veszélyes lehet az abrakért vívott tolakodás, egymás törése. Előfordulhat továbbá, hogy a gyengébb erőnlétű anyák nem jutnak megfelelő mennyiségű takarmányhoz.
A legtöbb gazdaságban anyajuhonként 50 – 60 cm etetőhossz szükséges ahhoz, hogy a félénkebb anyajuhok is biztonsággal hozzáférjenek az etetőkhöz és a takarmányhoz.
Az etetőhossz számításakor ügyeljünk arra, hogy csak az akadálymentes helyet számoljuk – vonjunk le 60 cm-t azoktól a sarkoktól, ahol a juhok derékszögben táplálkoznak.
Takarmány mennyisége, összetétele
A precíz takarmányozás csökkenti az ellési nehézségeket – továbbá a bárányok túl kicsi- és túl nagy születési súlyát.
A túl kicsi születési súly magasabb bárány-mortalitást eredményez – míg a túl nagy bárányok nehézellést eredményezhetnek és az anyák hosszú hasznos élettartamát veszélyeztetik.
Az ideális születési súlyok a következők:
- egy bárány esetében ~ 5-6 kg;
- ikrek esetében ~ 4-5 kg;
- hármasikrek esetében ~ 3 kg
A fenti testtömeg értékek nagyban eltérhetnek a különböző juhfajták esetében.
Istállóhigiénia és vemhes anyák leválasztása
Az ellés előtt álló anyákat a tőgyük vizsgálata után válasszuk le a nyájról és lehetőség szerint a lehető legkisebb csoportokba rekesszük. Ez utóbbi különösen a vemhes jerkék esetében fontos, akik még nem ellettek és nem vagyunk biztosak benne, hogy elfogadják majd a bárányaikat. Minél kisebb csoportokba tudjuk rekeszteni az első ellésű jerkéket, annál könnyebb lesz megtalálni, hogy melyik bárány melyik anyához tartozik, ha ne adj' Isten nem fogadják el a bárányaikat és lemaradnánk az ellésről.
Fontos, hogy az istállókat pókhálózzuk le, igyekezzünk vastagon almozni tiszta szalmával az ellés előtti héttől. A higiéniai fegyelemmel kivédhetjük a kokcidiózis előfordulásának és terjedésének mértékét – de van még egy kórokozó, ami nagy gondot okozhat!
Juhászati szakmai csoportokban és a közösségi oldalakon sajnos viszonylag gyakran látok olyan fotókat, vagy segítségkérő posztokat, amelyeken tetanuszos bárány vagy gida látható merevgörcsben.
A leggyakoribb kérdések ilyenkor, hogy mi a baja, mit adjak neki, meg lehet-e menteni és elkaphatja-e a többi állat.
Soha senki nem kérdezi meg, hogy mitől van, vagy mit csináljak, hogy többet ne forduljon elő.
|
A tetanuszt (népies nevén merevgörcsöt) a Clostridium tetani baktérium által termelt toxin okozza.
A baktérium spórái leggyakrabban földdel vagy trágyával szennyeződött sebzés útján kerülnek be a szervezetbe, ahol oxigéntől elzárva szaporodnak, mérget (toxint) termelve.
Ahol már korábban tetanusz fertőzés előfordult, ott az ellés körül MÉG FIGYELMESEBBEN kell fertőtleníteni – tiszta, pormentes alomra fogadni az újszülött jószágokat és a köldökcsonkot mindig fertőtleníteni kell!
A tetanusz baktérium spórái évekig megmaradnak a talajban és a porban, ellenállnak a szárazságnak, a vegyi anyagoknak és a napfénynek.
Tetanuszfertőzésre gyanús sérülések lehetnek: mély (például szúrt), elszennyeződött sebek, nyílt törések, állati harapások, tetoválás, füllyukasztás, újszülötteknél köldökfertőzés. (A tetanuszfertőzött jószág nem tudja a többi állatot megfertőzni.)
A megbetegedett állatok időben megkezdett antibiotikumos kezelése eredményes lehet.
|
|
A megfelelő megvilágítás szintén fontos kritérium
Az ellési szezon előtt érdemes ellenőrizni a világító berendezéseket és egy nagyobb karbantartást végezni. Cseréljük ki az izzókat, szerezzünk be infralámpákat.
Állítsunk össze egy bevásárló listát, ellenőrizzük, hogy mit kell beszerezni és gondoskodjunk arról, hogy minden rendben, egy helyen legyen. Amikor szükség van az elsősegély készletre, nincsen idő keresgélni!
Ellető készlet tartalma juhászok számára:
- Gumikesztyű,
- Ellető kesztyű
- Síkosító gél arra az esetre, ha segíteni kell az ellés során
- Elletőkötél
- Jódkészítmény, (Betadine), vagy más sebfertőtlenítő oldat köldökcsonkhoz
- Hüvely / Méh előesésgátló (hám nélkül is használható bálamadzaggal, vagy spárgával)
- Fecskendők és tűk;
- Glükóz,
- Kolosztrum és tejpótló tápszer;
- Palackok, cumik (és gyomorszonda gyakorlott felhasználók számára);
- Jelölő kréta és / vagy spray;
- Kalciuminjekció;
- Szelén injekció;
- Antibiotikum tőgygyulladás, méhgyulladás, méhelőesés esetére
- Tőgyinfúzió
- Hőmérő;
- Infralámpa szett új izzóval
- Etetők- és itatók a fogadtatókban
- Elasztátor fogó
- Gumigyűrű elasztátor fogóhoz
Magyarországon már egybe csomagolt ellető készlet is kapható, amely tartalmazza a legtöbb szükséges eszközt a bárányok fogadásához.
Ez a csomag kifejezetten juh- és kecske elletéshez szükséges termékeket tartalmaz – fotó: www.farmerstarter.hu
|
Gazdatársak figyelem! MINDEN ELLÉS ALKALMÁVAL AJÁNLOTT GUMIKESZTYŰT, vagy ELLETŐKESZTYŰT VISELNI!
A juhokról és kecskékről emberre terjedő zoonózisok (állatról emberre terjedő betegségek gyűjtőneve) az ellés során még könnyebben terjednek, mint egyébként a gazdasági év során.
Ismerjünk meg néhány állatról emberre terjedő betegségek, amelyek komoly gondot okozhatnak:
Chlamydia baktériumok, amely amellett, hogy fiatal bárányok tüdõgyulladásos megbetegedését is elõidézhetik, a juhok vetélésének leggyakoribb kórokozói. A Chlamydiák súlyos gazdasági veszteségeket okoznak – a baktériumok jelen vannak a hörgőváladékban, a magzatburokban, továbbá a porban beszáradva akár három hétig is életképes állapotban maradhatnak. Szerencsére nincs nagy ellenálló képességük, hiszen 65 Celsius fokon elpusztulnak és az általánosan ismert fertőtlenítőszerek is perceken belül elpusztítják ezeket. Elletéskor, ha az anyának segíteni kell és a szülőcsatornába kell nyúlnunk, akkor csak kesztyűvel tegyük, mert egyes Chlamydia baktériumok a nők esetében meddőséget is okozhatnak. Ezek a baktériumok Tetraciklinekre érzékenyek. Az anyajuhok vakcinázásával megelőzhető az állomány fertőzöttsége.
A szalmonellózis egyes szalmonellabaktériumok által okozott fertőző gyomor-bél betegség. A tudomány a szalmonella körülbelül 2600 szerotípusát ismeri. A szalmonellózisra a szarvasmarha és a juh érzékenyebben reagál, mint az ember. Szarvasmarha és juh esetén egyes formák akár egy napon belül is elhullást okozhatnak. Különösen érzékenyek a fiatal állatok. A túlélők tíz hétnél tovább ürítik a baktériumokat, melyek megjelennek a tejben is. A betegség antibiotikummal kezelhető.
Varas szájfájás: Göb- és pörkképződéssel járó vírusos betegség, amit gyakran fiatal bárányokban, ritkábban felnőttekben tapasztalunk. Elváltozások a száj bőrén és nyálkahártyáján, a lábvégeken és a nemi szervek környékén, ritkábban egyéb területeken jelentkeznek. Közvetlen és közvetett formában terjed, gyógyulásra hajlamos. Gyógykezelni helyileg glicerines jódoldattal lehet és a pörkök kíméletes eltávolításával. Védekezést a skarifikációs (karcolásos) vakcinázás jelent, amit járványos környezetben már napos korban el kell végezni. Emberre is veszélyes, ezért az állatokkal való bánáskor ajánlatos gumikesztyűt használni.
Rotavírus: Az intenzíven tartott 2 hónapos, esetleg több hónapos bárányok között gyakori és hasmenésben nyilvánul meg. Gyógykezelni csak a baktériumos szövődményeket lehet antibiotikumok segítségével. Megelőzése vakcinázással lehetséges. A betegség széklettel és váladékokkal ürül és embergyermekekben súlyos vízveszteséghez vezető hasmenéssel járhat.
A brucellózis olyan baktérium okozta betegség, amely első sorban állatokra veszélyes, de hét típusa közül négy emberekre is átterjedhet. A Br. melitensis és Br. abortus 15-20%-os állományszintű vetélést okoznak. Br. ovis kosokban mellékhere- és heregyulladást idéz elő. Fertőződésük nemi úton, vagy kötőhártyán át történik. A beteg állatok heréi duzzadtak, fájdalmasak és melegek. Ondójuk minősége romlik. A betegség gyógyíthatatlan, a fertőzött egyedek selejtezése indokolt.
A Toxoplazmózis kórokozója a Toxoplasma gondii névre hallgató egysejtű parazita, amely gazdája a macska, de köztigazdája lehet a juh is. Vemhes anyáknál vetélést okozhat. Emberekben súlyos megbetegedést csak gyenge immunitású betegeknél, illetve a terhesség kihordása során fertőződött anyák magzatainál okozhat.
Végül, de nem utolsó sorban szóljunk egy szót a Panaritium, vagy más néven büdössántaság kórokozóiról is, amelyek a Bact. nodosus és Fusobact. necrophorum. Ezekhez egyéb baktériumok is csatlakoznak a csülök gennyes, heves gyulladása során. Amennyiben a nyájban büdössántaság előfordul, körömápolás után hetente egyszer lábfürösztő-szerrel történő tapostatás javasolt. Ez a betegség sem kapcsolódik közvetlenül az ellés témaköréhez, de fontos megjegyezni, hogy az emberi körömágyba is könnyen beszaporodnak ezek a baktériumok!
Források: http://web.med.u-szeged.hu/medmicro/dok/MTA_szakmodszertani_tovabbkepzes_zoonozisok.pdf
A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.) Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János – Mezőgazda Kiadó
|
|
Győződjünk meg arról, hogy az összes bárány ivott-e megfelelő mennyiségű kolosztrumot az első hat órában.
A kolosztrum táplálja az újszülött bárányokat, de ellenanyagokkal is ellátja az állatokat, amelyek a betegségek kivédésére nélkülözhetetlenek. Minden báránynak 50 ml / születési súly kg mennyiségű kolosztrumot kell kapnia.
Amennyiben nincsen juh kolosztrumunk, ügyeljünk arra, hogy a tehén kolosztrum is mindig tartalmazzon némi anyajuh-kolosztrumot.
Például, ha hármasikrek esetén az anyajuhban csak 300 ml kolosztrum van, akkor három bárány mindegyikének 100 - 100 - 100 ml anyajuh kolosztrumot kell adni, majd helyettesítő tehén kolosztrummal kell pótolni az itatást, amennyiben nincs alternatív anyajuh kolosztrumforrás.
Ügyeljünk az erős anya-bárány kötődés kialakulására!
Biztosítsunk nyugalmat és elegendő időt arra, hogy az anya letisztogassa és megismerje bárányait. – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
Az istállóban történő elletés során elengedhetetlen, hogy az anyajuh a bárányával együtt zavartalan időt tölthessen közvetlenül az ellés után. Ilyenkor alakulhat ki az az erős kötődés közöttük, amely során az anya gondoskodik a bárányáról.
Törekedjünk legalább 24 órás nyugalmi időre az egyes fogadtató boxokban minden anyajuh és bárányaik számára. Ezt követően nagyobb csoportokba ereszthetjük őket, amennyiben az anyák elfogadják a bárányaikat és a bárányok is szépen szopnak.
Gondoskodó anya bárányával – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
