Az ünnepi időszakban sok finomságot készítünk a saját gazdaságunkban termelt alapanyagokból. Karácsonyi vacsora báránysülttel, szilveszteri menü friss sertés pecsenyével... El sem tudjuk képzelni a szépen megterített asztalt más ételekkel, mint amit a szüleinktől láttunk és amit mi is a gyermekeink elé teszünk.

De vajon mi volt az ára annak, hogy a báránysültet, vagy a sertés pecsenyét szépen feltálaljuk?

Volt aszály-, vagy más káresemény és végül sikerült eredményesen betakarítani a termést?  Megérte elvetni, egy éven át dolgozni, majd learatni?

fotó: Shutterstock

Megérte a takarmányt megtermelni? Érdemes volt minden reggel korán kelni, etetni, itatni, trágyázni – és végül eladni a felvásárlónak a borjút, bárányt, hízót?

A precíziós gazdálkodás és a digitalizáció világban a legegyszerűbben kapunk választ ezekre kérdésekre, hiszen a gazdaság nyilvántartó- és felügyeleti rendszere akár automatikusan is kiértékelheti a gazdálkodási évet.

De vajon mi a helyzet a legkisebb háztáji gazdaságok termelőivel? Nekik miért éri meg annyit dolgozni a kiskerten? Ők miért kelnek fel hajnalban egy pár jószághoz? – ezeken a kérdéseken gondolkodtam, amikor az egyik közösségi oldalon megrendítő és elgondolkodtató írást találtam.

A szerző kérésére név nélkül továbbítjuk az üzenetet – egy magyar háztáji kisgazdaságból, minden vidéken élő embernek, sok szeretettel:

"Egy állattartó háztáji gazdaságban nem igazán számolgatunk részleteket. Mert nem számolható a szétszóródó takarmány értéke, amit a tyúk felszedeget...

Hogyan tudnám megszámolni a lábasjószág trágyájában maradt daraszemeket, amit kiszed a baromfi? Milyen árban számoljam a házi tojást, amit egymás után felüthetünk a nagy tálba szagolgatás és nézegetés nélkül, mert hibátlan mind? Hogy számoljam a tyúkok által összefogdosott legyek- és légylárvák hasznát? Hogy számoljam a ki nem dobott és megetetett konyhai hulladék értékét? – És a kaszált zöldet? Hogy számoljam a gyógyszer nélkül felnevelt hízókat, vágómarhát, tyúkot, kacsát, libát, gyöngyöst? Hogy számoljam a tejet? Nem számolható a fecske munkája sem, pedig ő is a gazdaságom része. Miként számoljam a galambhúst – esetleg multi-, vagy extra-minőségű biobolti áron? És hogy számoljam a család egészségét, a biztonságos élelem-forrást és a megtakarítást, amit nem költök el, mert be sem megyek a boltba? Miként kalkuláljam a nem létező gyógyszerköltséget? Hogyan számoljam el a tudást, amit átadok a gyerekeimnek? És vajon mennyit ér az élmény, amikor jó időben sétakocsikázunk a lovunkkal fél napon át?

Hogyan lehet mindezt papírra vetni és kiszámolni?

Elmondom: sehogyan...

Tudom, hogy mi a gabona értéke, amit betárolunk aratáskor, mert akkor a legolcsóbb, tudom mennyi a gyepszéna, lucernaszéna ára. Ezt elosztom 12 hónapra, így tudom körülbelül, hogy mennyi a költsége a gazdaság ezen részének. Ebből aztán megítélem, hogy lehet-e ilyen ételt venni a boltban ennyiért..."

fotó: Shutterstock

Tanulságos üzenet, amely komoly kérdéseket vet fel a nagyüzemi technológiákat alkalmazó gazdálkodók irányába is:

Hogyan lehet azokat az értékeket, amelyek a háztáji gazdaságban a természettel összhangban megvalósulnak, a nagyüzemi termelésben is megőrizni?

Gondolkodjunk el és tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket:

  • Nekem miért éri meg gazdálkodni?
  • Versenyképesen, nyereségesen tudok termelni?
  • Részese vagyok a kiváló minőségű, biztonságos és nyomon követhető élelmiszerek alapanyag-előállításának?
  • Mindezek mellett képes vagyok javítani a talajok állapotát és fenntartható módon gazdálkodni?
  • Miben tudnék fejlődni? Milyen célokat tűztem ki magam elé a jövő évre?
  • Mit tanultam ebben az évben és miben fogom képezni magamat jövőre?
  • Milyen kihívásokra, veszélyekre, kockázati tényezőkre kell felkészülnöm jövőre?

fotó: Shutterstock

Rengeteg előírásnak, elvárásnak és kihívásnak kell megfelelnie a XXI. század termelőjének úgy, hogy a gazdálkodás körülményeit tovább nehezíti a változó klíma és a szélsőséges időjárás.

Azonban folyamatos tanulással, az új technológiák és innovációk megismerésével és elsajátításával fejlődni tudunk és alkalmazkodhatunk a természet változásaihoz, sőt, akár lassítani is tudjuk a kedvezőtlen folyamatokat.

Mindezek mellett ne felejtsük el az őseinktől örökölt tudás frissítését és megőrizni azt az alázatot, amellyel a termőföld és az anyatermészet igényeit szolgálták.

Hasznosítsuk az ünnepek alatt a szabadidőnket és képezzük magunkat, ismerjünk meg új technológiákat, tervezzünk hosszú távra és tűzzünk ki új célokat! A tanulást minden gazdálkodónak teljes élete során folytatnia kell.

A termőföldet nagyszüleinktől örököljük, de az unokáinktól kapjuk kölcsön – fotó: Shutterstock

Ajánljuk olvasóinknak fórum rovatunkat, ahol gyakorló gazdálkodók osztják meg egymással szakmai kérdéseiket, észrevételeiket és tapasztalataikat. Tanulni a leghatékonyabban egymástól lehet!

Érdeklődsz a precíziós gazdálkodás iránt? A mezőgazdaság digitalizációs irányába tartó fejlődése soha nem látott rohamban nő.

A PREGA 2020 Konferencia és Kiállítás jövőre is bemutatja az innovatívabb újdonságokat és tapasztalatokat a precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazásáról – olyan gazdáknak, akik a jövőben is versenyképesen akarnak termelni.