Számos kedvelt ételünk, mint például a kakaóbab, a burgonya, a cukornád, a földimogyoró és a paprika, Amerikából származik – de vajon miket ettek a magyar emberek 1492 előtt?

Ezeket ették a középkorban a magyarok

A honfoglaló magyarok még általában cserép főzőbográcsot használtak fogásaik előállításához, melyet az Árpád-kor végére felváltott a fémüst.

Az 1300-1500-as években hazánkban is a leggyakrabban felhasznált alapanyag a marhahús volt, továbbá egyre gyakoribbá vált a disznó-, juh- és baromfihús fogyasztása. A húsfogyasztás mértéke azonban nem volt kiegyensúlyozott a nemesek és a köznép tagjai között, utóbbiak jóval ritkábban jutottak hozzá.

A szarvasmarhán, sertésen, kecskén és szárnyasokon kívül a kiváltságosok gyakran ehettek őzet vagy vaddisznót is, de a csiga mellett békát, sőt még hattyút és akár medvét is fogyasztottak.

Szerepeltek az étrendben tejtermékek, gabonafélék, hüvelyesek, levél- és gyökérzöldségek is.

A kása nagyon gyakori fogás volt a középkorban, valamint zöldségféléket húsos egytálételekként is fogyasztottak; a borsó már a honfoglalás korában is részét képezte táplálkozásunknak, később pedig a lencse, majd a késő középkorban a káposzta termelése és fogyasztása is népszerűvé vált, a tökfélék közül viszont csak a lopótök európai eredetű.

Tejterméket és tojást elsősorban a böjti időkben, helyettesítő termékként fogyasztottak, amikor az egyéb fogásokat mellőzniük kellett.

Süteményeket is készítettek, de a kelt tészta nem volt gyakori, illetve az erjesztett kenyér is luxuscikknek számított.

A legfontosabb ital természetesen a – forrásokból, patakokból merített – víz volt, de a gyermekeknek édes tejet is adtak, míg a felnőttek gyümölcsborokat, söröket is fogyasztottak.

ételek

Szerepeltek az étrendben tejtermékek, gabonafélék, hüvelyesek, levél- és gyökérzöldségek is – illusztráció: Shutterstock

A kenyér luxusnak számított

A kenyér a 11. században még a kiváltságosok luxuscsemegéje volt. A hétköznapi embereknek még ezután is sokat kellett várni arra, egészen a 14. századig, hogy általánossá váljon a kenyér az asztalon. A 15. században már a kenyér finomabb ünnepi változata, a kalács is megjelent jelesebb alkalmakkor.

A gazdagok ették a finom lisztből készült fehér kenyeret, míg a szegények a kevert gabonából készült, savanykásabb ízű és sötét színű silány utánzatot.

A fejenként fogyasztott napi kenyérmennyiséget 10-15 dekára becsülik a szakértők, ami kb. 30-60 kiló átlagos éves kenyérfogyasztás jelent.

A többi étkezés alkalmával ezt főleg a kölesből, netán árpából készült kása fogyasztása váltotta ki, valamint az erjesztetlen lepénykenyér árpából.

Elődeink napi két alkalommal ettek meleg ételt: egyszer a délelőtti órákban, egyszer pedig a délutáni-esti órákban.

Forrás: divany.hu