Az őszi talajmunkálatok során minden évben ilyentájt találkoznak sokan először ezzel az érdekes állattal – legalábbis annak valamelyik életszakaszában. Az fordul elő a leggyakrabban, hogy bár kifejlett imágóként találkoztunk vele, bábként vagy hernyóként még nem ismerjük.
Igen apró petékből bújnak ki a később nagyra növő hernyók, melyek a tápnövények élnek. Veszély esetén az oldalukra fekszenek, és karikába hajtják a testüket, hogy kisebbnek tűnjenek.
Szarvashernyó: óriási és színes
A hernyók feje kicsi és farrészén fölül fekete vagy piros-fekete szarvacska található. A zöld hernyók testén és fején fekete mintázat látható, oldalán okkersárga vonalak vannak fekete szegéllyel. A fekete színváltozat fő rajzolati eleme a sárga hosszanti vonal vagy vonalak a háton.
A barna színváltozaton világosabb sávok váltakoznak feketékkel és okkersárgákkal – fotó: Kristian Peters
Főbb tápnövényei:
- Apró szulák
- Sövényszulák
- Háromszínű szulák
- Erdei nebáncsvirág
- Kerti saláta
- Édesburgonya
Szeptember végére fejlődnek ki teljesen. Ezután a nedves, puha talajba 10-20 cm mélyre ássák be magukat, és egy laza szövésű gubóban bábozódnak be.
A bábon külön tok van a nyelvnek
Ilyenkor ősszel modóshat ki a földből a báb, mely fényes, kb. 5-6 cm-es. Ezen már található egy nyelvtok, amelyben a kifejlett állatnál fontos szerv, a pödörnyelv fejlődik. Érzékenyek a hidegre, ezért kevés báb éli túl a telet.
A tok mahagóni vagy sötétebb színű – fotó: Hinox/Wikipedia
...és a kifejlett imágó
A folyófűszender, vagy szulákszender (Agrius convolvuli) nevét a hernyójának magyarországi fő táplálékáról, az apró szulákról kapta, amely népies nevén folyófű.
Afrikai telelés után Európában már májusban megjelenhetnek, de jellemző, hogy nyár elején. Ősszel látható a legtöbb, mert ilyenkor a frissen kikelt példányok is együtt vándorolnak az idősebb példányokkal.
Főleg alkonyatkor táplálkoznak, a virágok előtt lebegve, hosszú pödörnyelvükkel szívogatják a nektárt – fotó: Charles J. Sharp
Nagy területeket bejárnak, hosszú időn keresztül akár 50 km/óra repülési sebességre is képesek! Nappal egy helyben maradva pihennek, de alkonyatkor nekiindulnak, és megállás nélkül repülnek virágról virágra.
Meleg domb- és hegyoldalakon, virágos réteken, mezsgyéken, káposztaföldeken található meg, főként ahol tápnövényei megtalálhatóak, sűrű erdőkben viszont nem.
Forrás: Wikipedia; képek: Kristian Peters, Charles J. Sharp, Hinox/Wikipedia