Németországi leletek alapján elődeink hódot ettek, és valószínűleg a prémjét is felhasználták – írja az ng.24.hu.
Eddig csak nagyon kevés paleolitikumi hódcsonton találtak a kutatók vágásnyomokat, és ezek is csak elszigetelt darabok voltak, a bilzingslebeni feltárások során azonban nagy mennyiségben bukkantak rájuk. Nagyítókkal és mikroszkópokkal vizsgálták át a 400 ezer éves hódcsontokat, melyeket 1969-2002 között tártak fel, és vizsgálataik során sikerült beazonosítani a kőeszközökkel ejtett vágásnyomokat ezeken a csontokon.
A maradványok főleg fiatal felnőtt egyedektől származtak, azaz elődeink kimondottan a már nagy termetű, kellően hájas, de még tapasztalatlan hódokra vadásztak. A háj ugyanis igen fontos táplálékforrás volt a jégkorszakban.
A kutatók kétféle hódfajt is azonosítottak: a mai élő eurázsiai hódot és a már kihalt eurázsiai óriás hódot. A csontokon azonosított vágásnyomok arra utaltak, hogy a hódokat a prémjükért és a húsukért is vadászták.
Mivel a hód félig vízi életmódú állat, teljesen más vadászati módszert igényel az elejtése, mint az átlag szárazföldi állatoké. A modernebb korban vadászatukhoz elsősorban csapdát és hálókat használnak, de a fiatal felnőtt egyedek kiválasztásához ennél kifinomultabb módszerre lehetett szükség.
Indexkép: Pixabay
