Albert Broel a nagy amerikai ökörbékaláz központi figurája és motorja volt, és a nagy gazdasági válság utáni években olyan vállalkozási őrületet indított be, amihez fogható Magyarországon a rendszerváltás környékén a biogiliszta volt, hasonló eredménnyel – írja a telex.hu.
Albert Broel lengyel nemesi családba született az ezernyolcszázas évek végén, tehetős szülők gyermeke volt, aki később orvosnak kezdett tanulni, azonban az első világháború közbeszólt: besorozták az orosz lovassághoz. Hamar századossá nevezték ki, azonban később fogságba esett, ahol összefutott az unokatestvérével, aki a németek oldalán volt százados. A rokon elintézte, hogy a fiú eljuthasson Amerikába.
Detroitban telepedett le, ahol a holisztikus gyógyászat felé fordult. Ezt követően praktizálni kezdett, de 1923-ban abba kellett hagynia, mert az egészségügyi hatóságok egy ellenőrzés során súlyos mulasztásokat találtak – például az orvosi végzettség hiányát. Később még próbálkozott néhány dologgal, melyeknek kudarc lett a vége, majd a harmincas években rátalált a békatenyésztés lehetőségére. Állítólag édesanyjának régebben olyan betegsége volt, amitől nehezen nyelt és rosszul lett a hústól, amire az orvos békahúst javasolt, és attól a nő állapota javulni kezdett. Broel mindig következetesen állította, hogy anyja mondta neki azt, hogy a békahúsban sok pénz lehet.
Először Ohióban kezdett kísérletezni a békaneveléssel, majd 1933-től Louisianában folytatta egyre sikeresebb vállalkozását, ahol az állatok számára megfelelőbb volt a klíma.
Albert Broel kezdetben Ohióban kezdett kísérletezni a békatenyésztéssel – fotó: Pixabay
A Lithobates catesbeianus nevű békafaj (amerikai ökörbéka) testhossza a 20 cm-t is elérheti, súlya pedig akár a 80 dekát is, azaz a békacombhús szabad szemmel jól látható mennyiség. Ez alapján Broel fejében kirajzolódott egy jól kidolgozott üzleti terv.
Kezdeti sikerek
American Frog Canning Company néven konzervgyárat létesített, ami rengeteg békahúskonzervet gyártott. Az első konzerv 1933-ban gördült le a gyártósorról, egy dobozban három békacomb volt, fűszeres-aszpikos lében. A gyárban Broel kezdetben saját tenyésztett állatait dolgozta fel, de később bevont vadászokat is, akik a mocsarakban összeszedett békákat Broelhez vitték. Néhány óra alatt száz békát is lehetett fogni, így ez mindenki számára jó üzletnek bizonyult.
A konzervgyártással párhuzamosan Broel a környékbeli éttermeknek is reklámozni kezdte a békákat, és egyre több étlapon jelentek meg a békahúsból készült ételek.
Broel a többi békatenyésztővel is felvette a kapcsolatot, és országszerte népszerűsíteni kezdte a békatenyésztést, azt ígérve, hogy a békaneveléshez csak egy tavacskára és néhány tenyészállatra van szükség. Kezdő békacsomagot is lehetett rendelni tőle, és ingyenes kézikönyvet a tudnivalókról. Broel azt ígérte, hogy fel fogja vásárolni a szaporulatokat, és egy tucat békáért akár 5 dollárt is fizet. Ennek hatására rengetegen vágtak bele a békatenyésztésbe, ami nem meglepő, ugyanis a nagy gazdasági világválság utáni években Amerikában többen reménykedtek a gyors meggazdagodásban. A Southern Industries Inc. részvénytársaság is beszállt, és részvényeket árult az északi államokban, hogy gyorsabban fejleszthesse békafarmjait. Rövid időn belül több ezren lettek érdekeltek az üzletben. Broel gyárába az ország minden tájáról érkezett nyersanyag, bővítenie is kellett az üzemét.
Kudarcok
Azonban kétkedő hangokból is egyre többet lehetett hallani, a sajtó és a szakhivatalok képviselőitől egyaránt, de később pórul járt békafarmerektől is. A mezőgazdasági minisztérium is kiadott egy közleményt, melyben arra figyelmeztetett, hogy a több ezer "ökörbéka-vállalkozás" közül csak három tartja magát sikeresnek.
A harmincas évek közepétől egyre többen támadták Broelt, az amerikai postától kezdve a kereskedelmi felügyeleten át a sorra bedőlő farmokig. A Southern Industries is bajba került, mert több mint egy év után sem tudott semmit visszafizetni a befektetőknek, és azok beperelték a részvénytársaságot.
Hiába szerepelt egyre több étlapon a békacomb, a békatenyésztő vállalkozások nagyobb része nem ért el sikereket – fotó: Pixabay
A békatenyésztés nehézségei
Akik békatenyésztésbe fogtak, egyszerűen nem vették figyelembe, hogy a természet komolyan megnehezíti a békatenyésztést, és persze Broel sem hangsúlyozta ezeket. Például reklámozták a békatenyésztést azzal, hogy a nősténybéka húszezer petét rak, de azt senki nem tette hozzá, hogy ennek az az oka, hogy azoknak csak töredékéből lesz felnőtt egyed, a peték és az ebihalak nagy számban pusztulnak el. Például maguk az ökörbékák is előszeretettel falják fel saját petéiket, sőt a nagyobb békák is megeszik a kisebbeket, ezért a békafarmereknek nemcsak azt kellett volna megoldaniuk, hogy elkülönítsék a békákat az ebihalaktól, de azt is, hogy a békákat méret szerint különválasszák.
Az ökörbékák etetése sem egyszerű feladat, ugyanis rengeteg ételt igényelnek, azonban döglött állathoz nem nyúlnak. Vagyis élő eledellel kellett volna etetni őket, ami teljes munkaidős személyzetet kívánt. És persze meg kell védeni az állatokat a természetes ellenségeiktől és a betegségektől is, mindezt 2-3 éven át, ugyanis az ökörbéka ennyi idő alatt nő fel a vágósúlyhoz.
Tehát a békatenyésztésen több ezren buktak kisebb vagy nagyobb összegeket. Broel vállalkozása azonban jól működött, amíg a vadászok is szállítottak neki békákat, de a harmincas évek végére ez a forrás is elapadt, ugyanis a Louisianában egyre csökkenő békaállomány miatt az állam főszezonban megtiltotta a békászást. Broelnek tehát be kellett zárnia a konzervgyárat és eladni földjeit. Ezt követően visszaköltözött Detroitba.
Ezután már csak azért tenyésztett békákat, hogy azokat más farmereknek árulja. Élete végéig hitt azonban abban, hogy a békatenyésztésben hatalmas lehetőségek rejlenek.
Halála után, a hetvenes-nyolcvanas években újra erőre kapott az amerikai békatenyésztés, később Európában, Brazíliában és Délkelet-Ázsiában is sorra nyíltak a békafarmok, ugyanis valóban volt (van) kereslet a békahúsra, illetve fejlődött a tenyésztést segítő technológia is, de a békahúsexport nagy része továbbra is vadon fogott állatokból származik.
Egy korábbi cikkünkben megírtuk, hogy Európában az őshonos kétéltűek védettek, de ma már itthon is bárki vásárolhat gyorsfagyasztott, konyhakész békacombot. Hazánkban kevésbé népszerű étel, de például Franciaország hatalmas piacot jelent a békacomb számára – ott fogyasztják európai szinten a legtöbb békacombot.
A békacomb igen egészséges – fotó: Pixabay
Évtizedek óta egyre több EU-n kívüli ország válik beszállítóvá, aminek a következménye az, hogy ezekben az országokban rendkívüli mértékben megfogyatkozott a békaállomány, amit tovább súlyosbított egy, a kétéltűeket világszerte sújtó járványos betegség.
2010-2019 között 40.700 tonnányi békacombot importált az EU, ami 0,8-2 milliárd békát jelent. A fő beszállítók Indonézia, Vietnám, Törökország és Albánia voltak. Azonban nagyon sok esetben nem követhető nyomon (nem szerepel a csomagolásokon), honnan érkezett a béka.
A békacomb egyébként igen egészséges, mivel alig tartalmaz koleszterint, ami megvédi a vérereket, és csökkenti a szív- és érrendszeri problémák kialakulásának esélyét, emellett rengeteg fehérjét tartalmaz.
A hazai helyzet
Magyarországon nem könnyen beszerezhető étel és igen drága is, ráadásul a fogyasztók idegenkednek tőle. Azonban régen itthon sem volt olyan nagy különlegesség, mint ma, ugyanis a folyók környékén kialakuló lápos-mocsaras területeken rengeteg volt a béka, amit az arra élők fogyasztottak is.
A hazánkban, illetve Európa nagy részén elterjedt fajok egyébként nem túl nagyok: a kifejlett egyedek általában 10 centi körüliek, azaz egy combon nincs túl sok hús, tehát elég sok kell belőle, ha valaki szeretne jóllakni (kivéve, ha valaki ökörbékához tud hozzájutni, aminek csirkecomb nagyságú combjai vannak), ráadásul a hazai, ehető fajok mind védettek.
Magyarországon is voltak, vannak próbálkozások különféle békák árusítására, de a vásárlók nem érdeklődnek a békacomb iránt, azokat kizárólag egy-két étterem vásárolja, elsősorban nagyobb szállodák éttermei, de az a forgalom sem számottevő.