Azt hisszük, sok mindent tudunk a szamárról, azonban valószínűleg a vele kapcsolatos ismereteink nagyon is hiányosak. Régen olcsó teherhordóként használták a szamarat és a lóval létrehozott fajhibridjét, az öszvért a hegyvidéki expedíciók és a hadseregek egyaránt. Mivel az öszvér szaporodásképtelen, ezért folyamatos utánpótlásához szükség volt a szamárnak mint fajnak a továbbéléséhez. Azonban a gépesítés elterjedésével egyre csökkent az igény iránta, ezért ma már inkább csak állatkertekben találkozhatunk velük. De mi az, amit mindenképpen érdemes tudni róluk?
Szamárfülek
Ha ránézünk egy szamárra, a legfeltűnőbbek a jellegzetes, hatalmas fülei. Ez a hatalmas fül a szamaraknak rendkívül jó hallást biztosít, amire szüksége is van, mert Afrika és Közép-Ázsia azon tájain, ahol a szamár kifejlődött, minden ragadozó étlapján igen előkelő helyet foglal el. De mint minden meleg égövben élő állatnak, a szamárnak is ellát a füle még egy funkciót: hűti az állatot. Hatalmas felülete, mely ráadásul erekkel bőségesen ellátott, hűti a keringő vért, megóvva azt a hőgutától.
Kiváló vezető
A szamarat évszázadokon keresztül használták a pásztorok „vezérürünek", a juhnyájak vezetésére. Fizikumával és intelligenciájával is a birkák fölé emelkedik, ezért azok gyorsan elfogadják a nyáj vezetőjének, hozzá fordulnak útmutatásért és védelemért.
Társas lény
Ha valaki szamarat akar tartani, lehetőleg párban vegye, vagy integrálja be egy már meglevő állati közösségbe.
Makacs
Amikor a szamár megmakacsolja magát, általában erre egyértelmű, sőt jól tolerálható oka van – például veszélyt érez. Ha jóval élesebb érzékszerveivel veszélyt érez, akkor sem fog elmozdulni, ha véresre vesszőzik a hátát. Továbbá ha egy szamár túl nagynak érzi a rápakolt terhet vagy egyszerűen csak fáradt, akkor rúg, harap, ordít; ilyen esetekben érdemes kompromisszumok megkötésére törekedni.
A szamár társas lény, ezért ha valaki szamarat akar tartani, lehetőleg párban vegye – fotó: Shutterstock
Ordít
A legnyugodtabb szamár is naponta 8-10 esetben alkalmanként 5-10 másodpercet ordít. Ez a hang kilométerekre is elhallatszik!
A Poitou szamár
A szamarat kb. 5000 évvel ezelőtt háziasították, és ennyi idő alatt az ember színes fajtaválasztékot hozott létre. Az egyik ilyen a jellegzetes hosszú szőrű Poitou szamár. A Poitou szamár a francia Poitou régióban alakult ki, és a napóleoni háborúknak köszönhetően terjedt el Európa-szerte a 18. és 19. század fordulóján, majd kihasználatlansága miatt a 20. században jelentősen visszaszorult. Ezt a fajtát a '70-es években már a kihalás fenyegette, azonban néhány lelkes tenyésztőnek köszönhetően 2011-re állománya majdnem megtízszereződött.
A jellegzetes hosszú szőrű Poitou szamár – fotó: Shutterstock
Vadon élő szamárfajok
Két faj vadon élő szamárfaj létezik, az afrikai vadszamár és az ázsiai vadszamár. Az afrikai vadszamár kritikusan veszélyeztetett, és csak 200 felnőtt egyed maradt a vadonban. A helybeliek a mai napig vadásszák. Az ázsiai fajnak hasonló problémákkal kell szembenéznie.
Gyorsan tanul, és szeret szeretve lenni
A szamár gyorsan tanul, idegrendszere sokkal jobb a lóénál, továbbá ő is szeret szeretve lenni.
A mediterrán törpe szamár
Ha valaki mindenképpen szamarat szeretne tartani, érdemes kipróbálni az Egyesült Államokban népszerű mediterrán törpe szamarat. Ez a Földközi-tenger térségéből származó, alig 1 méteres marmagasságú, rendkívül strapabíró kis állat tökéletesen megfelel egy kezdő hobbiszamártartónak.
Forrás: 24.hu
Indexkép: Shutterstock