A Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) a Kelet- és Közép-Kaukázusban, a Transzkaukázusban, Északkelet-Törökországban, Örményországban, Grúziában és Azerbajdzsánban őshonos. Európa legtöbb országába kísérleti céllal került, többek közt takarmánynövényként való hasznosíthatóságát kutatták – írja a berek.hu
Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) – fotó: Wikipédia
A bőrrel érintkezve égési sérüléseket okoz
A 20. század közepén Kelet-Közép-Európában több más, Heracleum fajjal együtt vizsgálták e célból a gazdaságokban, de mivel jelentősen befolyásolta a húsok és a tej ízét, ezeket a próbálkozásokat megszüntették. Nagytermetű, dekoratív megjelenése miatt megtalálható volt kertekben, botanikus kertekben is.
A növény az emberre is veszélyes, mert a benne található furokumarin vegyület égési sérüléseket okoz a bőrön. A bőrreakció kiváltásához elegendők a növény szőrei és a szárában lévő nedv is. A fénnyel érintkezve az érintett bőrfelületen hólyagok és égéshez hasonló sérülések keletkeznek. A sérülések akár hetekkel az érintkezés után is megjelenhetnek.
2019-ben kezdődött a "kompolti medvetalp" története
Hazánkban kevés helyen fordul elő, „kivadulásának" egyik helyszíne Heves vármegyében található – Kompolton, ami a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozik. Kifejlett egyedei nagyméretűek, akár az 3-5 méteres magasságot is elérhetik, nagy levelei lekerekítetten fogasak, virágernyőjének átmérője 20-80 cm-es is lehet, szára a 10 centiméteres szárvastagságot is elérheti. Hatalmas mérete és domináns tulajdonságai miatt könnyen kiszorítja az őshonos növényzetet.
A „kompolti medvetalp" elleni védekezés 2019-ben kezdődött, amikor a nemzeti park munkatársai a községen keresztülhaladva felfigyeltek a növény egyedeire. A határozóbélyegeket ismertetve azonnal kiderült, hogy az inváziós tulajdonságokkal rendelkező Szosznovszkij-medvetalpról van szó.
A növény valószínűleg a helyi kutatóintézet (Fleischmann Rudolf Kutatóintézet) egyik „szökevénye", ugyanis korábban silós takarmányként történő használhatósága miatt kísérleteztek vele. Ennek eredményeképpen terjedt el egy szakaszon a kutatóintézet egykori szántóföldi parcelláinak a szegélyében, a Tarna-patak partján, az illetékes vízügyi igazgatóság körzetében, illetve a Tarna nyugati oldalán, egy elhagyott telken. A lakosság már több évtizede együtt élt a növénnyel, sokan jól ismerték a fajt és annak egészségügyi kockázatait.
Nagy médiaérdeklődés övezte a „laborból kiszabadult", „emberre veszélyes óriásnövényt", aminek a probléma felismerését követően megkezdték a monitorozását és kezelését.
Az idei évben is figyeltek az állományra
A terület természetvédelmi őre júniusban észlelte a medvetalp virágzását. Ezután az önkormányzat, a természetvédelmi hatóság, és a vízügy bevonásával az érintett területeket traktoros szárzúzással és benzines bozótvágóval kezelték, valamint a növény már meglévő virágernyőjét levágták annak érdekében, hogy a magszórást megakadályozzák. Kétszer is kaszálásra volt szükség, mert a bőséges csapadék eredményeképpen ezek a növények is gyorsan erőre kaptak, és újrahajtottak.
A tapasztalatok szerint a területen az idén csökkent a Szosznovkszkij-medvetalp egyedeinek száma, ami részben az évek óta tartó kezelésnek, és valószínűsíthetően a tavalyi szárazabb időjárásnak köszönhető.
A helyszínen más idegenhonos vagy inváziós tulajdonságokkal bíró növény is megtalálható
Fellelhető volt az óriás fejvirág (Scabiosa gigantea), ezzel szintén silós takarmányként kísérleteztek egykoron a területen, de megtalálható volt még a csészekóró (Silphium perfoliatum), a selyemkóró (Asclepias syriaca), a csicsóka (Helianthus tuberosus) és számos, fásszárú inváziós faj is, mint például a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica).
A Szosznovkszkij-medvetalp szerepel az Európai Unió által kiadott, veszélyt jelentő, idegenhonos inváziós fajok jegyzékében is. Az ezen jegyzékben szereplő fajokra minden egyes tagállamnak nagyon szigorú intézkedéseket kell hoznia és alkalmaznia.
A tevékenység Kompoltin sem ért véget, hiszen a Szosznovkszkij-medvetalp magjai a talajban akár 15 évig is csíraképesek maradhatnak. Kitartó munkával és a termésérés megakadályozásával azonban idővel felszámolhatják ezt az állományt.
Idehaza van okunk az aggodalomra a Szosznovszkij-medvetalp jelenlétén kívül is. Veszélyt jelent a tigrisszúnyog, az ázsiai lódarázs, a törpeharcsa, a kivadult kaktuszok, a jelzőrák, a meztelencsiga fajok, a poloska, a nyugati dióburok-fúrólégy és a felsorolás még folytatódhatna tovább.
