Mindenki tisztában van azzal, hogy mi az a komposztálás, de létezik egy másik módszer is, amivel a növényi hulladék nem csak újrahasznosítható, de növelni képes a kerti biodiverzitást és még térelválasztónak is remekül beválhat.
Csak jót teszünk azzal, ha nem égetjük el az avart – fotó: pixabay.com
Hazánkban is egyre közkedveltebb a komposztálás, amit sok helyen még az önkormányzatok is támogatnak ingyenesen vagy kedvezményesen igényelhető komposztládákkal.
Az így elhelyezett növényi hulladék nem csak a kertünknek szolgál majd értékes tápanyaggal, de a tágabb környezetünkkel is jót teszünk azzal, ha nem égetjük el az avart – amit elvileg a legtöbb településen tilos is megtenni – vagy a levágott füvet nem szállíttatjuk el műanyag zsákokban – írja a turistamagazin.hu.
Ettől azonban lényegesen nagyobb feladatot jelent a kertészkedők részére az elszáradt vagy levágott faágak elhelyezése, amire jellemzően szintén az égetés tűnik a legkézenfekvőbbnek, ugyanakkor van egy olyan módszer, ami megoldást jelenthet a holtfa hasznosítására, továbbá a kerti biodiverzitást is növeli – áll Bardócz Sándor, Budapest főtájépítészének bejegyzésében.
Ezt a módszert eredetileg Benjeshecke-nek hívják, Hermann Benjes német tájépítész után, aki 1980-as évek végén írta le az eljárást. De miért is jó alternatíva a Benje-sövény vagy komposztösvény, ami gyakorlatilag a holtfák rendezett elhelyezését jelenti?
Hermann Benjes nem csupán feltalálta, hanem le is írta azt, amit a német gazdáknál látott és felismerte ennek az ökológiai hasznát.
A holtfás sövények elsősorban vékony faágakból, gallyakból állnak, amelyeket egyenes vonalban, jellemzően karókkal támogatva helyeznek el. Ez azért is praktikus, mert így akár külső vagy telken belüli térelválasztó kerítésként is funkcionálhatnak. Az így felhalmozott ágak védelmet és szaporodó helyet adnak a madaraknak és rovaroknak, de a téli időszakban a sünöknek is menedéket nyújtanak.
A holtfa azonban nemcsak életteret biztosít, hanem életet is teremt. Amíg a fa lassan elbomlik, rothad, a széltől vagy az ott megtelepedett állatok ürülékétől felgyülemlenek a növényi magvak, amelyek egy idő után kicsíráznak és behatolnak a korhadt fába. Az eredetileg laza gallysövény idővel stabil, élő sövénnyé változik, a növények célzott betelepítésével pedig tovább növelhető a biodiverzitás is.
