Az évszakoknak sajátos illatuk van, ami mögött tudományos magyarázat rejlik. Mindenekelőtt a szaglásunk változik a hőmérsékletnek megfelelően, így a különböző évszakokban másképp érzékeljük a szagokat, aminek eredménye az, hogy különleges illatélmény társul minden évszakhoz.
Amikor a téli hidegben különleges, friss, egyedi illatot érzünk, akkor a magyarázat a téli hideg természetében és a hideg hatására érzéketlenné váló orrban rejlik. Nem azért érezzük a tél illatát, mert új illat kerül a szaglórendszerünkbe, éppen ellenkezőleg: ahogy a hőmérséklet lehűl, a levegőben lévő molekulák lelassulnak, így az illatok nem jutnak el olyan messzire, mint melegebb hőmérsékleten. Tehát a hőmérséklet lehűlésével a levegő elveszíti azon képességét, hogy különféle aromákat hordozzon. Ez űrt teremt a szaglórendszerünk számára, és lehetővé teszi, hogy orrunk felfogja a finom illatokat, beleértve a nedvességet is – írja a hvg.hu.
A hidegben lassabban párolognak bizonyos illékony vegyületek is, amelyek számos természetes szagért, például a talaj földes szagáért vagy a virágok illatáért felelősek. Továbbá télen kevesebb szag kering a levegőben. A hideg azonban nem csupán korlátozza, hanem esetenként fel is erősíti a szagokat, például intenzívebbé teheti a kandalló fafüstjének az illatát, mert azt kevésbé hígítja a levegő nedvessége.
A téli hideg az orrunk fiziológiáját is érinti. Ha kint hideg van, az orr mélyén elhelyezkedő szaglóreceptorok mélyebbre kerülnek, védekezve az alacsony hőmérséklet ellen. Ez megnehezíti a szagmolekulák megtapadását, ennek következtében befolyásolja a szagérzetet.
Emellett a hidegebb hónapokban az emberek több időt töltenek bent, ahol a fűtési rendszerek kiszáríthatják az orrjáratokat, ez a szárazság pedig tompíthatja a szaglóreceptorokat, azaz nehezítheti a gyengébb szagok érzékelését.
Indexkép: Pixabay