A kaliforniai Davis Egyetem biológusai felfedezték, hogy a napraforgók saját belső órájuk segítségével követik a napot – olvasható a University of California, Davis honlapján. Ez az első példája annak, hogy egy növény ilyen módon szabályozza a növekedését – mondta Stacey Harmer, a UC Davis kutatója. Harmer korábban a laboratóriumi vizsgálatok során összefüggést fedezett fel a belső óra génjei és az auxin nevű növekedési hormon között. Ezt követően megállapításaikat a gyakorlatban is bizonyítani akarták, és a napraforgó volt erre a legalkalmasabb.
A napraforgó mozgását már 1898-ban leírták, de ezt eddig még senki sem kapcsolta össze „napi biológiai órával”.
A kutatók szabadföldön és beltéren is tanulmányozták a növények mozgását. Amikor a tudósok karóval rögzítették a növényeket, amik így nem tudtak mozogni, vagy a cserépbe ültetett napraforgót a Naphoz képest mindig a rossz irányba forgatták, azt figyelték meg, hogy a növény már nem volt képes követni a napot. Azoknak a növényeknek, amelyek mozgását akadályozták, és így nem követte a nap útját, csökkent a biomassza-termelése, és a levélfelülete.
Ez az első olyan kutatási eredmény, amely összeköti a napraforgó mozgását a belső órával – fotó: Shutterstock
Amikor a növényeket egy mesterségesen, állandóan felülről megvilágított helyiségbe vitték, még néhány napig folytatták a tányérjuk oda-vissza forgatását. Ezt a viselkedést egy belső óra által irányított mechanizmustól várhatjuk el. Amikor pedig a mesterséges világítást elkezdték "mozgatni" úgy, hogy az egymással szomszédos fényforrásokat ki- és bekapcsolták, a napraforgók újra elkezdték követni a fény útját. A növények megbízhatóan követték a nap mozgását, és éjszakára visszatértek kiindulási helyzetükbe, ha a mesterséges nap 24 órás ciklusból állt, amikor viszont 30 órához közelített a ciklus hossza, az már zavart okozott.
És hogy hogyan forog a napraforgó?
Amikor a növények követik a napot, a száruk keleti oldala gyorsabban nő, mint a nyugati, éjszaka pedig éppen fordítva. A kutatók szerint a napraforgó szárában ilyenkor két mozgási mechanizmus működik egyszerre: az első meghatározza a növény alapvető növekedési ütemét, a másik pedig a szárban az egyik oldal fokozottabb növekedését idézi elő, ezt befolyásolja a belső óra. Amikor a napraforgó virágja kinyílik, a növény mozgása megáll és onnantól kezdve keletre néz.
De miért keletre?
Az érett napraforgók azért néznek keletre, mert így reggel gyorsan felmelegszenek, aminek hatására jóval több beporzót tudnak odavonzani. A méhek tehát a meleg virágot szeretik és ezt a napraforgó kihasználja.