A társas rovarok remekül tájékozódnak ugyan, mégis előfordul olykor, hogy eltévednek a hazaúton – írja az ng.24.hu.
A poszméhek a vörös kivételével az összes színt, továbbá az ultraibolyát és a fény polarizáltságát is látják, és a szaglásuk is százszor érzékenyebb, mint a miénk; akárcsak a kiképzett rendőrkutyák, ki tudják szimatolni az illegális drogokat, valamint több betegséget azonosítani tudnak, sőt még a várandósságot is.
A szaglásuk képes őket hazavezetni a fészkükhöz úgy, hogy a saját maguk által hagyott "illatmorzsákon" haladnak visszafelé az otthonukhoz, amikor a látvány nem jelent megfelelő tájékozódási pontot. A testük külsején lévő illatmirigyek által termelt váladékkal ugyanis akaratlanul is megjelölik a fészkük bejáratát, amikor leszállnak.
Német kutatók laboratóriumban vizsgálták a poszméhek tájékozódását különböző színű és mintázatú röpdékben, különböző tereptárgyakat is kihelyezve. A méhek egy másik röpdében kaptak nektárt és pollent, azaz a kísérleti terepet csak az odaút és a hazaút során használták.
Ha a látványelemek nem adnak elég támpontot, a poszméh a saját maga által hagyott illatanyagra támaszkodva igyekszik hazatalálni – fotó: pixabay.com
A kutatók kis üveggyűrűket tettek a fészek bejáratához, amelyen át kellett másznia a poszméheknek kifelé és befelé is, így a kutatók be tudták gyűjteni a poszméhek testének illatanyagait. Ezt követően pedig összezavarták a méheket: a látható tájékozódási pontokat átrendezték, amíg az állat távol volt, így amikor a poszméh hazafelé igyekezett, nem találta meg a fészke bejáratát.
Ekkor az üveggyűrűket a kutatók a röpde különböző pontjaira helyezték, de még véletlenül se a fészekhez. A poszméhek pedig ezekhez a hamis illatjelekhez repültek, így próbáltak hazajutni.
Ebből egyértelműen kiderült, hogy ha a látványelemek nem adnak elég támpontot, a poszméh a saját maga által hagyott illatanyagra támaszkodva igyekszik hazatalálni. Az illatjelek egészen pontosan megmutatják, hol van a bejárat.
