Eddig nem volt világos, hogy az Ausztráliába behurcolt és azt hihetetlenül gyorsan meghódító inváziós faj hogyan volt képes a világrekorder invázióra – írja cikkében az ng.24.hu.
Az üregi nyúl eredetileg kizárólag az Ibériai-félszigeten és Franciaország déli részén volt honos, majd a rómaiak idejétől a középkorig terjedő háziasítás során terjedt el Európa többi részén. A 18. századtól Ausztráliába is legalább kilencvenszer szállítottak nyulakat, de csak 1859-ben, egy 24 egyedből álló szállítmánnyal indult el a hihetetlen mértékű nyúlinvázió.
Az ezt követő öt évtizedben a nyulak egész Ausztráliában elterjedtek. Ez volt a valaha tapasztalt leggyorsabb állati invázió. Mivel ez hatalmas természetkárosítással járt, sokan keresték a választ arra, hogy mi történt 1859-ben, aminek ez lett a következménye. Úgy tűnik, most a Cambridge-i Egyetem kutatói megtalálták a választ.
A kutatók a kontinens több pontjáról befogott 187 nyúl génállományát megvizsgálták és összevetették a lehetséges forráspopulációk, valamint tasman és új-zélandi nyulak génjeivel is. Mindezek alapján az inváziót Thomas Austin birtokához kötik, aki 1859 karácsonyán vette át azt a nyúlszállítmányt, melyet a testvére indított útnak angliai birtokáról. A kutatók most vissza tudták követni az ausztrál nyulakat eddig az angol populációig, így egyértelműen kiderült, hogy ez az egyetlen nyúlszállítmány volt az, amelyből később a kontinenst elözönlő sereg kialakult.
Ahogy a nyulak terjedtek, Austin birtokától távolodva megváltozott a populáció genetikai összetétele, lecsökkent a genetikai sokféleségük, de olyan ritka génváltozatok terjedtek el, melyek a gyorsan gyarapodó népességekre jellemzők. És bár azóta rengeteg intézkedés történt, a nyúl továbbra is a legsúlyosabb hatású inváziós faj Ausztráliában.
A jelenlegi vizsgálatok tehát kiderítették, hogy azt illetően, hogy mennyire képes invázióssá válni egy faj, elsősorban a kezdő csoport genetikai összetétele számít.
A nyulak egész Ausztráliában elterjedtek, ez volt a valaha tapasztalt leggyorsabb állati invázió – fotó: Pixabay
Az 1859 előtti nyúlszállítmányok feltételezhetően háziasított állatok voltak, azonban az Austin-féle szállítmányban vadon befogott üregi nyulak is voltak. Bár számos olyan változás van a háziasított állatokban, amely megakadályozhatta az inváziós fajjá válást, valószínűleg néhány gén hiánya a felelős ezért: azoké a géneké, amelyek a száraz ausztrál klímához való alkalmazkodást jelentették. Az ausztrál nyulak a testalkatuk megváltoztatásával alkalmazkodtak a félsivatagi helyzetben a testhőmérséklet szabályozásához.
1859-ben, amikor a nyulakat Ausztráliába szállították, a 80 napig tartó út alatt egymással keveredve szaporodhattak is az állatok, ami szintén kulcsfontosságú lehet az invázió megértése szempontjából.
A vadnyulak génjei lehettek azok, amelyek minden idők legnagyobb és legsúlyosabb állati invázióját lehetővé tették.
A kutatás vezetője ennek apropóján felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ember cselekedetei is pusztító környezetkárosítást eredményezhetnek.
