A Magyar Haltani Társasághoz fordult a napokban egy horgász, aki a Dunán Győrnél fogott egy halat, melynek nem tudta megállapítani a fajtáját; vicsegére vagy vizára tippelt.
A szakértők válaszukban kiemelték, hogy a viza alapvetően tengeri hal, csak szaporodási időszakban keresi fel a folyóvizeket. A Duna vaskapui vízlépcsőjének megépítése óta (1972) számuk folyamatosan csökkent. Akkor Ercsin akadt horogra egy 120 kilogrammos példány, azóta az egyetlen magyarországi fogás 1987-ben egy 300 cm-es 180 kg-os példány volt Paksnál.
A századforduló után a vízlépcsők megépítéséig a pesti nép egyik legnépszerűbb szórakozása a Lánchíd alatti vizahalászat volt; ekkoriban nem volt ritka a 7 méteres példány sem! Innen kapta a nevét a Vizafogó nevű városrész is.
A viza a gazdagság, a bőség jelképe volt. Halászatát már az Árpád-házi királyok idejében is királyi felségjog szabályozta, nem lehetett bárhol, bármikor, bárkinek kifogni. Ez a halfaj a dinoszauruszokkal egyidős, legalább 200 millió éves. Méretes példányai elérték a 6-7 méteres hosszúságot és a másfél tonnát. A mai Budapest, Komárom és Szigetköz térségben valaha ekkora halak úszkáltak!
A viza húsa elsőrangú, ikrája pedig kivételesen finom, abból készül a beluga kaviár. Ez okozta a vesztét, ma már gyakorlatilag kipusztult a Kárpát-medencéből.
A most lefotózott példány tehát nem viza, hanem egy méretes kecsege volt.
Magyarországon mesterséges környezetben kizárólag a Tisza-tavi Ökocentrumban lehet vizákat látni, de Komádiban – az országban elsőként – szaporítani is sikerült őket.
Forrás: 24.hu
Indexkép: Pixabay
