A viza nemcsak méretével és hosszú élettartamával, hanem a magyar történelemre és kultúrára gyakorolt hatásával is kiérdemelte a figyelmet.
A Duna óriása
A viza (Huso huso) Európa legnagyobb édesvízi hala. A tokfélék családjába tartozik, és évezredeken át élt a Duna és a Fekete-tenger vízrendszerében. A viza nemcsak mérete miatt figyelemre méltó: több mint száz évig is elélhet, és életének nagy részét vándorlással tölti. A vizák a folyókat és a tengereket összekötő migrációjuk során egy különleges ciklust követnek, amely összeköti őket a természet ritmusával.
A viza a magyar történelemben
A középkorban és a későbbi századokban a viza a Duna mentén élő népek életének fontos része volt, egyrészt mint táplálékforrás, másrészt mint státusszimbólum. Egy nagyobb példány kifogása igazi esemény volt, amelyről sokáig beszéltek a környéken élők. A vizákból nyert kaviár kedvelt csemegének számított, amelyet a gazdagok és nemesek különleges alkalmakkor fogyasztottak.
A viza húsa jó minőségű, de napjainkban is főleg ikráját értékelik nagyra, amelyből a fekete kaviár készül. Az ivarérett nőstény viza testsúlyának 10%-át is kiteheti az ikra; az eredeti orosz vizakaviár ára az aranyéval vetekszik.
A vizahalászat, mely jelentős gazdasági értéket képviselt, főleg a 13-17. századba élte reneszánszát. A viza a gazdagság, a bőség jelképe volt.
A nagy halakat gyakran bemutatták a piacon, ahol az emberek megcsodálhatták őket, mielőtt feldolgozásra kerültek. A vizahalászok különleges tiszteletnek örvendtek, mivel a viza kifogásához nemcsak ügyességre, de jelentős fizikai erőre is szükség volt. Mivel a viza a folyók mélyét kedvelte, hatalmas csapatmunkát igényelt ezen halak kifogása.
A vizához kapcsolódó legendák
A vizákhoz számos legenda és mítosz kötődik. Az egyik legismertebb legenda szerint a viza egy időben a folyó szellemeinek védelmét élvezte. Úgy tartották, hogy ezek az óriási halak őrzik a Duna kincseit, és aki tiszteletlenül bánt a folyóval, annak balszerencséje lesz. Egy másik legenda szerint a vizák éjszakánként a Duna mélyéről feljönnek, hogy a holdfényben fürdőzzenek, és ilyenkor a folyóparton ülők halk dalokat hallhatnak, amely a halak éneke.
A halászok körében az is elterjedt, hogy a vizák előre megérzik a természeti katasztrófákat. Úgy hitték, hogy a vizák a folyó őrzői, akik figyelmeztetnek a veszélyre.
Hova lettek a vizák a Dunából?
A vizák a 20. századra szinte teljesen eltűntek a Dunából. A vizák rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra. Az intenzív halászat, a folyó szabályozása és a gátak építése is hozzájárult ahhoz (a vízlépcsőkön a viza elakad, és nem tud a folyók felsőbb részébe jutni), hogy e különleges halfaj veszélyeztetetté vált.
A viza Európa legnagyobb édesvízi hala – fotó: Shutterstock
Állománya olyan mértékben megritkult, hogy a washingtoni egyezmény döntése értelmében hivatalosan csak a tenyésztett halak ikráját lehet nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozni.
Forrás: termeszeti.hu
