Kutatók felmérték a csernobili békák öregedését. A tiltott zóna levelibékái a területen jelenleg, a katasztrófa után közel 40 évvel is még mérhető erősségű (a baleset utáninak kb. 10 százalékát elérő) sugárzásban élnek.
A békák színében bekövetkezett változásokról már néhány éve beszámoltak a spanyol kutatók. A korábbi vizsgálatokkal azt is feltárták, hogy a jelenlegi sugárzás nem okoz a békákban krónikus károsodásokat, akkor azonban az öregedési folyamatot nem vizsgálták. Most az ugyanazon időszakban (2016-2018. között) begyűjtött példányok további elemzésének eredményeit ismertették.
A békák valódi életkorát a csontjaikon található növekedési gyűrűk vizsgálatával lehetett megállapítani. A vizsgált egyedek 2 és 9 év közötti korúak voltak. Azt, hogy mennyi az állatok biológiai életkora, részletesebb mérésekkel lehetett megismerni.
A 14 eltérő sugárterhelésű helyen befogott békák esetében egyedenként kiszámolták, mekkora a valós terhelés, ami érte őket. Ehhez a helyszíni méréseken túl az állatok izmaiban és csontozatában lévő cézium és stroncium mennyiségét is megmérték.
A békák kromoszómáin lévő záró elemek, a telomérák hosszát is megmérték. Ezek a kromoszómát védő elemek az életkor előrehaladtával, valamint számos külső hatásra is rövidülnek, a hosszúságuk összefügg az életkorral és az egészségi állapottal. Megmérték továbbá az állatok stresszhormonszintjét is.
A mérések azt mutatták, hogy a békák teloméráinak hosszúságára, öregedésének ütemére nem hatott a sugárzás, és a stresszhormon se volt összefüggésbe hozható a békák által elnyelt sugárzás mennyiségével. Azaz a jelenlegi sugárzási szint nem képes mérhetően megrövidíteni az életüket.
A békák színében bekövetkezett változások
Egy spanyol kutatócsoport 2022-ben a levelibékákat érintő melanizmust vizsgálta Csernobilban.
A sugárzás minden más környezetszennyező anyaghoz hasonlóan igen erős szelekciós hatást fejt ki, és azokat az élőlényeket részesíti előnyben a természet, amelyek sikeresebb túlélővé váltak a sugárszennyezett régióban. A melanin, a fekete pigment az, ami véd a sugárzás ellen, de nemcsak a Napból érkező ultraibolya sugárzás ellen hatékony, hanem a radioaktív sugárzás ellen is, mivel elnyeli a sugárzás energiájának egy részét. Továbbá arra is képes, hogy a sejtekben kialakult ionizált molekulákat, pl. a reaktív oxigénszármazékokat (ROS) semlegesítse. Tehát a melanin segítségével a sugárzásnak kitett élőlények kisebb sejtkárosodást szenvednek el, és ezzel nő a túlélési esélyük.
A spanyol kutatók 2016-ban kezdtek a csernobili erőmű környékén dolgozni, és a sérült erőműhöz közeli területen számos fekete békával találkoztak. E béka normál esetben szinte megkülönböztethetetlen a hazai levelibékáktól, ugyanolyan élénk világoszöld a színe.
A kutatók 2017-19 között végeztek vizsgálatokat Ukrajna északi részén, és feltárták, hol és milyen árnyalatokban fordul elő a faj. 12 helyszínen több száz hím békát vizsgáltak. A helyszínek között szerepeltek a radioaktív sugárzással eltérő mértékben szennyezettek is és a zónán kívüli, teljesen sugárzásmentesek is. Továbbá a helyszínek között volt olyan is, amely ma a bolygónk leginkább radioaktív pontjai közé tartozik.
Kiderült: a szennyezett területen sötétebbek a békák, néhány koromfekete, míg a területen kívül a klasszikus világoszöld árnyalatot viselték. A színek nem a mai sugárzással függenek össze, hanem a terület baleset utáni első időszakáéval, amikor még sokkal jelentősebb volt a sugárzás, mint ma. Azok a békák a legsötétebbek, amelyek a baleset időszakában a legnagyobb sugárzásnak kitett területen éltek.
Ez azt jelenti, hogy a békák nagyon gyors evolúciós válasszal reagáltak a balesetre. Azok az egyedek, amelyek a faj természetes változékonysága következtében sötétebb árnyalatúak voltak (ezek nagyon ritkák) a balesetkor, nagyobb eséllyel élték azt túl. E sötét egyedek sikeresebb túlélők és sikeresebb szaporodók lettek, és az évtizedek alatt egyre jobban elterjedt ez a színváltozat a zónán belüli népességben az azóta született több mint 10 békageneráción át.
Forrás: ng.24.hu
Indexkép: Shutterstock
