A fejessaláta-fogyasztásunk szezonális, a csúcsidőszak a kora tavaszi hónapokra esik, főleg a húsvét körüli hetekhez köthető, de köszönhetően a konyhakész salátakeverékek terjedésének a nyári hónapokban is kismértékű emelkedés tapasztalható. Az egy főre eső éves fogyasztásról pontos statisztikai adat nincs – becslések alapján 3-4 fej –, ami más európai országokhoz képest még mindig alacsonynak számít. (A franciáknál a teljes zöldségfogyasztásuk 10-15%-át teszi ki, ami megfelel több mint 15 kg/fő/évnek.)
A levélzöldségfélék forgalmazása, így a fejes salátáé is nehéz, rossz pulton tarthatósága miatt nagyfokú szervezettséget igényel. Noha még mindig találhatók olyan utcai zöldségárusok, ahol fonnyadt, megbarnult árut kínálnak, javulás ezen a téren is érzékelhető.
Kevés olyan kertészet van, ahol a fóliák alatt fejes salátát saláta követ, többnyire a paprika és a paradicsom előnövényeként hajtatják, a palántázása idejét ez nagymértékben meghatározza.
Környezeti igénye
Hőigénye alacsony, a fényviszonyoktól függően az optimális léghőmérsékleti érték 10 és 20 °C között változik. Márciusban 11-17 °C elegendő számára, áprilisban, ha már erős a napsütés, 15-20 °C-ot igényel. Éjjel, borult idő után 5-8 °C, napos időt követően 6-10 °C elegendő számára. Fűtetlen fóliák alatt nehéz az optimális érték közelében tartani a léghőmérsékletet, hidegben lassú a lombképzése, fejesedése.
Még hűvös időjárás esetén is rendszeres szellőztetést igényel, aminek kettős oka van:
• számos gombás és élettani betegség megjelenése a magas páratartalommal van összefüggésben,
• nagy lombozata zárt térben gyorsan felhasználja a levegő szén-dioxid-tartalmát, és az így felgyülemlett oxigént – ami akadályozza az asszimilációt – ajtók, ablakok és szellőzők nyitásával kell elvezetni.
A fejes saláta más zöldségfélékhez képest kevésbé igényes a talaj minőségével szemben, nem kíván olyan magas szervesanyag-tartalmú talajokat, mint az uborka vagy a paprika. Viszont nagyon érzékeny a túlzott műtrágyázásra, a szikesítő hatású öntözővizekre, valamint a talajfertőtlenítőkre és gyomirtó szerekre.
A saláta vízigénye a paprikához vagy az uborkához képest alacsony, ebből adódóan a téli, kora tavaszi hónapokban könnyen túlöntözhető, ami azzal jár, hogy a palánta vagy a kiültetett növény kipusztul. A sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt gyakoribb, de kisebb adagú vízpótlásra van szüksége.
Fajták
A hajtatásra alkalmas fajták gyenge napsütés, borús időjárás és viszonylag rövid nappalok esetén is jól kitapintható, kemény fejet képezzenek. A fogyasztók inkább a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat kedvelik, míg a kereskedők a vastagabb levelűeket részesítik előnyben, amelyek egy-két napig minőségveszteség nélkül pulton tarthatók, és a szállítást is jobban bírják.
Fejnagyság tekintetében nemcsak ősszel, de a tél végi, tavaszi időszakban is az egyre nagyobb fejeket keresi a piac (300-400 g). Fontos követelmény a hazai vevőknél a fej zártsága és tömöttsége, bár az ilyen fajták hajlamosabbak az élettani betegségekre (belső levélbarnulás). A jól záródók a gombás eredetű betegségekre (botrítisz, szklerotíniás fertőzés stb.) kevésbé érzékenyek. A széles fejalap az úgynevezett ládatöltő fajták sajátossága, amelyeket a termesztők, de a kereskedők is kedvelnek.
A felálló levelű típusnak a fonáki oldala nem vagy kevésbé érintkezik a nedves talajjal, ebből adódóan kevésbé fertőződnek a gombás betegségtől. Az új nemesítésűek legtöbbje jelentős peronoszpórarezisztenciával rendelkezik, és több vírusos betegségnek is ellenálló (pl. salátamozaik-vírus).
Ültetés
A jó palánta levelei 6-8 cm hosszúak, a palántanevelő földet fehér gyökereivel dúsan átszövi. Túl nagy levélzet, túlfejlett növény inkább hátrány, az ilyen palánta lassabban indul gyökeresedésnek és lombképzésnek. Hajtatáshoz mindig tápkockás palántát (3-4x3-4 cm) használjunk.
Árutermesztés esetén a fejes saláta szedésének egyszerre kell történnie (tarra vágás), aminek feltétele az egyöntetű, azonos fejlettségű palánták ültetése (1. kép). Vegyes növésű szaporítóanyag esetén jobb, ha felszedéskor a palántákat fejlettségük alapján átválogatjuk, és a gyengébbeket külön ültetjük.
Kiültetésre alkalmas palánták – fotó: Agroinform.hu
Tavasszal a salátát, enyhén fűtött hajtatáshoz, már február második felében, fűtés nélküli termesztőberendezésekbe március elején palántázzuk. A hazai termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 20–25 db/m2. A nagyobb fejet képező fajtákat 22,5x22,5 vagy 25x30 cm-re, a kisebb termést fejlesztőket 20x20 cm-re rakjuk. A sűrűbb ültetés következtében kisebb fejeket terem a saláta, és csökken a koraiság is, ugyanakkor egy határon túl a nagyobb térállásban a jövedelmezőség romlik.
Ültetés alkalmával a következőkre ügyeljünk:
• ültetőágy és a tápkocka nedves legyen,
• azonos mélységre, legfeljebb ½-ig kerüljenek a tápkockák a földbe,
• az ültetést követően, a talajnedvesség-tartalomtól függetlenül, a kirakott palántákat 4–5 mm-es vízadaggal öntözzük be.
Ápolás
Gyomosodásra hajlamos talajon legfeljebb csak az első két hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására és átkapálására, később, miután a levelek szétterülnek, az ilyen jellegű munkák csak nagy taposási kár mellett végezhetők. A fejes saláta esetében a termesztés sikerének alapvető feltétele a pontos klímaszabályozás, a klimatikus tényezők (fény, hő, szén-dioxid és páratartalom) összhangjának megteremtése.
Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyos esetben, hideg hatására a levél fonáki oldalán lilás elszíneződés is megfigyelhető. Optimálisnál magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, romlik a minőség. A fényviszonyoktól függően a lehetőségekhez képest az 1. táblázatban foglalt hőmérsékleti értékek tartására kell törekedni.
Hajtatott fejes saláta hőigénye a fényviszonyok függvényében
|
||||||||||||||||||||||||
A nagyon magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok felvehetőségét, a fejes saláta hajtatásához a 70-75% körüli relatív páratartalom mondható ideálisnak.
A levegő szén-dioxid-koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a fejek növekedését. Szellőztetés hiányában a fóliasátorban az oxigén felgyülemlik, a szén-dioxid elfogy, ebből adódóan az asszimiláció előbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő rendszeres cseréjével, szellőztetéssel.
Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 10-20 mm-es adagok elegendőek. A vízpótló öntözések mellett áprilistól fontos a párásítás is, amire a déli napsütéses órákban van szükség, ebből adódóan napjában 1–3 alkalommal 1–2 mm-es, úgynevezett párásító öntözést is célszerű végrehajtani.
Egy, esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás, amely során elsősorban a felhasznált nitrogént pótoljuk. Alkalmanként 5 gramm/m2-nek megfelelő mennyiségű nitrogén (N), alacsony talaj-káliumtartalom esetén egyszer 10 gramm/m2 K2O hatóanyagnak megfelelő kálium-nitrát vagy kénsavas káli műtrágyát használjunk. Sápadt levélzet esetén magnéziumot és vasat tartalmazó lombtrágyázás sokat javíthat a minőségen.
Szedés
Ha a fejek keménysége kézzel jól kitapintható, és elérték a 300-350 grammot, a betakarítás elkezdhető. A kifejlett termések szedésével nem lehet sokat várni, mert májusban a hosszabb nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképződés.
Saláta betakarítása – fotó: Agroinform.hu
Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb.1 cm magasan elvágjuk. A levágott és lepucolt fejeket azonnal torzsával felfelé műanyag ládába rakjuk, és gyenge vízsugárral lemossuk, aminek kettős célja van:
• a víz a földet eltávolítja a levelekről, és
• lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami az oxigén hatására gyorsan megfeketedik, kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását kelti.
