Ezt Dr. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora mondta az Agroinformnak a X., jubileumi PREGA-n adott exkluzív nyilatkozatában.
– A digitális átállás ma már az agrárium minden területén jelen van, azaz megkerülhetetlen – szögezte le Dr. Gyuricza Csaba. – Tíz évvel ezelőtt, amikor az első PREGA rendezvényre sor került, még arról beszéltünk, hogy a szántóföldi növénytermesztésben hogyan jelenik meg a precíziós gazdálkodás és a kor legnagyobb vívmánya a sorvezető volt. Megmosolyogtató egy-két akkori technológia, melyek ma már a komplex rendszer apró kis elemei csupán. S ahogy mondtam, a digitalizáció napjainkban az egész mezőgazdaságot behálózza – tíz év alatt zajlott le ilyen nagyarányú fejlődés.
Ezért mi már rendszerszinten igyekszünk az ehhez kapcsolódó tudást átadni a jövő szakembereinek. Ez azt jelentené, hogy a precíziós technológiákat nem önálló tantárgyként, elszigetelve a többitől oktatjuk, hanem mindenhol a stúdiumok részeként, azokba beépítve. Hiszen a robotika, a mesterséges intelligencia ugyan még csak a közelmúlt vívmányai, de már mindenhol megjelennek – ezeket a diszciplínákat megpróbáljuk naprakésszé tenni. Ma már nem működik az, ami még korábban, a mi időnkben is működött, hogy akár 10-20-30 éven keresztül, még a szüleink is ugyanabból a jegyzetből készültek fel a vizsgákra.
Dr. Gyuricza Csaba: Az állattenyésztésben később indult el a precíziós technológiák gyakorlati alkalmazása, ami abból fakad, hogy a növénytermesztéshez viszonyítva kedvezőtlenebb az ágazat helyzete – forrás: Agroinform
– El kell fogadni, hogy évről évre, sőt, napról napra változik, korszerűsödik a tananyag, annak megfelelően, amilyen gyorsan fejlődik a tudomány – és nekünk az a dolgunk, hogy ezt a fejlődést lekövessük. Azonban egy egyetemnek ez önmagában sehol a világon nem megy egyedül. Ehhez elkerülhetetlen, hogy a gazdasági élet meghatározó szereplőivel nagyon szoros fúzióban működtessük az intézményt, ezért hoztuk létre például a MATE 100 Klubot, mely a MATE 100 kiemelt agrárgazdasági partnerével való együttműködést jelenti, akik bekapcsolódnak az oktatásba, kutatásba. Velük közösen dolgozunk annak érdekében, hogy a legkorszerűbb tudással rendelkező mérnököket bocsássuk ki, hiszen ez az egyetem érdeke, ez a gazdasági élet érdeke és ez a fiatalok érdeke is, akik naprakész és piacképes ismereteket szeretnének kapni – mondta a rektor.
– Hogy látja, az agrárium mely szegmensében nagyobb a lemaradás? Az állattenyésztésben vagy a növénytermesztésben?
– Az állattenyésztésben annyiban nagyobb, amennyivel az állattenyésztés kedvezőtlenebb helyzetben van Magyarországon. Nem újdonság, hogy létezik egyfajta arányeltolódás, a növénytermesztés a jobban preferált ágazat. Sajnos, ez az arány egyelőre romlik. Ennyiben talán az állattenyésztés helyzete nehezebb és annyival is, hogy az állattenyésztésben picit később indult el a precíziós technológiák gyakorlati alkalmazása. Pedig az lenne a szerencsés, ha az állattenyésztést és a növénytermesztést nem választanánk ketté. Meggyőződésem, hogy a klímaváltozás és a verseny erősödésével egyébként a következő években ez a tendencia mindinkább teret nyer újra és az egymást kölcsönösen kiegészítő szektor újra komplex egésszé válik. Azaz, az állattenyésztést, a növénytermesztést és az arra épülő feldolgozóipart egységben kezelő gazdasági formák lesznek leginkább életképesek.
– Ez mindig is így volt. Csak az utóbbi tíz-húsz évben szakadt meg a szoros együttműködés.
– Így van, azóta változott meg a szisztéma, amióta a mezőgazdaságban az intenzifikáció, illetve az iparszerű termelés kialakult és elkezdték szekcionalizálni a termelést, külön állattenyésztésre, növénytermesztésre és feldolgozóiparra – nyilván kényelmi szempontok is szerepet játszottak egy-egy ágazat túlzott megerősödésében. Ez a tendencia hosszú időn keresztül a növénytermesztésnek kedvezett, de én már érzékelem a változást és a visszarendeződést a régi, bevált modellhez.
– A mindenkori felvett hallgatók, illetve a végzett szakemberek számában tetten érhető, hogy egyre növekvő az igény a precíziós szakemberekre az agráriumban?
– Kétfelé választanám ezt a dolgot. Egyrészt fut egy precíziós gazdálkodási mérnök képzésünk, de ez meggyőződésem szerint egyfajta kényszerpálya. Azért kell most nekünk ezzel a jelzős szerkezettel mérnökképzést folytattunk, mert a gyakorlati életnek nagyon gyorsan szüksége van erre a szaktudásra és főleg továbbképzésben ilyen szakemberek kibocsátására. Magától értetődő, hogy mindig a legkorszerűbb ismeretet kell átadni, de most olyan gyors a fejlődés a tudomány terén, hogy nincs időnk arra, hogy négy-öt évet várjunk és kibocsássunk új szakembereket, hiszen több százezres gazdálkodói kört kell felkészítenünk a legkorszerűbb ismeretekre – ami pedig csak ilyen módon történhet. Hosszú távon – mint ahogy azt már említettem is – viszont az a célunk, hogy egyáltalán ne kelljen már precíziós szakmai erőket képeznünk, hanem ez a fajta tudás teljes egészében szervesen beépüljön a tananyagba a hagyományos mérnökképzésben, valamennyi szakterületen, a növénytermesztésben, állattenyésztésben, kertészetben, növényvédelemben, takarmányozásban – mondta Dr. Gyuricza Csaba.
Indexkép: Agroinform
