Viktor Cvik körülbelül 4800 tonna búzát takarított be az előző hónapban, a fekete-tengeri szerződés összeomlása miatt azonban fogalma sincs, mi lesz a sorsa a gabonának. Sőt, még az is kérdéses, hogy fenn tudja-e tartani a gazdaságát - tudjuk meg a szabadeuropa.hu cikkéből.

Nehézséget okoz a gabona értékesítése

A gazdálkodó nagy nehézségekkel néz szembe, hiszen idáig az általa megtermelt gabona kilencven százalékát külföldre szállították, Odessza kikötővárosból. Ráadásul még a terméshozama is húsz százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, ami békeidőben remek hír lenne. A háború miatt azonban túlságosan megdrágult a kivitel, az orosz haditengerészeti blokád és az egekbe szökő logisztikai költségek miatt. A 67 éves Cvik csak egyike annak a több ezer gazdának, akik hasonlóan elkeserítő helyzetbe kerültek.

Moszkva júliusban visszautasította az ukrajnai gabonaexportot lehetővé tevő, tavaly nyáron kötött szerződés meghosszabbítását. Emellett pedig az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy az orosz megszálló hadsereg nagy erőkkel bombázza a kikötői létesítményeket és gabonaraktárakat a Fekete-tenger és a Duna partján. Az alku csaknem egy éve alatt eddig mintegy 32,8 millió tonnát exportáltak a világszervezet adatai alapján, ennek több mint fele kukorica, nagyjából negyede búza volt.

Kétséges a jövő

A megoldás pedig egyre sürgősebb lenne, mivel júniusban elkezdődött a betakarítás Ukrajnában, a tranzitútvonal kiesése pedig nehéz helyzetbe hozza Kijevet és az importáló államokat. A szárazföldi útvonalak kapacitása jóval alacsonyabb a tengerinél, ráadásul a gabonadömping már így is felzúdulást keltett Közép-Európában. Miközben a nemzetközi közösség a gabonaegyezmény újraélesztését sürgeti, az ukrán gazdák körében teljes a bizonytalanság.

búza

Nehéz helyzetben vannak az ukrán gazdák, akik nem tudják, mihez kezdjenek a megtermelt búzával. Fotó: Shutterstock

Cvik gazda, mint ahogyan nagyon sok ukrán gazda, nem tudja, mit fog kezdeni a búzával. Sajnos a megélhetése is veszélybe került, mivel az sem biztos, hogy ki tudja-e fizetni a bérét csaknem nyolcvan munkásának. „Mit érezhetnék ilyen helyzetben? Mindenkinek nagy bánat ez" – közölte.

A Kijevtől mintegy 120 kilométerre fekvő gazdaságában nemcsak gabonát termelnek. Különböző tejtermékeket is előállítanak, azonban ez kevés a megélhetéshez. A legnagyobb bevételt ugyanis a búzaexport adja. Az odesszai kikötő jelentette a kaput a világ, így például India vagy Észak-Afrika felé is, míg a szárazföldi és folyami tranzitútvonalak használata igen költséges megoldás lenne. Nem megoldás a raktárak bérlése sem, mivel az nagy valószínűséggel több tízezer dollárnyi veszteséget okozna. A gazda tavaly 1500 tonna gabonát nem tudott értékesíteni, de félő, hogy idén az összes megmarad.

Mivel rosszak a kilátások, nagyon sok gazda nem is vetett annyit, mint korábban. Emiatt Ukrajnában idénre közel negyven százalékkal csökkent a kukorica- és búzatermesztés a háború előtti szinthez képest.

Mindenki próbál megoldást keresni

Olekszandr Szivogorlo, a gazdaság agronómusa szerint akár van haszon, akár nincs, a földet nem lehet elhanyagolni. Keresik a megoldást, ezért különféle barterügyleteken dolgoznak egyes beszállítókkal. Próbálják például a termény egy részét minőségibb műtrágyára cserélni, hogy jövőre javulhasson a búza minősége. Az is megoldást jelenthet, hogy olyan növények termelésébe kezdenek, amelyeket várhatóan kisebb költséggel tudnak árulni. A napraforgó- és repceolaj jelentheti a megoldást ebben a nagyon is kilátástalan helyzetben.

„Ezekkel a termékekkel fedezzük a veszteségeinket. Hogy mi lesz a búzával, azt egyelőre nehéz lenne megmondani, minden az exporton múlik" – fogalmazott. Cvik gazda is mindent elkövet, hogy meg tudja tartani gazdaságát. Azonban azt be kell látni, hogy nyereségre egyáltalán nem számíthat, sőt, még a nullszaldó is csak távoli cél jelenleg. Mégis szerencsés, mivel sokaknak esélye sincs rá, hogy veszteség nélkül zárják a szezont.