A régi vita talán most eldől: a Dunától keletre tényleg nehezebb a gazdáknak?

A Battonyán gazdálkodó Szrenka Szabolcs úgy véli: óriási a különbség a kelet- és a nyugat-magyarországi gazdálkodók helyzete között.

Mint azt hozzászólásában írta:

„Megélhetés szempontjából 2 részre oszlik sajnos az ország, a dőzsölő nyugatra és a lassan csődbemenő keletre. A feltételeket kellene egyenlővé tenni, mert míg nyugat olcsóbban vesz minden inputot és drágabban ad el minden terményt, addig kelet az ellenkezőjével szembesül, ráadásul a 3. éve tartó aszály is csak bennünket érint, amit nem kompenzál senki. Nem kell több, jobb támogatás csak jobb elosztás kell, nyugaton bőven elég lenne 20-30%-os géptamogatás, vagy bármi, a többi jöhetne keletre, így az összeg nem változik, csak az elosztás lenne végre normális és reális. Nem nehéz úgy termelni, hogy sz.rásig esik az eső, szórjuk a műtrágyát ész nélkül, mi itt meg tehetünk bármit, mégse jövünk ki jól..."

Megkerestük a gazdát, aki szerint lenne, ami a magyar gazdákat ki tudná húzni a csávából.

Az aszály jobban sújtja az alföldi tájegységet – forrás: Pixabay

 

Az euro segíthetne?

– Békésben, Battonyán gazdálkodunk 160 hektáron, alapnövényeket, búzát, árpát, kukoricát és napraforgót termesztünk – válaszolta kérdésünkre. – Az idei év is gyengén sikerült, kukoricánk 77 mázsa lett, napraforgónk 33, a kalászosok pedig 70 mázsák lettek átlagban hektáronként. Ez gyenge, nem szokott 90 mázsa alatt lenni a kalászos, 40 alatt a napraforgó és 100 alatt a kukorica.  Sajnos, az elmúlt három évben ez mindig „sikerült" a csapadékhiány miatt. Idén mi ismét nem kaptunk elég esőt, összesen 586 milliméternyi csapadék hullott, ami kevés. Csak a tenyészidőszakban április és június között kellene a kukoricának 300 milliméter. Sajnos, az aszálykárunkat nem tudtuk bejelenteni, mert annál több termett, hogy ezt megtehessük, annál viszont kevesebb, hogy rentábilis legyen a termelés. A tavalyi termelés mínuszos volt, azt is beforgattuk az ideibe, így lehetünk most nagyjából nullszaldósak. Itt a környéken mindenki hasonló helyzetben van. A terület alapú támogatás 70 ezer forint hektáronként, ami semmire nem elég, a költségek átlagosan 400 ezer forintra rúgnak egy hektáron. Csak a bérleti díj 200 ezertől indul, ha találni egyáltalán szabad területet.

A nagyok minden szabad földet "elvittek"

A nagyok mindent elvittek előlünk, ők verték fel az árakat is, csak hogy minél nagyobb terület legyen náluk. Én nem tudok földhöz jutni már, de 200 ezerért nem is akarok, lehetetlen kigazdálkodni. Visszatérve a támogatásokra: azt gondolom, a fejlesztési pénzekben sokkal jobban kellene differenciálni és a nagyobb hányadot a Tiszántúlra csoportosítani, mert nyugat sokkal fejlettebb. Hozzáteszem, magas az önrész mértéke is, amit csak hitelből tudnánk biztosítani, de két mínuszos évvel a hátad mögött nincs az a bank, amelyik hitelt ad. Ezzel aztán bezárult a kör. Úgy vélem, a megoldást az euro bevezetése jelentené, akkor talán mi is többet kaphatnánk a terményeinkért és nem kellene minden évben nyűglődni. Meg nem kellene azon gondolkodni, hogy éppen merre mozog a forint. A helyzet nagyon rossz, azt látom, hogy a gazdatársak mind adják vissza a földbérleteket, hogy csökkentsék a költségeiket és nem használnak műtrágyát. A fémzárolt vetőmagon nem spórolnak, mert azon nem szabad, de a műtrágyán igen. Inkább teremjen kevesebb, de kisebb legyen a költsége.

A Dunántúlon a burgonyatermesztés jövedelmező ágazat lehet – forrás: Pixabay

Sokat számítanak a földrajzi adottságok

Dr. Nagy Barnabás családi gazdálkodó szerint a termelők helyzetén az euro bevezetése sem segítene sokat.

– Én úgy gondolom, az ország keleti és nyugati fele közötti terményár-különbség nem szubjektív pénzügyi gyökerű, hanem inkább földrajzi és azon keresztül piaci – bocsátotta előre. – Mire is gondolok? A legnagyobb gabonafelvevő piacunk Olaszország, Horvátország. A szállítás pedig komoly költségtényező és a vásárlók, illetve a kereskedők bizony, figyelembe veszik, hogy plusz 2-300 kilométerről kell mozgatni a terményt, vagy távolabbról. Ez akkor sem fog változni, ha a támogatási forrásokat differenciálják esetleg. Az nyilvánvaló, hogy a Tiszántúlon az aszályos évek miatt sok gazda nehéz helyzetbe került, likviditási gondjaik vannak, mert az inputanyagot sem tudják kifizetni, de ezért sem lehet az államot hibáztatni, hisz az időjárásra ès a háború okozta piaci anomaliákra nincs ráhatása. Úgy gondolom, az egyik megoldás az öntözési feltételek megteremtése – és ez már lehet állami feladat – és az öntözés. A másik, hogy a talajaink termőképességét meg tudjuk őrizni, esetleg javítani is. Gondolok itt a forgatás nélküli talajművelésre, precíziós tápanyag-kijuttatásra, takarónövények használatára... Továbbá el kell gondolkodni, hol, milyen alternatív növények termesztése jöhet számításba, amely jövedelmezőbb, mint az általános 4-6 növény termesztése. A párizsi értéktőzsde áraihoz viszonyítva tavalyelőtt magasabb, tavaly pedig jóval alacsonyabb felvásárlási árak domináltak itthon, pedig a forint tavalyelőtt se szárnyalt.

Nem az a baj, hogy bejött az ukrán gabona, hanem az, hogy itt is ragadt

Azt nem tudom, erre mi a magyarázat, de egy biztos: a kereskedelemnek, a kereskedőknek nagyon ki vagyunk szolgáltatva. Teljesen mindegy, hogy az inputokról, vagy a terményekről beszélünk, nagy kilengés nincs az árakban egy-egy kereskedő árait nézve. Azt nem mondom, hogy a kereskedők kartelleznek, de igen, figyelik egymás árait! Szerintem a magyar gazdálkodók üzleti érdekek áldozatai is részben, illetve ki kell mondani, hogy az EU és a kormány kissé későn reagált. 2022-ben a brutális aszály miatt itthon kevés gabona termett, a raktárak üresen álltak és volt, aki az állatok élelmezésének biztosítása érdekében, más szimpla piaci spekuláció miatt bevásárolt az éppen akkor megjelenő ukrán gabonából. Abban bíztak, hogy majd felmegy az ára és profithoz jutnak általa, ehhez képest éppen az ellenkezője történt, bezuhantak az árak és nem tudták eladni a terményt, ami a magyar áru árát is letörte. Nem az volt a baj, hogy bejött az ukrán gabona, hiszen az állattenyésztőknek elegendő hazai termés híján kellett, hanem az, hogy itt is ragadt. Valamint Románia, Szerbia, Horvátország, Olaszország is megtelt az ukrán terményekkel. Az importtilalmat sokkal hamarabb fel kellett volna állítani, és az EU-nak egységesen fellépni az ismeretlen előállítású termények behozatalával szemben, hisz nem a mi előírásainknak megfelelően termelnek.

Nagyobb szigor kellene a piacvédelem érdekében

A szakember szerint az ukrán gabonát mihamarabb ki kellene tolni az országból és megfékezni a spekuláló kereskedőket, akár szankciókkal is. Illetve: a piacainkat legalább olyan szigorral kellene védeni, mint ahogy azt az USA teszi. Sajnos ebben sem egységes a bürokraták nézőpontja, így a saját gazdáik helyzetét teszik nehézzé, helyenként kilátástalanná.

Miklovicz András, a pályázatírással foglalkozó Gordius Solutions Tender Kft. marketingvezetője kérdésünkre szintén úgy vélekedett: a támogatási intenzitásban és a keretösszegben nincs különbség az ország két része között, viszont az elmaradottabb térségekből (járásokból) nagyobb eséllyel lehet nyerni, hiszen minél inkább fejlesztendő egy terület, annál több pontot kap a pályázó. Hozzátette, természetesen keleten több a fejlesztendő terület, ezért ott kaphatóbb leginkább pluszpontok, de konkrétan nem tesznek különbséget a felhívások kelet és nyugat között sem anyagi, sem pedig beruházási szempontból.

A LEADER pályázat más kategória, ott a helyi igényeknek megfelelő fejlesztéseket támogatják. A helyi akciócsoportok (HACS) kezelik a LEADER pályázatokat és ők a megjelenés előtt a kistérségben igényfelmérést tartanak, majd ennek tükrében hirdetik meg a felhívásokat. Ám ezek a pályázatok jellemzően olyan vállalkozásokat támogatnak, amelyek a térség életét segítik, nem feltétlen mezőgazdasági beruházásokra fókuszálnak, hiába a vidékfejlesztési program keretein belül jelennek meg, inkább a nem mezőgazdasági vonalat erősítik olyan céltevékenységekkel, mint például szálláshely-fejlesztés, társadalmi vállalkozások, rendezvényszervezés, kézműves bemutatótermek létrehozása és így tovább.

A statisztikai mutatók nem jeleznek nagy különbséget

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától a témával kapcsolatban azt a választ kaptuk: az orosz-ukrán konfliktus és az EU területére beáramló ukrán termékek valóban alapjaiban változtatták meg bizonyos agrár-élelmiszeripari termékek piaci viszonyait, amit a termelési és logisztikai költségek változása tovább torzított.

A KSH és az AKI tesztüzemi rendszer adatai 2022-ig elérhetőek jelenleg, ez alapján az egyes földrajzi régiók egységnyi mezőgazdasági kibocsátásra jutó nettó vállalkozói jövedelmi aránya országosan kis mértékben csökkent az utóbbi három évben, de az adatok a keleti és a nyugati régiók közt nem mutatnak nagymértékű különbséget. Ebben feltehetően szerepe van a ráfordítások különbségeinek is. Például míg a keleti országrészben magasabb szállítási költségekkel kell számolniuk a gazdálkodóknak a jellemzően nyugati irányba történő értékesítés miatt, addig a nyugati országrészben a munkaerő költségei magasabbak, mindamellett az inputanyagok beszerzési költségei közt nem mutatnak szignifikáns eltérést a statisztikák.

Az utóbbi években azonban előtérbe kerültek az éghajlatváltozás negatív következményei, amik valóban komolyabban érintették a keleti országrészt; ebben az öntözésfejlesztési beruházások gyorsítása jelenthet előrelépést, amit a NAK is szorgalmaz.

A 2022. évi történelmi mértékű aszály ezermilliárdos nagyságrendű károkat okozott, sajnos ezt a rendkívüli mértékű, megemelt támogatási összeg sem kompenzálhatta teljes mértékben. Az aszálykárok kompenzációjának szabályai ugyanis országosan egységesek, a kormányzat pedig erőn felül helyezett plusz forrásokat a kárenyhítési alapba, így 2022. évben mintegy 50,6 milliárd forintot fizettek ki a kárt szenvedettek számára.

Kíváncsiak voltunk rá, hogy látja a kérdést a közgazdász szakember.

Kelet-Magyarország nem elmaradottabb, csak más

Héjja Csaba, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág szenior elemzője is úgy véli: a kelet-magyarországi agrárium nem elmaradottabb, ugyanakkor vannak olyan jellegzetességei, amelyek eltérőek az ország nyugati részéhez képest.

– Ilyen például az átlagos üzemméret. A Dunántúlon egy átlagos gazdaság mérete 30-35 hektár, Kelet-Magyarországon pedig 20-21 hektár. Sokkal több tehát az egyébként a magyar és az európai mezőgazdaság gerincét adó és emiatt nagyon fontos kis- és közepes méretű családi gazdaság. A különbségnek történelmi hagyományai is vannak. De nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan tényezőket, mint az éghajlatváltozás: a Dunántúlon sokkal több volt a csapadék az elmúlt években. Az öntözött területek nagysága ebből fakadóan pedig Kelet-Magyarországon nagyobb, és vélhetően a jövőben is ott lesz nagyobb. Az állatállománynak és a feldolgozóüzemeknek viszont lényegesen nagyobb része van Kelet-Magyarországon, vagyis az állattartás sokkal inkább koncentrálódik az ország keleti részébe – fogalmazta meg véleményét.

Adottságaiból fakadóan az állattartás a Dunától keletre eső területeken koncentrálódik – forrás: Pixabay

– Az alkalmazkodás, a hatékonyság és a versenyképesség növelése valóban kulcskérdés, akár a nyugati, akár a keleti országrészről van szó. Nyitni kell az új felé, érdemes esetleg változtatni a vetésszerkezeten, ha kedvezőtlen az időjárás, és éveken át nem megfelelő a termésmennyiség – például kukoricából. Vagy közös öntözési projekttel orvosolni a helyzetet. Szemléletváltásra van szükség, a megszokásokat egyre inkább meghaladva kell gazdálkodni, kihasználni a termelési adottságokat – jelentette ki Héjja Csaba.

Továbbá szerepet játszik még szerinte a két országrész közötti különbségekben a birtokszerkezettel kapcsolatos történelmi hagyományok mellett a nyugati határhoz való közelség. Nyugat-Magyarországon talán több a nagyobb gazdálkodási tudással és tapasztalattal rendelkező gazdaság, amelyek előrébb járnak a tudás megosztásában, s emellett nagyobb a vásárlőerő is.

Mindenhol és mindenben meg lehet találni a jót

Mezei Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág agrár- és uniós kapcsolatok vezetője érdeklődésünkre azt közölte: az agrárfinanszírozásban élenjáró bankként az ország minden tájegységében vannak sikeresen gazdálkodó ügyfeleik. Ugyanakkor kár tagadni, hogy például a nyugati határhoz való közelség komoly előnyöket jelenhet egyes ágazatokban, ilyen például az étkezési burgonya termelése. Más ágazatok tekintetében viszont épp a keleti országrész rendelkezik kifejezetten jó adottságokkal.

A hajtatásos zöldségtermesztés is a termálvízben gazdagabb Dél-Alföldön koncentrálódik – forrás: Pixabay

– Nem véletlen, hogy mezőgazdaságunk egyik legfenntarthatóbb és legjövedelmezőbb ágazata, a hajtatásos zöldségtermesztés a Dél-Alföldre koncentrálódik – fejtette ki. – Ott áll rendelkezésre ugyanis nagy mennyiségben termálvízkincs, amellyel gazdaságosan és fenntartható módon lehet fűteni az üvegházakat. De számos sikeres almatermesztő ügyfelünk van például az ország északkeleti tájain. A földrajzi elhelyezkedés tehát önmagában nem döntő. A kérdés, hogy ki mennyire képes felismerni a helyi adottságokban rejlő előnyöket, és élni velük.

Uniós támogatások: Magyarország egy és oszthatatlan

A támogatások kapcsán pedig érdemes tudni: az európai uniós források tekintetében Magyarország a csatlakozásunk óta egyetlen régiónak számít. Ez azt jelenti, hogy az uniós szabályok értelmében egységesen kell kezelni a forrásokat, nem lehet területek között felosztani, vagy egyes régiókat előnyben részesíteni. Ha megnézzük a Vidékfejlesztési Program 2014-2020 közötti felhasználására vonatkozó adatait, nincs is erre szükség. Az egy főre jutó források tekintetében például Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye vezet és Bács-Kiskun vármegye a második. Azaz egy lakosra vetítve ezekbe a vármegyékbe jutott el a legtöbb vidékfejlesztési támogatás. Az összes kifizetés több mint fele, 58,7 százaléka jutott a Dunától keletre fekvő területekre, még úgy is, ha az ország középső területeit, Pest vármegyét és Budapestet nem számítjuk bele – zárta mondandóját Mezei Dávid.