A magyar erdők betegek és erről nem csak a klímaváltozás tehet

Az xforest.hu-n terjedelmes tanulmányban veszi górcső alá Baráz Csaba a magyar állam klímaváltozással szembeni küzdelemben tett vállalásait, különös tekintettel az erdőkre vonatkozókat. A szakember földrajz-rajz szakos középiskolai tanárként, geográfusként a Kárpát-medence történeti földrajzával, tájtörténetével foglalkozik. Két évtizedig dolgozott a magyar állami természetvédelemben; 2017-ben Pro Natura díjat kapott, majd 2021-ben érdemtelenségre hivatkozással megszüntették kormányzati szolgálati jogviszonyát.

Baráz Csaba szerint alap, hogy hasznos volna az erdő, mint ökológiai jelenség és az erdőterület (faanyagtermesztő hely, ültetvény, erdő művelési ágba sorolt földfelület stb.) között különbséget tenni.

Ami pedig a hazai erdők állapotát illeti, szerinte nem a „klímaváltozással" van baj, hanem a nagy természeti folyamatokhoz történő adaptációs készséggel és képességgel. Ugyanis a természet – benne az erdő, mint ökoszisztéma – immunrendszerének, alkalmazkodóképességének, védelmi mechanizmusainak meggyengülését leginkább épp a jelenleg uralkodó erdőgazdálkodási, erdészettudományi paradigma okozza.

A tanulmány szerzője szerint az erdő, mint ökoszisztéma immunrendszerének, alkalmazkodóképességének, védelmi mechanizmusainak meggyengülését a jelenleg uralkodó erdőgazdálkodási, erdészettudományi paradigma okozza – forrás: Pixabay

Ahogy fogalmaz: "Ennek a paradigmának a sarokköve pedig nem más, mint a gazdasági haszon – kissé szofisztikáltabban: az utilitarisztikus értékek körébe tartozó tartamosság és a nyereség. Ennek a haszonelvű szemléletnek a súlyos következménye, a hazai erdőkben lépten-nyomon megtapasztalható manifesztációja az erdők besűrűsödése és az erdők, faültetvények fáinak adaptációs küzdelme... A termőhely haszonelvű kihasználása és a faanyagtermesztés szempontjából kedvező törzsalak nevelése, azaz a hozamvezérelt állománynevelés, a ma érvényes erdészettudományi paradigma és erdőgazdálkodási protokoll következményeként erdeink tehát „besűrűsödtek", azaz a hagyományos erdőművelés, erdőélés által kialakult erdőszerkezettől (lásd: például a néprajztudomány által „járt erdő"-nek nevezett, legelőerdőtől, organikus erdőtől) eltérően jóval nagyobb egyedsűrűségű, erőteljes koronazáródású erdőszerkezet alakult ki.

Ennek a mai egészségtelenül sűrű faállomány-szerkezetnek a leginkább szembeötlő indikátora a fák törzséből kinövő póthajtások sokasága. A fák póthajtásainak kialakulása, az ún. másodlagos korona megjelenése, a fák „legatyásodása", „alulszőrösödése" a fák természetes adaptációs rendszerének része – ugyanakkor vészjósló tünete a magyar erdők egészségi állapotának és minőségromlásának. Ezekben az elhibázott erdőfelújítási, erdőnevelési tevékenységekkel kialakított sűrű erdőkben az egyes fák termőterülete, „növőtere", azaz a faegyedek táplálékfelvételére és növekedésére rendelkezésre álló területe vészesen lecsökkent. Így a fákat gyökérkonkurencia, az intenzíven és erőteljesen záródó lombkorona miatt pedig a szükségesnél kisebb asszimilációs felület (traumás fotoszintézis) kínozza" – írja.

Majd kijelenti: a magyar erdők betegek, agonizálnak – amit az egyre intenzívebben jelentkező fakidőlések, természetes bolygatások („zavarások") is jeleznek. Manapság ezt az ok-okozati összefüggésrendszert és ennek tanulságait nem a súlyának megfelelően kezeljük, inkább hajlamosak vagyunk mindent a „klímaváltozásra" fogni, ez pedig téves kontextust eredményez. A száradó erdők oka a szakember szerint nem annyira a rövid idejű csapadékszegény, aszályos időjárás, hanem az erdők immunrendszerének, ellenálló-képességének, egészségi állapotának emberi tevékenység által történt lerontása.

S hogy mi lenne a megoldás? Paradigmaváltás az erdészettudományban és az erdőgazdálkodásban.

"Mert tudjuk, hogy mit kellene tenni, az erdészettudomány és a természetvédelem szakemberei lépten-nyomon hangoztatják, hogy általános cél a folyamatos erdőborítás, elegyesség és szintezettség kialakítása, majd megőrzése" – fogalmazott. Hozzátette: ez a szálaló (vagy örökerdő) művelésmód révén válik lehetségessé, ahol az erdő szerkezetére jellemző, hogy az újulattól kezdve a lábas életfázisig minden korosztály képviseli magát és ennél nincs szó vágásterületről, illetve vágáskorról – ezért az ilyen erdőben az erdőkezelés során nem sérül az ökoszisztéma, az erdei életközösségek folyamatosan fennmaradnak.

"A nemzet közös örökségébe tartozó természeti és kulturális kincsek – köztük az erdők – használati és hasznosítási joga nem korlátlan" – forrás: Pixabay

Amíg a szerinte kívánatos paradigmaváltás végbemegy, Baráz Csaba 5 pontban foglalta össze, mit is kellene azonnal tenni az erdők megóvása érdekében. Ezek a következők:

• Egy erdőtervezési ciklus alatt a gazdasági rendeltetésű erdők esetében is át kell térni az „örökerdő üzemmódra", az egyéb erdőkben pedig a természetvédelmi célú (azaz ökológiai szempontú) erdőkezelésekre. Az állami tulajdonban lévő természetvédelmi oltalom alatt álló erdők vagyonkezelése az erdészeti részvénytársaságoktól kerüljön át az állami természetvédelemhez, vagyis a nemzeti park igazgatóságokhoz.

• Túl kell lépni a kirakat-erdők kommunikációján, azon, hogy az erdészek néhány hektáros fragmentumokat mint a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodással fenntartott örökerdőket mutogatnak. Jelenleg hazánk erdeinek 1,4 %-a tekinthető valódi erdőnek (ökoszisztémának, örökerdőnek), ami végzetesen kevés.

• Az állami természetvédelemnek (a nemzeti park igazgatóságoknak) a stratégia szintjén újból fel kell vállalnia az erdőket, az erdei ökoszisztémát – vissza kell foglalni az erdei élőhelyeket. Meg kell állítani azt a folyamatot, mely során az erdő egyre hangsúlytalanabbá válik az egymást követő természetvédelmi szakpolitikai stratégiákban.

Általános cél kellene, hogy legyen a folyamatos erdőborítás, elegyesség és szintezettség kialakítása, majd megőrzése – forrás: Pixabay

• Mielőbb meg kell alkotni az összes védett természeti terület természetvédelmi kezelési tervét és a nemzeti parkok övezeti besorolását. Az erdőgazdálkodásnak meg kell haladnia végre a vágásos erdőgazdálkodás paradigmáját. A vadon jellegű erdő (természetvédelem) és a faanyagtermesztő hely (erdőgazdálkodás) szembeállítása hamis kontextus; a két véglet közt található az organikus erdő, amit fenntartani és kezelni kell. Az erdőrezervátumok magterületein, illetve az úgynevezett természeti övezetekben egyáltalán nem szabadna gazdasági célú fakitermelést folytatni.

• Végezetül a legfontosabb: az állami természetvédelmet ki kell szabadítani az agrárminisztérium fogságából, az erdő- és mezőgazdasági lobbi halálos öleléséből! Ugyanis a klímaváltozás, a környezetvédelmi problémák, a vízkörforgás és egyéb ökológiai problémák miatt is elengedhetetlen, hogy Magyarországon a természetvédelem, a környezetvédelem, a természeti erőforrások és az ökológiai érdekek képviselete önálló szakminisztérium révén kapja vissza hajdani jelentőségét. Továbbá mind az erdőgazdálkodóknak, mind a természetvédelemnek meg kell értenie és el kell fogadnia az Alkotmánybíróság – az erdőtörvény 2017. évi módosítása nyomán hozott – határozatát, annak szellemiségét. Azt, hogy a nemzet közös örökségébe tartozó természeti és kulturális kincsek – köztük az erdők – használati és hasznosítási joga nem korlátlan. Illetve hogy védett természeti területen lévő erdők esetében a természetvédelmi szempontok az erdőgazdálkodók gazdasági jogosultsága fölött állnak.