Az OPEC+ közleményében napi 2,2 millió hordó vágás szerepel, ami Szaúd-Arábia és Oroszország meglévő, 1,3 millió hordós önkéntes visszafogásának fenntartásán túl, újabb 0,9 millió hordós csökkentést jelent. A mennyiség jelentős részét a további tagok vállalják, idézte az origo.hu Hortay Olivér Facebook-bejegyzését.

A kitermelés mesterséges visszafogása egyre nagyobb kihívás elé állítja az EU-t – fotó: pixabay.com

A Századvég Energia- és Klímapolitika Üzletág vezetője a posztjában összefoglalta a politikai fejleményeket:

  • "Az OPEC+ bejelentette, hogy januártól Brazíliát is felvenné tagjai közé.
  • Különlegesség, hogy az ülést ezúttal nem vasárnap, hanem november 30-án, csütörtökön, az ENSZ Klímacsúcs kezdőnapján tartották.
  • A főáramú média nagyobb része az OPEC döntésképtelenségével indokolta az időpontváltozást, azonban észszerűbb magyarázat, hogy az időzítéssel a kartell tudatosan felhasználta a nyugati országok kommunikációjában tapasztalható kontrasztot.
  • Az USA és az EU tudniillik egyszerre követeli a kitermelés növelését (gazdasági megfontolásból) és a kapacitások leépítését (klímavédelmi megfontolásból)."

Hortay Olivér a gazdasági fejleményeket is részletezte:

  • "A bejelentés hatására a világpiaci árak enyhén csökkentek.
  • A látszólagos ellentmondás oka, hogy a döntés előtt a sajtóban napi 1 millió hordót meghaladó új vágásról jelentek meg információk, amit a piaci szereplők beáraztak.
  • A történet ebben az esetben is két módon keretezhető: a kartell kudarcaként (a tervezettnél kisebb vágásról sikerült megállapodni), vagy tudatos manipulációként (a belengetettnél kisebb mennyiséggel az OPEC a megfontolt, "piaci stabilitás őre" karaktert építi).
  • Az utóbbit támasztja alá, hogy az előzetes információk az ülésen résztvevő névtelen forrásoktól érkeztek."

A szakértő szerint a tanulságok a következők:

  • "Az OPEC és Oroszország továbbra is összezár.
  • Brazília felvétele kedvezőtlen lenne a Nyugat számára, mert növelné a kartell piaci erejét.
  • Az olajnagyhatalmak egyre tudatosabban a saját érdekeik érvényesítésére használják fel a nyugati országok klímapolitikáját.
  • A kitermelés mesterséges visszafogása egyre nagyobb kihívás elé állítja az EU-t, mert a magas árak okozta gazdasági nehézségek és csökkenő kereslet szűkülő kínálattal találkozik, ami akadályozza az árak mérséklődését és a versenyképességi hátrányt tartóssá teszi."