A titokzatos E-számok: most elmondjuk, melyik, mit jelent

Az E-számok, azaz az élelmiszeradalék-anyagok az élelmiszerek előállításának szerves alkotóelemei. Nem mennyiségi szempontból, ugyanis az élelmiszerek összetevőinek listáján általában az utolsó helyekre kerülnek. Tudni kell azt, hogy egy élelmiszer összetevőit a csomagoláson nagyságrendben sorolják fel, kezdve azzal, amelyből a legtöbbet használtak fel az adott élelmiszer előállításához.

Az élelmiszeradalék-anyagok jellemzői, hogy önmagukban nem fogyasztjuk, az élelmiszertechnológia követeli meg azt, hogy az élelmiszerhez adjuk, például állagjavítás, az élelmiszer szerkezetének stabilizálása vagy éppen az ízfokozás érdekében.

Azt gondolnánk, hogy ezek az adalékanyagok a felgyorsult életmód által megkövetelt feldolgozott élelmiszerek velejárói. Azonban írásos feljegyzések árulkodnak arról, hogy Babilonban már 5000 évvel ezelőtt is használták a ma E260-as kóddal jelölt ecetsavat, mellyel fügét ízesítettek és tartósítottak.

Az Európai Unió, valamint az USA az 1960-as években hozta nyilvánosságra az általuk jóváhagyott E-számok listáját. A felhasznált adalékanyag származhat természetes forrásból vagy lehet kémiai úton előállított. Ami a listán nem szerepel, azon adalékanyagok élelmiszerekben való felhasználása tilos. Az élelmiszerekben felhasználható E-számokra vonatkozó szabályozások azonban országonként eltérhetnek attól függően, hogy az ország hatósága hogyan értelmezi a termék toxicitásának eredményeit.

A toxicitás egy adott anyag mérgezőképessége. Minden anyag lehet mérgező, ha túlzott mennyiségben fogyasztják.

Az almában található E-számok: riboflavin (E101), ecetsav (E260), citromsav (E330), magnézium-foszfátok (E343), pektin (E440), cellulóz (E460), zsírsavak (E471) – fotó: Geiger Adrienn

Az E-számokat több csoportba lehet sorolni

• Élelmiszer-színezékek, pl. Patent Blue V (E131), alumínium (E173)

A színezékek elsődleges célja, hogy az élelmiszer-előállítás folyamata során károsodott színanyagokat visszaadja az élelmiszereknek, illetve tetszetős, étvágygerjesztő külsőt adjon. Elsősorban édességek, üdítőitalok, szörpök és égetett szeszes italok előállításához használják. Sok színezék növényi alapanyagokból származik, mint pl. a kurkumin (E100) vagy éppen a céklavörös (E162). A felhasználható színezékek száma azonban a vizsgálatok fejlődésével a toxicitás függvényében leszűkült. A 1333/2008/EK rendelet értelmében néhány színezék (E 102, E 104, E 110, E 122, E 124 és az E 129) esetében meghatározott figyelmeztető feliratot kell feltüntetni: „a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat".

• Tartósítószerek, pl. szorbinsav (E200), nizin (E234)

A tartósítószerek többsége szintetikusan előállított vegyület, melyek a mikrobák szaporodását akadályozzák vagy lassítják, növelve az élelmiszer szavatossági idejét. Az élelmiszerekben korlátozott mennyiségben ártalmatlanok, sokszor nagyobb a kockázat, ha nem használják. Azonban fogyasztásuk egyes esetekben túlérzékenységet, allergiás reakciót válthat ki.

• Antioxidánsok, pl. C-vitamin (E300), eritroaszkorbinsav (E315)

Az antioxidánsok olyan anyagok, amelyek képesek lassítani más vegyületek autooxidációs folyamatát vagy semlegesíteni a szabad gyököket. Ebbe a csoportba tartozó E-számok az élelmiszerek, például zsírok, olajok savasodását, illetve gyümölcsök enzimes barnulását akadályozzák meg. Ezenkívül az íz, az aroma és a szín fokozására használják.

• Savanyúságot szabályozó anyagok, pl. ecetsav (E 260), tejsav (E270), almasav (E 296)

A savanyúságot szabályozó anyagok az élelmiszerek ízének befolyásolása mellett tartósító szereppel is rendelkeznek. Többnyire napi beviteliérték-limit nincs megadva ezen adalékanyagok fogyasztásához, ugyanis nincs egészségkárosító hatásuk. Sok savanyúságot szabályozó anyagot természetes módon állítanak elő, gombák, illetve baktériumok segítségével, ilyen például a citromsav vagy éppen az ecetsav.

• Sűrítőanyagok, emulgeálószerek, stabilizátorok, pl. agar (E406), cellulóz (E460)

Ezen csoportba tartozó E-számok az élelmiszerek megfelelő állagáért felelnek, legtöbbjük természetes eredetű, főleg növények szerkezetét adó anyagokból készülnek (cellulóz, pektin). Többségük nehezen vagy egyáltalán nem emészthető, allergiás tüneteket ritkán okoznak. Édesipari készítmények, tej, sajt és húskészítmények, lekvárok állagjavítására alkalmazzák.

• Ízfokozók, pl. nátrium-glutamát (E621)

Az ízfokozókat azért adják az élelmiszerekhez, hogy azok ízét kiegészítsék vagy fokozzák. A koncepció egyébként Ázsiából származik, ahol a szakácsok sokszor hínárt adtak a levesalapokhoz, hogy gazdagabb ízt adjanak az adott ételnek. A hínárban lévő vegyületet, mely az ízfokozásért felelős, nátrium-glutamátként azonosították. A glutaminsav egyébként az idegsejtek közötti ingerület átadásért felelős vegyület. A nátrium-glutamát lett az első ízfokozó, melyet kereskedelmi forgalomba hoztak. A nátrium-glutamát által keltett ízt umaminak nevezték el. Főleg fűszerekben, levesekben, szószokban, félkész- és készételekben alkalmazzák.

• Édesítőszerek, habképzők, gázok, pl. xilit (E967), szorbitok (E420), aszpartám (E951), nitrogén (E941)

Az édesítőszerek lehetnek természetes vagy mesterséges eredetűek. A legtöbb édesítőszer nagy mennyiségben fogyasztva hashajtó hatású lehet, amit fel is kell tüntetni a terméken. Ezen adalékanyagokat főleg csökkentett cukortartalmú készítményekhez adják, például a „light" üdítőitalokhoz. Az édesítőszerek egymással történő kombinálásával az édesítő erő nő. A légkörben is előforduló nitrogént csomagológázként, illetve habostószerként is alkalmazzák. A nitrogén úgynevezett inert gáz, mely nem lép reakcióba az élelmiszerrel, ezáltal nem okozhat érzékszervi elváltozást sem.

Az élelmiszeradalék-anyagok hivatalos nevét és/vagy E-számát fel kell tüntetni az élelmiszeren, valamint az E-számot megelőzően a kategórianevet, amelybe az E-szám tartozik – fotó: Shutterstock

Az élelmiszeradalék-anyagok jelen állás szerint az élelmiszeripar nélkülözhetetlen velejárói, sok élelmiszer esetén alkalmazásuk elkerülhetetlen. A hosszú távú alkalmazásuk esetleges következményei a korszerű toxikológiai vizsgálatok segítségével felderíthető köszönhetően annak, hogy most már több mint 4 évtizede alkalmazzák őket.

Az EFSA (Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság) rendszeresen felülvizsgálja a használatos adalékanyagokat. Így történt ez a titán-dioxiddal (E171) is, melyet a fehér szín eléréséhez használnak. A felülértékelés alapján a titán-dioxid már nem tekinthető biztonságosnak, ugyanis fogyasztása után nem zárható ki a genotoxikus hatás. Felszívódása nem számottevő, azonban a vegyület felhalmozódhat a szervezetben.

A vizsgálat eredményeképpen az Európai Unió 2022. január 18-án hozott egy rendeletet, mely szerint a titán-dioxid (E171) 2022. augusztus 7-ig használható fel, ezután nem lehet alkalmazni élelmiszer-adalékanyagként. A forgalomban lévő titán-dioxidot tartalmazó termékek a minőségmegőrzési idejük lejártáig adhatóak el.