A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökét, Győrffy Balázst az agráriumot ma leginkább meghatározó ügyek állásáról kérdeztük:

  • Meddig maradhat fent az importkorlátozás?
  • Miért kapott zöld lámpát az ukrán cukor?
  • Hogyan lehet feloldani az állattenyésztési ágazattal kapcsolatos aggályokat?
  • A KAP Stratégiai Terv keretében megjelenő pályázatok milyen reményekkel tölthetik el az ágazat szereplőit?
  • "Elég zöld-e" a magyar KAP Stratégiai Terv?

Az ukrán gabona beáramlása jelentős gazdasági károkat okozott. Az uniós megengedő szabályozás ellenére hazánk és több más ország által egyoldalúan bevezetett importkorlátozás eredményesen kezeli a problémát?

A magyar kormány a gazdák melletti határozott kiállásáról tett tanúbizonyságot, amikor az Európai Bizottság döntésével szembe menve, szeptember 16-tól határozatlan időre meghosszabbította a behozatali korlátozást, kibővítve azt más mezőgazdasági termékekre is. Mindez sokat jelent a termelőknek, de sajnos a probléma gyökerét csak a nemzeti hatáskörben meghozott intézkedéssel nem lehet kezelni, határozott és egységes uniós szabályozásra lenne szükség.

Győrffy Balázs, a NAK elnöke – Fotó: NAK

Bár a magyar piacra nem szállítható ukrán gabona – csupán a tranzit megengedett –, a számunkra korábban meghatározó nyugat-európai piacainkat így is elárasztja az az ukrán import, amelynek a helye egyébként azokban a közel-keleti, afrikai régiókban lenne, amelyek hagyományos célpiacai voltak az ukrán terményeknek.

Emiatt az egész uniós gabonapiac átalakult: míg korábban sorban álltak a kiváló minőségű magyar terményekért a nyugati országokban, ma a legtöbb importőr az olcsó ukrán árut részesíti előnyben. Az árak ezzel együtt olyan alacsony szintre kerültek, amelyek mellett a szántóföldi növénytermesztés profit helyett veszteséget termel a gazdáknak. Ez a helyzet rövid távon is komoly károkat okoz, hosszabb távon azonban beláthatatlan következményei lehetnek.

Meddig maradhat érvényben a nemzeti hatáskörben elrendelt korlátozás a gabonaimportra vonatkozóan?

Úgy gondolom, a magyar kormány messzemenően elkötelezett a magyar gazdák védelme érdekében, és a végsőkig kitart mellettük. Inkább most az a fontos kérdés, hogy a brüsszeli döntéshozók vajon mikor veszik észre, hogy milyen tetemes károkat okoztak és okoznak az Ukrajnával szomszédos tagállamok gazdálkodóinak. Uniós szabályozásra lenne szükség a piacok és a mezőgazdasági termelés védelmében. A magyar, a lengyel, a szlovák, a román és a bolgár gazdák is szolidárisak a háború sújtotta Ukrajnával. Szeretnénk mi is, ha eljutna az ukrán gabona az eredeti célpontjaira, a tranzitot kell, hogy segítse a brüsszeli bürokrácia is.

Nem elég azt mondani, hogy nincs vám, nincs ellenőrzés, mert akkor magunknak okozunk visszafordíthatatlan károkat. Ezt a problémát csak közös, európai uniós intézkedésekkel lehet hosszú távon megoldani.

Győrffy Balázs szerint uniós szabályozásra lenne szükség a gabonaimport ügyében – Fotó: Shutterstock

A termelők a magasabb termelői árakban bíznak, a fogyasztók pedig az alacsonyabb fogyasztói árakban. Hatalmasat zuhant a búza termelői ára, érezhető ez például a kenyér árán?

A néhány hónappal ezelőtti magas kenyérárakhoz képest lényeges csökkenés ment végbe. Mindemellett tudni kell azt, hogy a kenyér és más pékáruk bekerülési költségében, így az árában is alapvetően nem a búza, nem a liszt ára a legmeghatározóbb, hiszen az csak körülbelül ötödét teszi ki a költségeknek. A korábbi jelentős áremelkedésnek is inkább az energiaárak és a szállítási költségek megugrása volt az oka. Ezen kívül a munkabér emelkedése is meghatározó.

Nemrégiben módosult a 130/2023. (IV. 18.) Korm. rendelet, a módosítás értelmében már érkezhet cukor Ukrajnából hazánkba, holott, eddig a korlátozással (tiltással) érintett tételek listáján volt. Mi áll ennek hátterében?

Ez egy összetett kérdés. A rendszerváltást követően a baloldali kormányok gyors úton, botrányos módon elkótyavetyélték a hazai cukorgyárakat, tönkre tették a hazai cukoripart. Gyakorlatilag egy gyár maradt, a kaposvári, ami egyébként osztrák kézben van. Mindemellett az is érdekes, hogy uniós kvóták szabályozzák a hazai termelés maximumát is. Lényegében a cukor egy olyan szegmens, amelynek piaca nehezebben kezelhető, sajnos nem lehet egyértelműen a hazai termelésre alapozni. Komoly sara van ebben a korábbi szocialista-szabad demokrata vezetőknek.

Az állattenyésztés fenntarthatósági és állatjóléti szempontból érzékeny téma Magyarországon is. Hogyan lehet feloldani az ágazattal kapcsolatos aggályokat?

Az elmúlt évek történései – koronavírus-járvány, a háborús infláció, az energiaár-robbanás – súlyos hatással voltak a hazai állattenyésztésre. Bár a takarmány olcsóbb lett, a többi input esetében – energia, üzemanyag, munkaerő – összességében nem lettek jelentősen alacsonyabbak a költségek.

Mindemellett egyértelműen érzékelhető, hogy az elmúlt években erősödtek az állattenyésztési ágazatokkal és a gazdálkodókkal szembeni támadások. Napjainkban az európai állattenyésztőket, így a hazai gazdálkodókat is – az egyre szigorodó klíma- és környezetvédelmi, valamint állategészségügyi és -jóléti szabályozásoknak való megfelelés mellett – a civil szervezetek előretörése, és ezen szervezetek által képviselt „zöld kérdések" újabb és újabb kihívások elé állítják.

Az állattartás és az állatitermék-előállítás háttérbe szorítására, esetleges teljes megszüntetésére irányuló, végtelenül leegyszerűsítő elképzelések már Magyarországon is megjelentek, de a helyzet korán sem olyan tragikus, mint például Hollandiában, ahol az „ambiciózus" éghajlat-politikai célkitűzések elérése érdekében azt tervezték, hogy tej- és sertés szektoruk harmadát felszámolják, és kivásárolják a gazdákat. Hatalmas összeget különítettek el erre a célra, és gazdálkodóikat arra kérték, hogy számolják fel gazdálkodásukat, továbbá soha többé ne folytassanak mezőgazdasági tevékenységet.

Sajnos egyre erősebb azon szervezetek lobbiereje, amelyek a vegetáriánus és vegán „imitátum" termékeket, „hús- és tejhelyettesítőket" számos esetben megtévesztő módon környezetkímélőbbnek, egészségesebbnek tüntetik fel. Holott számos tudományos vizsgálat bizonyítja, hogy a húsellenes narratíva sántít, nem jelenthető ki, hogy az állati termékek egészségtelenebbek, illetve, hogy ökológiai lábnyomuk nagyobb lenne.

A NAK tehát az elmúlt időszakban realizálta a civil szervezetek által képviselt úgynevezett „zöld és állatjóléti kérdések" számának megszaporodását, valamint az európai és a hazai fogyasztók egy részének azon igényét, hogy a növényi alapú, valamint a hús- és tejtermékek pótlására szolgáló vegetáriánus és vegán termékek aránya növekedjenek a piacon. Bár szervezetünk tiszteletben tartja ezen kezdeményezéseket és igényeket, azonban továbbra is kiemelten fontos feladatunknak tekintjük az állattenyésztési ágazat körüli viták kiegyensúlyozottságának megteremtését, valamint az ágazatban tevékenykedő gazdálkodók, termék-előállítók megbecsülésének helyreállítását.

Ezen célok megvalósításához igen hatékony kommunikációs eszköznek bizonyul a Tények/Tévhitek – Állattenyésztés elnevezésű aloldalunk elindítása, ahol heti rendszerességgel új, nemzetközileg elismert szakértőkkel készült cikkeket, videóanyagokat, valamint kiadványokat és infografikákat teszünk közzé magyar nyelven.

Az állattartás körül viták nem csillapodnak, fontos feladat a kiegyensúlyozottság megteremtése – Fotó: Shutterstock

A hazai gazdálkodók is folyamatosan dolgoznak azon, hogy gazdálkodásukat minél fenntarthatóbbá tegyék, állatállományaik állatjóléti státuszát pedig javítsák.

És hogy az uniós döntéshozók hogyan segíthetik mindezen folyamatokat? Semmiképp sem úgy, hogy az állattenyésztőket a gazdálkodási tevékenységük feladására, a termelésük visszaszorítására kényszerítik, hanem úgy, hogy bevonják és a különböző intézkedéseken, támogatási rendszereken keresztül ösztönzik és segítik őket a fenntarthatóbbá válás felé vezető úton, ezáltal megerősítve bennük azt, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben ők is a megoldás kulcsfontosságú szereplői, nem pedig a probléma forrásai.

Az idén módosult vadászati törvény végrehajtási rendeletei pár hete léptek hatályba. Hogy értékeli a mezőgazdasági vadkár rendezésével kapcsolatos változásokat? Ezzel kapcsolatban a napokban fontos bejelentést tett.

Az elmúlt években egyre nagyobb méreteket öltött a vadkár, ennek fő oka pedig egyértelműen a vad túlszaporodása: mértékadó szakmai becslések szerint összesen mintegy 800 ezer nagyvad él hazánkban. Tudományos számítások alapján évente 21 milliárd forint vadkár keletkezik, ebből csak 3 milliárd forintot térítenek meg a mező- és erdőgazdálkodóknak. A jövőben ezen a téren határozottan kiállunk a gazdák érdekeiért. Megkezdtük egy olyan cég alapítását, ami ahhoz szükséges, hogy peres ügyekben átvállaljuk a gazdálkodók megalapozott vadkárköveteléseit, és lefolytassuk a vadásztársaságokkal az eljárásokat.

A vadászati törvény végrehajtási rendeletei kapcsán elmondható: örvendetes, hogy hosszú idő után jogszabályban rögzítésre került, hogy a vadkárt az egységes vadkárfelmérési útmutatókban foglaltak szerint kell felmérni és meghatározni. Előzetesen komoly együttműködés volt az agrárkamara és a vadászkamara közt ebben a témában, ez a változás is a konszenzusos érdekképviseleti munkánk eredménye. Mindamellett, hogy a kármegelőzésre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni, meg kellett teremteni a már bekövetkezett vadkár korrekt értékelésének feltételeit. Ugyanis korábban rendre nagy vita volt a gazdálkodók és a vadgazdálkodók közt arról, hogy mit kell kifizetni. Sok szubjektív elem épült be a vadkárszakértők részéről a kármegállapítási folyamatba, emiatt a két kamara szakértőket felkérve, közös finanszírozással protokollt hozott létre az egzakt megállapításhoz. Emellett a mostani rendelettel kiegészítésre és pontosításra került az egyes mezőgazdasági kultúrák esetében a vadkárigény bejelentésére meghatározott időszakok listája is.

Jelentős jogszabályváltozások léptek hatályba továbbá a vadászati tevékenység aktivitásának előmozdítására, ami hozzájárulhat az ország több térségében jelentősen túlszaporodott nagyvadállomány létszámának érdemi csökkenéséhez is. Jelentősen bővültek a vadászati idények, megszűnt több vadászatot korlátozó rendelkezés, és lehetővé vált néhány vadászatot segítő technikai eszköz használata.

Az agrárdigitalizációban való előrelépés nem zökkenőmentes folyamat. A NAK TechLab inkubációs programjuk keretében milyen problémákra keresnek válaszokat a startupok?

A digitalizáció az agrárium sikeres jövőjének a kulcsa, az ágazatban a korábbinál is nagyobb az újítások jelentősége. Az agrárium gazdasági oldalról az egyik legnagyobb hatást kifejtő iparág, aminek a digitalizációs szintje eléggé elmaradott, ebből is adódik, hogy még sok kiaknázatlan lehetőség van. NAK TechLab programunk keretében a kamaránál dolgozó szakértőgárdával, valamint nagyvállalati partnereink együttműködésével összegyűjtjük a hazai agráriumot érintő megoldandó problémákat, melyekre a startupok hozhatnak megoldást. A kiválasztott fejlesztőket támogatjuk piaci információkkal, illetve befektetőkkel való összekötésben a forrásszerzéshez, mindezt annak érdekében, hogy minél hamarabb piacképes megoldással tudjanak előállni. Ezzel elérhetjük, hogy a születő új megoldások valós problémákra adjanak gyakorlatba ültethető válaszokat, amelyek a teljes hazai agrárium előnyére válhatnak.

A KAP magyar stratégiai terve keretében megjelenő pályázatok milyen reményekkel tölthetik el az ágazat szereplőit?

Nehéz évek vannak az ágazat mögött. Koronavírus, háborús infláció, megugró energiaárak, inputárak, ukrán gabona és más mezőgazdasági termékek dömpingje, piaci anomáliák. Felsorolva is sok, nemhogy folyamatában átélve mindennek a gazdálkodásra, üzemmenetre gyakorolt hatásait. Ami minden ilyen tényezőben közös, hogy nem lehetett előre számolni, tervezni velük. És a jó ideje zajló klímaváltozás, az időjárási szélsőségek hatásait nem is említettem, elég ha a tavalyi súlyos aszályra vagy az egyre gyakoribb villámárvizekre gondolunk. Minden ilyen tényező abba az irányba mutat, hogy aki az agrár-élelmiszerágazatban képzeli el a jövőjét, annak lehetőség szerint meg kell erősítenie a gazdálkodásának az alapjait, növelnie a hatékonyságát. Úgy gondolom, ez elengedhetetlen a versenyképességhez, sok esetben pedig akár a túléléshez.

A kamara kezdeményezésének is köszönhetően, a vidékfejlesztési támogatásoknál a korábbi 17,5-ről 80%-ra növelte a kormány a nemzeti társfinanszírozás mértékét. Így a következő években több ezer milliárd forintot fordíthatnak a gazdák, az erdőgazdálkodók és az élelmiszeripari vállalkozások fejlesztésre, beruházásra. A mintegy 600 milliárd forintnyi uniós vidékfejlesztési forrás mellé 2300 milliárd forintnyi, magyar kormány általi kiegészítés társul.

2024-től új időszámítás kezdődik: az Agrárminisztérium tervei szerint jövő februártól kezdődően közel 70 agrár- és vidékfejlesztési pályázatot hirdet meg. Ennek a jelentős forrástömegnek a révén lehetőség nyílik a hozzáadott érték növelésére, az élelmiszertermelés fenntarthatóságának erősítésére, gazdaságfejlesztésre, egyidejűleg az uniós zöld elvárások teljesítésére is. Összességében, az elkövetkező éveket nézve, több ezer milliárd forintnyi fejlesztési forrás áramlik majd a magyar vidékbe, az agrár-élelmiszeriparba. A meghirdetett pályázatok lehetőséget biztosítanak majd mind kis-, mind közepes, mind nagyobb gazdaságok, vállalkozások számára, hogy az elmúlt évek gazdasági-piaci változásaira reagálva, a jövőbeni kihívásokra is felkészülve, termelésüket hatékonyabbá tegyék vagy akár a több lábon állás irányába nyissanak. A kormány által vállalt, történelmi léptékű támogatás révén soha nem látott lehetőségek nyílnak meg a vidék előtt. Ennek megfelelő kihasználásához minden lehetséges segítséget meg kívánunk adni tagjainknak.

Sokszor elhangzott az utóbbi időszakban, hogy drasztikus változásra van szükség a mezőgazdaságban, környezeti szempontból fenntarthatóbb gyakorlatokra kell átállni, nagyobb figyelmet kell fordítani a termőföld védelmére, holott a KAP reform és annak hazai megvalósulása is többek között ezt a célt szolgálja. Ön szerint a hazai támogatási programban foglalt zöldelvárások és azok megvalósítása milyen garanciát nyújtanak arra, hogy fenntarthatóbbá válik a magyar mezőgazdasági termelés?

Azt senki nem vitatja, hogy felelősek vagyunk az általunk a termelés során használt természeti javakért; úgy gondolom, a legnagyobb környezetvédők e tekintetben maguk a gazdálkodók. Mindamellett az uniós Green Deal (Zöld Megállapodás) komoly kihívást jelent, kiváltképp azért is, mert nem megállapodás, hanem diktátum, amit a termelőkkel való egyeztetés nélkül alkottak meg a brüsszeli bürokraták. Fontos, hogy fenntartható módon végezzük a mezőgazdasági tevékenységet, de alapvető cél kell legyen az is, hogy biztosítva legyen a gazdálkodók megélhetése.

Sajnos az agresszív sötétzöld politika átgondolatlan korlátozásokat erőszakol a termelőkre.  Senki nem vonja kétségbe például, hogy a kémiai növényvédelemmel óvatosan kell bánni, meg kell követelni az okszerű és szakszerű peszticid-használatot. De ez nem jelenthet olyan drasztikus hatóanyag-kivonást és mennyiségi korlátozásokat, amelyeket az EU alkalmaz, még kevésbé olyanokat, amiket a Green Deal kilátásba helyez. Az Európai Bizottságban eluralkodott a mezőgazdasági termelés érdekeinek semmibe vétele, a vidéki létforma megkérdőjelezése és a szakmai hozzáértés hiánya. Akkor is kivonnak fontos, mással nem helyettesíthető hatóanyagokat, ha azok környezeti ártalmait nem, vagy csak feltételesen igazolták vizsgálatok. Ehhez a gyakorlathoz kell alkalmazkodniuk a nemzeti hatóságoknak is, ami aggasztó választékszűküléshez vezet. Hazánkban néhány év alatt több száz hatóanyag engedélyének érvényessége járt le és meghosszabbítás hiányában vissza kellett vonni az alapengedélyét – sok esetben nem szakmai okok miatt, hanem kényszerből, az uniós döntések következtében.

A klímaváltozás, egyéb nehézségek mellett bizony harcolnunk kell azért, hogy a sötétzöld vágyálmok ellenében az észszerűség is teret nyerjen. A környezet védelme szempontjából, de gazdaságilag és társadalmilag is fenntartható termelésre kell törekedjünk. Mi a NAK részéről maximálisan kiállunk emellett.