Nem használta ki az EU-csatlakozás adta lehetőségeket a magyar élelmiszer-gazdaság

Nemcsak támogatásokat, hanem az élelmiszer-gazdaság súlyának, kormányzati elismertségének növekedését is elhozta az uniós tagság, amit viszont Magyarország nem tudott úgy kihasználni, mint a vele együtt csatlakozók. Húsz év uniós tagság után viszont most fordulatban bíznak az ágazat szereplői, amit mintegy 1500 milliárd forint beruházási támogatással próbál megalapozni a kormány – írja a vg.hu.

Magyarország a termőföldben hiába van kivételezett helyzetben, a magyar termelésintenzitás elmarad a lengyelekétől – fotó: pixabay.com

A csatlakozás előtt nem történt meg az élelmiszeripar felkészítése

A szakértő szerint az elmúlt húsz évben nem használta ki az EU-csatlakozás adta lehetőségeket a magyar élelmiszer-gazdaság, és lemaradt a versenyben, de önmagához képest nagyot lépett előre.

A csatlakozás azonban nem a 2004. május 1-jei belépéssel kezdődött,  hiszen a belépést megelőző felkészülési időszakban már sok mindent meghatározott, hogy mi történt – illetve mi nem történt. Az élelmiszeripar felkészítése például nem történt meg. Udovecz Gábor, a korábbi Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI, ma Agrárközgazdasági Intézet) volt főigazgatója egy, az uniós agrárcsatlakozással foglalkozó rendezvényen azt mondta, hogy a csatlakozás előtt csak asszisztáltak az élelmiszeripar elkótyavetyéléséhez, miközben az élelmiszer-kereskedelemben hagyták az importáruk térnyerését. Akkor mindenki a remélt uniós agrártámogatások bűvöletében élt, a csatlakozást megelőző tíz évben ezermilliárd forint értékű beruházás maradt el.

Nem lehet tudni, hogy ezekkel a beruházásokkal például meg lehetett volna-e menteni a korábban privatizált cukoripart, ami az EU-csatlakozás egyik vesztese lett, miután az uniós cukorreform eredményeképpen a kaposvári kivételével az összes gyárat bezárták, jelenleg pedig már kormányzati szinten is arról gondolkodnak, hogy cukorgyárat kellene építeni.

"Az uniós csatlakozás kellett Magyarországnak, és nem csak a mezőgazdaságnak" – fejtette ki a véleményét ugyanezen a szakmai eseményen Kapronczai István, aki korábban szintén volt az AKI főigazgatója. Ő a csatlakozás előnyei közül azt emelte ki, hogy általa a magyar gazdatársadalom elsajátított egy szabálykövetőbb kultúrát, és emellett a közös agrárpolitika kényszerítő erejének a hatására a gazdaságpolitikában is nagyobb hangsúlyt kapott a mezőgazdaság.

Mások jobban kihasználták az uniós tagság előnyeit

Fontos mutató az is, hogy a csatlakozás óta a mezőgazdaság kibocsátása másfélszeresére emelkedett, de elmaradt az EU27-ek átlagos növekedésétől. Amennyiben a magyar agrárteljesítményt a velünk azonos szituációban lévőkkel vetjük össze, akkor az elmaradásunk még  jelentősebb. Azaz a velünk együtt csatlakozók jobban kihasználták a később taggá válók előnyét, azt, hogy a fejlesztéseket már úgy tudták végrehajtani, hogy  mások tapasztalatait felhasználják.

Magyarország a termőföldben hiába van kivételezett helyzetben, a magyar termelésintenzitás elmarad a lengyelekétől. A lengyel mezőgazdaság eszközellátottsága  kétszerese a magyarénak, és a különbség egyre növekszik. Kapronczai István szerint viszont önmagunkhoz képest nagy az előrelépés: a nettó vállalkozói jövedelem például 410 százalékkal növekedett.

Húsz év uniós tagság után viszont most fordulatban bíznak az ágazat szereplői – fotó: pixabay.com

Raskó György agrárközgazdász helyzetjelentésében arról írt, hogy Lengyelország élelmiszer-kivitele tavaly már elérte az 50 milliárd eurót, míg a rekordot döntő magyar agrárexport, 2023-ban először lépte át a 13 milliárd eurót. Raskó emlékeztetett: a két ország 2004. május 1-jén együtt lépett be az Európai Unióba, és egy évvel korábban a lengyel és a magyar agrárkivitel megközelítőleg azonos nagyságú volt.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Lengyelország két évtized alatt mintegy a 14-szeresére növelte agrártermékexportját, Magyarország pedig ettől lényegesen lemaradva a 4-szeresére.

Szerinte ez a jelentős különbség abból adódik, hogy  húsz év alatt a lengyel mezőgazdaság erőteljesen az intenzív termelés irányába mozdult, és a magas hozzáadott értékű termékek előállítását célozta meg. A magyar mezőgazdaság ezzel szemben azonban ez alatt az idő alatt extenzívvé vált, és alacsony hozzáadott értékű agrártermékeket állít elő. A szántóterületeink 85 százalékán gabonát és olajos magvakat termelünk, e termékek pedig a legalacsonyabb értékkategóriájú körbe tartoznak. Ezzel szemben a lengyelek agrárkivitelének 40 százaléka zöldség- és gyümölcstermék, további 20 százaléka pedig tejtermék.

Olyan projektekre kell költeni a támogatást, amelyekkel növelhető a hatékonyság és a versenyképesség – fotó: pixabay.com

A gabona mellett mást is kellene termelni

Ez a gabona- és olajosnövény-centrikusság olyan gondot jelent, amit a 2022-es történelmi aszály újra a fókuszba helyezett. Az éghajlatváltozás és a piaci gondok leginkább ezeket a növényeket sújtja, ami Kapronczai szerint nem mai probléma.  Kettészakadt az ország, van egy jó Dunántúl és egy ezer sebből vérző Alföld – fogalmazott, hozzátéve, hogy az idei tavasz újra kiélezte ezt a problémát, mert a csapadék egyenetlen eloszlása idén is aszályhelyzetet idéz elő az Alföldön.

Az öntözésfejlesztésben nem sikerült előbbre lépni, hiába nevezték a csatlakozáskor a kertészetet az uniós tagság egyik reménybeli nyertesének. Az ágazat a várakozásokhoz képest szerényebben teljesít, ami elsősorban az öntözött terület elégtelenségének, illetve a feldolgozó és logisztikai kapacitások elégtelen fejlesztések a következménye.

Szakértők szerint a jelenlegi uniós támogatási ciklusban Magyarország számára prioritás a hozzáadott érték növelése, azaz olyan projektekre kell költeni a támogatást, amelyekkel növelhető a hatékonyság és a versenyképesség. A vidékfejlesztési keretből 1500 milliárd forintot a mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházási támogatásokra fordítanak, ami eddig nem látott mértékű fejlesztéseket biztosíthat az élelmiszer-gazdaságban.

A stratégia lényege, hogy a jobb minőségű alapanyagokból a korszerűsítések következtében hatékonyabbá válik, és magasabb hozzáadott értékű, piacképesebb termékeket állít elő az élelmiszeripar, aminek nemcsak az exportja bővül, hanem az élelmiszerimportot is visszaszorítja.