Az agrárgazdaságok kapcsán régóta megfigyelhető egy bizonyos koncentráció, az Agrácenzus 2020 felmérés alapján is az látható, hogy 10 év alatt (2010 és 2020 között) 31 százalékkal esett vissza az agrárgazdaságok száma Magyarországon, a gazdaságok koncentrálódtak, átalakult a vetésszerkezet, a növénytermesztés és az állattartás elkülönült.
Átlag feletti, 53 százalékos volt az állattartók számának csökkenése, ám mivel közöttük is egyre több a nagyobb gazdaság, így az állatok száma lényegében nem változott 10 év alatt.
Összességében
a mezőgazdaság belföldi termelési értékének 45 százalékát a gazdaságok legnagyobb 1 százaléka állítja elő.
Úgy tűnik, a koncentrálódás tovább folytatódik, sőt a tavalyi aszályos év és az idei piaci nehézségek még nagyobb lendületet adtak a folyamatnak. Kelet-Magyarországon emberemlékezet óta nem pusztított olyan aszály, mint 2022-ben. Idén jó a termés, de nehéz eladni.
(A korábbi évektől elmaradva az őszi búza termésátlaga tavaly országosan 4,1 tonna/hektár volt, a kukorica esetében pedig 3,4 tonna körüli hektáronkénti termés realizálódott. Az idei évben sokkal jobbak a kilátások, az őszi búza körülbelül 6 tonnát hozott hektáronként, és a kukorica számára is szinte minden körülmény ideális.)
Idén még a nulla is eredmény
A terményárak drasztikus csökkenése egy év alatt és az inputárak emelkedése miatt viszont az is eredmény lesz, ha nullára ki tudják hozni a növénytermesztők az évet. A legkisebbeknek ráadásul alig van esélyük a tárolásra, így a jobb ár kivárására. Katasztrofális 40-50 ezer forintos tonnánkénti áron túladni a terményen, de sok termelőnek nincs más választása, mert muszáj folytatni a munkát, szükség van a pénzre.
Idén nyár elején végeztünk egy olyan felmérést, melyben gazdálkodókat kérdeztünk a kilátásokról, tervekről. Többségében kisebb gazdálkodók töltötték ki a kérdőívet. A felmérés válaszadói szerint messze a legnagyobb kihívás a felvásárlási árak alakulása, 87 százaléknyian jelölték ezt meg valódi nehézségnek a gazdálkodásukat érintően.
A költségek emelkedése (gépek, inputanyagok drágulása), a kiszámíthatatlan időjárás és az új támogatási rendszer is a nehézségek listáján szerepelt.
Ha a fórumokat vagy a szerkesztőségbe beérkező véleményeket nézzük, akkor pedig egyértelműen az látható, hogy sokan valóban felhagynak a gazdálkodással, vagy legalábbis szűkítik, egyszerűsítik a tevékenységüket. Volt olyan gazdálkodó, aki a kukoricatermesztésről mondott le végleg, de olyat is hallottunk, aki a gyümölcsösre nem fog tovább áldozni, hiszen keveset terem a tavaszi fagy miatt, értékesíteni pedig a kevés termést sem tudja jó áron.
Hatékonyság és kisgazdaság = ellentmondás?
Az utóbbi évek mezőgazdaságot lázban tartó innovációi, az automatizáció, a robottechnológia, a drónos permetezés, a precíziós megoldások, a takarékos inputfelhasználás mind-mind a a termésstabilitást, a fenntarthatóságot és a hatékonyság növelését célozzák.
Bizonyos gazdasági méret alatt viszont a legtöbb olyan megoldás, amely biztonságosabbá teheti a termelést és az értékesítést, nem lesz kifizetődő, így a 10-20 hektáros gazdák számára a gazdálkodás jelenleg inkább egy költséges hobbi, mint jövedelemszerzési lehetőség.
Ha mérethatékonyságról beszélünk, akkor abból egyébként nem következik az, hogy csak a nagy gazdálkodók lehetnek sikeresek. A kicsik is lehetnének azok, ha nem egyedül próbálnák kitalálni, mit vessenek, kinek adják el a termést, hiszen együtt el tudnánk érni azt a méretet, amely esetén már értelmezhető a hatékonyság.
Ebben azonban nehéz előrelépni a magyar mezőgazdaságban, ismerve a 20. század termelői szövetkezeinek működését, sajnos nagyon rossz marketingje az ilyen típusú együttműködéseknek.
A kiutat viszont tényleg egyrészt a szerveződés jelentheti, másrészt az, ha nem a tömegtermékek előállítása lebeg a gazdák szeme előtt, hanem inkább a piaci rések kitöltésére koncentrálnak (Nagy István agrárminiszter).
A legkisebbek számára aránytalan a teher
Váltani, másképp gondolkodni természetesen nem könnyű. Ha egy gazdálkodó berendezkedett valamilyen típusú termelésre, akkor egyik pillanatról a másikra nem lehet átállni, gépeket cserélni, új partnereket találni. Viszont nagyon úgy tűnik, most éri meg befektetni az energiát a "változásmenedzsmentbe", hiszen most minden oldalról abba ütköznek a gazdálkodók, hogy másra van szükség, mint amire eddig volt:
- nekik kell vevőt találniuk, nem a vevő keresi az eladó terményt,
- az új támogatási rendszer miatt változtatni kell a vetésforgón, új inputanyagok, új technológiák kipróbálását kell betervezni,
- új, online rendszer vezetésére áll át az adminisztráció (elektronikus gazdálkodási napló),
- a zöldelvásárok nyomán folyamatosan változnak a fogyasztók igényei is, és szinte minden mezőgazdaságot érintő nagyobb horderejű döntés mögött fellelhető a Green Deal filozófiája.
Az innovációt előnyükre fordíthatják a kisebb gazdák?
Bár egy hipermodern mezőgazdasági gép beszerzése nem éppen a legkisebb gazdák számára opció, az adatlapú döntéshozatalban való elmélyedés inkább elhatározás kérdése, mint anyagi lehetőség. A piaci kereslet tanulmányozása, a megtérülés kiszámolása, a világpiaci folyamatok nyomon követése igaz, hogy sok energiát igényelnek, de ez az időráfordítás biztosan megtérül.
