Gyakran merül fel a kérdés, hogy vajon ki fizeti meg annak a víznek az árát, amit a közkutakból használnak el? Ki és mennyit fizet a kannákba, ballonokba, tartályokba elhordott – sokszor jelentős mennyiségű – vízért?
Fotó: Globetrotter19, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=88021724
A közkutakra továbbra is szükség van
Évtizedekkel ezelőtt a közkutaknak még nagy volt a szerepük a mindennapokban, főként az olyan településeken volt rájuk szükség, ahol nem volt még elérhető a vezetékes ivóvíz. Szerencsére ez azóta megváltozott: a legtöbb lakóházban van vezetékes ivóvíz, és jelentős részüknél kiépített szennyvízcsatorna is, ami az elhasznált mosóporos, szappanos, mosogatószeres, szennyezett vizeket oda továbbítja, ahol szakszerűen, korszerű technológiával képesek kezelni.
Az idő előrehaladtával a közkutak jelentősége átértékelődött, így a korábbi irányszám – ami szerint a lakosságnak 150 méteres körzetben el kell érnie egy közkutat – egyre inkább feleslegessé vált, a közkutakat fokozatosan meg lehetett szüntetni az adott település vezetőjének a jóváhagyásával.
Sok olyan település van, ahol elzáratták a kutat annak érdekében, hogy ne kerüljön pénzbe a fenntartásuk, de nem szereltették le, hátha később mégis szükség lesz rá.
Érdekes tanulmányozni a közkutak lelőhelyeit ábrázoló térképet, amit ezen a linken érhetsz el: https://www.kozkutak.hu/
A közkutakon elfogyasztott víz esetében kétféle módon szed díjat a vízszolgáltató
Azokon a területeken, ahol nincs mindenkinek bekötve a vezetékes ivóvíz, és a közkútról hordják haza a vizet, átalánydíjas – valójában jelképesnek mondható – fejenként havi egy köbméternek megfelelő vízdíjat számláznak ki.
A mérőórával felszerelt közkutak fogyasztását általában az önkormányzatoknak vagy valamilyen településüzemeltetési cégnek kell kifizetnie.
Megfigyelhető, hogy kánikulában rohamosan megugrik a vízhasználat, nyáron a normál fogyasztásnál 30 százalékkal több vizet használunk, míg kánikula idején ez a szám még további 20 százalékkal emelkedik, azaz 50 százalékkal nő a vízfogyasztás, ami nemcsak a vezetékes vízre, hanem a közkutak vízének fogyasztására is jellemző.
Közkutak használata – mit mond a jogszabály?
A közkutak működtetésével kapcsolatban a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló Kormányrendelet rendelkezik, melynek lényege szerint a közkifolyókon szolgáltatott ivóvizet - háztartási célú vízhasználatra - a közműves ivóvízellátásba be nem kötött vagy ivóvíz-szolgáltatás korlátozással érintett ingatlan lakói vehetik rendszeresen igénybe.
Azaz a közkutakat kizárólag háztartási célú használatra lehet igénybe venni azon lakosoknak, akiknek lakásába az ivóvíz nincs bekötve, vagy az ivóvíz-szolgáltatás korlátozás alá esik.
Tapasztalatok szerint a fentiekkel ellentétben nagyon sokan egyéb célokra (építkezés, locsolás, gépkocsi mosás, úszómedence feltöltés, stb.) is igénybe veszik a közkutakat – gumicső vagy toldalék felszerelése mellett – ezzel akár több köbméter vizet is elhasználva – ami szabálytalan közkúthasználatnak minősül. A szabálytalankodók ezzel jelentős anyagi kárt okoznak az önkormányzatoknak, lévén, hogy a közkifolyón szolgáltatott ivóvíz után keletkező vízdíjat a települési önkormányzatnak kell megfizetnie a víziközmű-szolgáltató felé.
Lényeges:
- a közkifolyókról csak szabad kifolyással lehet vizet vételezni, a közkifolyókra pl. toldalék, gumicső felszerelése tilos!
- tilos a közkifolyókról a vizet öntözésre, gépjárműmosásra, mezőgazdasági, stb. célokra használni
- a közkifolyók, nem háztartási vízszükséglet kielégítése (pl. építkezés) céljára történő igénybe vételéhez a polgármester előzetes hozzájárulása szükséges. A szabálytalan vízvételezőkkel szemben hatósági eljárás indítható.
