Miért olcsóbb a páros kolbász és a dobozos tej Lengyelországban? - boncolgatta a kérdésre adott válaszokat a novekedes.hu már több cikkében, arra a megállapításra jutva, hogy az árkülönbség oka főleg a hazai termelékenység. Egy elismert élelmiszeripari vezető ugyanakkor vitatta ezt, és a magyar drágaság valódi okát tárta fel.
.jpg)
A hazai mezőgazdaság termelékenysége még elmarad a vezető európai országokétól – fotó: canva.com
Nem újdonság, hogy Lengyelországban olcsóbb az élelmiszer
"Bár a múlt év második felében Lengyelországban is emelkedésnek indultak az élelmiszerárak, ott még mindig sokkal olcsóbban vásárolhatnak be a hétvégére a háziasszonyok, mint Magyarországon" - írták a portálon a napokban, majd hozzátették, hogy az alacsonyabb lengyel árakat csak részben magyarázza meg az alapvető élelmiszerek ottani nulla százalékos áfája, hiszen hazánkban is számos olyan élelmiszer van, aminek csak öt százalékos a forgalmi adója.
Több példával is igazolták, hogy bizonyos élelmiszerek valóban lényegesen olcsóbbak régiós szomszédunknál. A cikk kiváló vitaindítóvá vált, aminek eredményeképpen a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke, Éder Tamás is elmondta, hogy mit gondol a kialakult helyzetről.
Tény, hogy Lengyelországban olcsóbban lehet élelmiszert kapni, ez nem újdonság, ha a témában készült legfrissebb, 2021-es Eurostat felmérés számait nézzük, látható, hogy Európában három olyan ország volt abban az évben, ahol alacsonyabbak voltak az élelmiszerárak, mint hazánkban, ezek Lengyelország, Románia és Bulgária. Magyarország és Lengyelország között ez a különbség biztosan megmaradt a mai napig is, a cikk felvetése igaz, de lássuk tisztán, miből is adódik ez a különbség
- mondta az élelmiszeripari szakember, aki szerint jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a különbözethez az élelmiszerárakra rakódó áfaterhek, mint ahogy azt a novekedes.hu írása sejteti.
Éder Tamás szerint ugyanis lehetetlen objektív összehasonlítást végezni, hiszen amíg Lengyelországban az alapvető élelmiszerek jelentős részénél 0 százalékos az áfa, addig nálunk a legjobb esetben 5 százalékos áfát kell fizetni, de az élelmiszerek többsége 18, vagy 27 százalékos áfa alá esik.
Számít az is, hogy mennyire erős a forint
"A forint gyengülése tavaly ugyan nagyobb volt, mint a lengyel zlotyié, de hazai előállítású élelmiszereknél ennek kisebb a jelentősége" - állt a novekedes.hu korábbi írásában, de a szövetség elnöke szerint bizony számít, mennyire erős, vagy éppen gyenge a nemzeti valutánk és ez független attól, hogy az élelmiszerek külföldön vagy itthon készülnek.
Az előállítás helyének van ugyan jelentősége, de nem sok. Ezen a nagy, nyitott európai élelmiszerpiacon az alapanyagok, energia, adalékanyagok, berendezések mind euróban, vagy dollárban vannak elszámolva, akárcsak az összes input anyag, sőt az élőállatok ára is valamilyen formában kötődik az EU átlaghoz.
- mondta, majd példaként említette a vágósertés árát, ami a legtöbb vágóhíd szerződésében valahogy igazodik a német jegyzéshez. Elmondta, ha a forint 10 százalékot gyengül, az bizony itthon a termelőknél, élelmiszeripari szereplőknél azonnal 10 százalékos költségnövekedést jelent.
A magyar élelmiszeriparnak a kilencvenes-kétezres években nem kedvezett a támogatáspolitika – fotó: canva.com
Nem mindegy mit, mivel hasonlítunk össze
A novekedes.hu összevetette a magyar és lengyel Lidl január 12. és 14. közötti akciós újságjában szereplő termékeket, úgy, hogy ahol nem találtak teljesen egyező termékeket ott a leginkább hasonló termékeket vették figyelembe.
Így jutottak arra az eredményre, hogy amig a magyar Lidlben a másfél százalékos tej literje 399 forintba került, addig Lengyelországban a fél százalékos tej minden literjéért 271 forintot kellett fizetni, azaz itthon jóval magasabb az ár.
Éder Tamás véleménye szerint azonban az eltérő zsírtartalmú tejek összevetése nem állja meg a helyét:
A tej alapvetően három fő összetevőből áll: zsír, fehérje és víz. A lengyel tej mindössze 0,5 százalékos, vagyis egy meghatározó összetevőből kétharmadával kevesebb van benne, mint a 1,5 százalékos magyar áruban
- mondta a szövetség elnöke.
Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a lengyel tej esetében az áfa 0, a magyaron 18 százalék, már nem is tűnik olyan soknak az a 128 forintos különbség. Ugyanez igaz a margarin esetében is.
A húsipari szövetség vezetője elmondta, hogy amíg a kolbász nálunk 27 százalékos áfa alá esik, addig a lengyeleknél a húsok, és az abból készült termékek jelenleg nullásak, majd hozzátette azt is, hogy a gyümölcslevek összehasonlítását is érdemes újra átgondolni.
A kérdéses cikkben az szerepelt, hogy a Magyarországon kapható alma-körte ital literjéért 240 forintot kérnek, míg a lengyelek a narancs vagy citrom italért alig 125 forintot literenként. Éder Tamás arra figyelmeztet, hogy a citrusfélékből készült italoknak teljesen más az önköltsége, mint az alma és körte italoknak, másrészt a Magyarországon forgalmazott termékekre magasabb áfa és jelentős mértékű népegészségügyi termékadó is kerül.
Az alapvető élelmiszereknek Lengyelországban nulla százalékos az áfája – fotó: pixabay.com
Az élelmiszeripar hatékonysága hagy kívánnivalót maga után
Annak ellenére, hogy Éder Tamás szerint az élelmiszerárak összevetése itt-ott rossz színben tünteti fel a Magyarországon kapható termékeket, és nem veszi figyelembe kellőképpen a költségvetési terhekből fakadó különbségeket, azon végkövetkeztetésben - mely szerint a hazai mezőgazdaság termelékenysége még elmarad a vezető európai országokétól - van igazság.
A magyar élelmiszergazdaság termelékenység szempontjából nincs az európai élmezőnyben, nem szeretném azt sugallni hogy nincsenek problémák. Az élelmiszeripar tekintetében rendkívül vegyes a kép, hatékonysága bizonyos területeken hagy kívánnivalót maga után, főleg tömegtermékek esetében. Nagyon sok területen hiányoznak azok a nemzetközi szinten is versenyképes méretű üzemek, amelyekben az európai uniós átlagot elérve, vagy akár meg is haladva lehetne dolgozni
- fogalmazott a szakember rámutatva, hogy ezen lemaradásunk annak köszönhető, hogy a magyar élelmiszeriparnak a kilencvenes-kétezres években nem kedvezett a támogatáspolitika, és az uniós támogatásból is csak alacsony szinten részesült.
A 2014 előtti hét éves ciklusban vidékfejlesztésre 1200 milliárd forintnyi támogatás érkezett, amiből mindössze 60-70 milliárdot kapott az élelmiszeripar. Később ez némileg megváltozott, jelenleg pedig már kilátásban vannak olyan érdemi források, amelyek segíthetnek behozni a lemaradásunkat.
Éder Tamás szerint Lengyelország egészen más utat járt be azzal, hogy az elmúlt tizenöt-húsz évben koncentrált élelmiszeripari fejlesztéseket hajtottak végre, nemzetközi szinten is versenyképes üzemeket építettek fel, és igazán sikeresek a kiskereskedelmi láncok polcain feltűnő tömegtermékek gyártásában lettek.
_fill_540x300_0.jpg)
