Miért van bajban a magyar mezőgazdaság? Így látják a gazdák!

Egyáltalán, mi lesz a magyar mezőgazdasággal?!

A baj nem ma kezdődött, a helyzeten a gabonapiaci történések már csak tovább rontanak. A Facebook szakmai jellegű csoportjaiban számos posztot látni, melyekben gazdák arra panaszkodnak, hogy terményeiket nincs kinek eladni, vagy ha igen, csak nagyon alacsony áron. A termelők hozzászólásaiból kiviláglik, hogy a kialakult helyzet okait keresi, kutatja mindenki, azt firtatja, mindezért ki a felelős, s eközben felszínre kerülnek a hazai agrárium más, talán még ennél is komolyabb problémái, melyek jóval messzebbre mutatnak a mostani válságnál.

Az idei évtől nyugdíjas kesznyéteni agrárszakember, Pusztai Imre is megerősítette: a hazai agrárkereskedelmi egységek bevásároltak tavaly és idén tavasszal is a gabonafélékből és olajos magvakból. A raktárkapacitásra nem gondoltak, vagy sokkal gyorsabb eladásokra számítottak, mint ahogyan sikerült; ezért megy nyögvenyelősen idén a termény átvétele. Hozzá kell azt is tenni, hogy jó termések voltak, sok gazdaság 8-10 t/ha terméssel büszkélkedhet a kalászosokból, a napraforgó 3-4 t/ha körül termett Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye nagy részén. A kukorica kilátásai is jók, sok helyütt 10t/ha feletti eredményre lehet számítani. Itt még hatványozottabban fognak jelentkezni a raktározási gondok, hiszen ott pihen a búza, az árpa, a napraforgó, a repcetermés a magtárakban.

Vincze László Jász-Nagykun-Szolnok megyében él, s arról számolt be, hogy a raktárak ott is tele vannak. Úgy véli, nem gondolja, hogy még mindig a tavaly felvásárolt ukrán gabona foglalja a helyet, információi szerint a tiltás ellenére is folyamatosan jön az országba ukrajnai termény, csak éppen „átcsomagolva", mintha romániai lenne.

Polyák Imre városföldi gazdálkodó azt mondta: szomorúan konstatálta a minap, hogy miközben az egyik közeli feldolgozó bejáratánál korábban a napraforgó-szezonban annyi teherautó állt, hogy alig lehetett közlekedni tőlük, most kihalt volt, egy lelket sem lehetett látni a környéken. A felvásárlók már 110 forintot sem akarnak fizetni a napraforgóért kilónként, de a termelőknek muszáj ennyiért is odaadni, mert a mezőgazdasági vállalkozásoknak működni, az embereknek pedig élni kell.

„Ilyen még soha nem volt, hogy akkor kezdhettük meg a napraforgó aratását, amikor elfogytak az előző termények és sikerült kiürítenünk a raktárainkat. A kukoricával is most arra várunk, hogy fogyjon valami a tárolókból" – fogalmazott a szakember. Polyák Imre hozzáfűzte, még a tavalyi, aszályos év sem volt olyan keserves, mint az idei. A kalászosok még csak-csak elmentek, de a napraforgóval és a kukoricával még nehezebb dolguk lesz, utóbbinál már hatezer forintos mázsánkénti árról csiripelnek a verebek.

"Akkor kezdhettük meg a napraforgó aratását, amikor elfogytak az előző termények és sikerült kiürítenünk a raktárainkat. Ilyen még soha nem volt..." – fotó: pixabay

Nagy Krisztián Békés vármegyei termelő, agrármérnök-növényorvos úgy véli: az európai (és azon belül a magyar) agrárium bajai rendszerszintűek, így a jelenlegi szerkezetben szerinte az halálra van ítélve. A szakember első lépésben a termelés, termelékenység és a felvásárlás összefüggéseire igyekezett rávilágítani az adatok tükrében. Mondandójából leszűrhető: mindenhol intenzíven növekednek a termésátlagok, sok a felesleg.

– Megnéztem, az elmúlt 20 évben mekkora területen folyt termelés és milyen termésátlagokkal Európában, Ukrajnában, Oroszországban és Kínában – bocsátotta előre a szakember. – A búza esetében a legnagyobb termelők a franciák, a németek, az olaszok, a lengyelek és mi, magyarok. A franciáknál és a németeknél 7, az olaszoknál 4, a lengyeleknél 4-5, nálunk pedig 5-5,5 tonna a hektáronkénti termésátlag. Ukrajna 20 évvel ezelőtt 3 tonnás átlaggal termelt, 2021-ben pedig 4,5 tonna volt a termésátlag, azaz 50 százalékkal nőtt. Ezek egyébként FAO-adatok. Az oroszok 20 év alatt 2 tonnáról 2,8 tonnára növelték a hektáronkénti termésmennyiséget, ez 40 százalék. A kínaiak 4 tonnáról 5,2-re vitték fel, tehát 30 százalékot növeltek rajta. Nálunk is 4 tonnáról 5-re nőtt, tehát a búzát tekintve ez nem olyan rossz, bár ha a 7 tonnás európai átlagot nézzük, akkor már más a helyzet, de hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Nyugat-Európában sokkal jelentősebb a műtrágya-felhasználás. Kukoricából a franciáknál, a németeknél és az olaszoknál 8-9 tonna, nálunk pedig nagy a szórás évente: 5 és 8 tonna közötti a termésátlag hektáronként. Nagyobb tehát a szórás, ami egyrészt a Kárpát-medencében tapasztalható éghajlati változásoknak, másrészt annak köszönhető, hogy egyelőre mi nem öntözzük a takarmánykukoricát, errefelé ez „nem divat", hanem rábízzuk a Jóistenre. Ukrajna esetében találtam egy érdekes adatot: 4-4,5 millió hektáron termeltek 2020-ban 30 millió tonnát, egy évvel később pedig már 42 millió tonnát! Tehát 12 millió tonnával több termett náluk 2021-ben, ami ugyanannyi, mint a franciák éves termése. Már akkor óriási felesleg keletkezett náluk.

Nagy Krisztián Békés vármegyei gazdálkodó – fotó: facebook

Eközben az oroszok 2001-ben 460 ezer hektáron két tonna alatti átlagot produkáltak, 2021-re megötszörözték a kukorica vetésterületét, s akkor már 5 tonna körüli volt a termésátlaguk! Ez 150 százalékos növekedést jelent! S akkor nézzük meg Kínát: 2001-ben 24 millió (!) hektáron 114 millió tonnát termelt, ami 4,5 tonnás átlagnak felel meg. 2021-re majdnem megduplázta a területet, s 272 millió tonnát termelt, 6,3 tonnás hektáronkénti átlaggal. Kína tehát óriásit lépett előre ezen a területen is. Mindebből leszűrhető, hogy Oroszországban, Kínában és Ukrajnában is óriási mennyiségű felesleg keletkezik most már évről évre és szinte egyenként is többet termelnek búzából és kukoricából is. Ha pedig a napraforgót nézzük, az Európai Unió 4 millió hektáron termelt 10 millió tonnát, ami 2,5 tonnás átlagot jelent, az ukránok 2001-ben 2,3 millió hektáron egy tonna alatti átlagot hoztak, 2021-ben pedig már háromszor ekkora területen 2,5 tonnás átlagot produkáltak. Összesen tehát 16,5 millió tonna napraforgó termett náluk, miközben az Európai Unió össztermése 10 millió tonna volt. Ukrajnáéhoz hasonló paraméterekkel termelnek már az oroszok is, tehát napraforgóból is brutális mértékű többlet keletkezik tőlünk keletre. Összegezve, Oroszországban és Ukrajnában 2021-ben 31 millió napraforgó termett, az EU-ban pedig 10 millió. A léptékek és a mértékek tehát teljesen mások az említett országokban, mint az Unióban. Mindegyikben nőtt az elmúlt években a termelés színvonala, olcsóbbak az inputanyagok, kevesebbe kerül a gép, a munkaerő, nagyobb a technológiai mozgástér, nincs szigorú EU-s szabályozás, van viszont rengeteg megművelhető, óriási méretű terület. Ezek miatt lehet például Ukrajnában fajlagosan sokkal olcsóbban termelni.

Sokak számára hoztak kilátástalanságot az elmúlt évek – fotó: pixabay

Nagy Krisztián mindezek fényében úgy véli: ha marad a jelenlegi termelésszerkezet, Európa mezőgazdasága halálra van ítélve.

– A lengyeleknek volt annyi eszük, hogy a rendszerváltás után rengeteg pénzt költöttek a feldolgozóiparuk modernizálására, bővítésére, miközben nálunk ezerrel zajlott a privatizáció, ami láthatóan nem túl jól sikerült – tette hozzá a szakember. – Rábíztuk a piacra a folyamatot, aminek köszönhetően a feldolgozóiparunk erőteljesen leépült. Ami pedig megmaradt, az külföldi kézbe került. Visszatérve a mezőgazdaságra: a magyar agráriumban a legnagyobb kárt a „közös lónak túrós a háta"-szemlélet okozta és okozza máig. Emiatt sajnos, kevés termelő hajlandó az összefogásra, miközben ha megnézzük, hogy a válságokat milyen szerkezetű gazdaságok élik túl, akkor azt látjuk, hogy javarészt társas vállalkozások. Sajnálatos, hogy nem jött létre az a jogi háttér, amivel ki lehetne küszöbölni azt, hogy az egyik tulajdonos ne tudja átverni a másikat, ezért nagy a bizalmatlanság. Másrészt jelentős tőkehiánnyal is küzd a hazai agrárium, még a nagyobb gazdák is megfinanszíroztatják az inputanyagot, a tőkét pedig  bérre, gépfejlesztésekre, vagy hiteltörlesztésre költik. Azt gondolom, több ezermilliárd forint hiányzik az ágazatból. Emellett a multikhoz nagyon nehéz bejutni az áruval, ott polcpénzt kérnek a gazdától, 90 napra fizetik ki – hát így igen nehéz versenyképesnek lenni.

Az agrárszakember hozzáfűzte: bio csemegekukorica-termeléssel is foglalkoznak, de rossz hír számukra, hogy megjelent a piacon a kínai csemegekukorica-konzerv, ami jelentősen lenyomja az árakat.

– Ezt sem értem, hogy kerülhetett be ide, Európába és ha vámot tettek rá, akkor hogyan tud mégis versenyképes lenni az itteni áruval? – tette fel a költői kérdést. – A konzervgyáraknál azt hallani, hogy olyan alacsony ára van, hogy azzal a magyar termék nem tud versenyezni. Azt gondolom, összességében nem túl jó, sőt, kifejezetten rossz a magyar mezőgazdaság helyzete, több sebből vérzik a rendszer. Ha TÉSZ-ekbe tömörülnének a gazdálkodók, saját feldolgozó-kapacitást építenének ki, valamint elkezdenének lobbistákat, kereskedelmi szakembereket alkalmazni annak érdekében, hogy a minőségi magyar áru megtalálja a helyét a világ piacain, akkor talán még lehetne a magyar agráriumnak pozitív jövőképe.