Hiába volt sokáig védett a Kárpát-medence az időjárási extremitásoktól, ennek a hálás korszaknak úgy tűnik, vége szakadt. Az egész Alföldön egyenlítői klíma uralkodik idén, azonban az utóbbi évtizedekben felgyorsulni látszó aszályosodási folyamat legsúlyosabban a Homokhátságot sújtja, melyet az ENSZ-FAO hivatalosan is félsivatagnak minősített.
Bár a Kárpát-medencében a csapadékok területi eloszlása megfelel a sokévi átlagnak: még mindig Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl a legcsapadékosabb és az Alföldön vannak az ország legszárazabb területei a Kárpátok áramlásmódosító hatásának következtében, a klímaváltozással összefüggésben bekövetkezett nagytérségű időjárási változást tapasztaljuk meg most. Ezeket a nagy kiterjedésű folyamatokat azonban a helyi éghajlati - és társadalmi - hatások jelentősen befolyásolhatják.
"Az ember és állatfaj, melyet a lecsapolás kipusztított, nem támad fel többé!"
Az Alföld ártereiben való élet kulcsa századokon keresztül a természettel való szoros kapcsolat, folyamatos megfigyelés, reagálás volt, e tapasztalatok pedig a közösségi hagyományokban, szokásokban, rítusokban rögzültek, így tartattak be generációkon át. A közösségi szerveződések, települések hosszú távú fennmaradási stratégiát valósítottak meg a folyamatosan ellenőrzött tapasztalássorozaton keresztül.
A környezettel, vizekkel való párbeszéd egészen a folyók szabályozásáig fennmaradt az addig elszigetelt falvakban. Ezt a megközelítést, a természeti terhelhetőség korlátainak tiszteletével az ökológiai folyamatok hosszú távú fenntartását ma „fenntartható fejlődésnek" nevezzük.
Az Alföld ártereiben az élet kulcsa a természettel való szoros kapcsolat volt – fotó: Pixabay
Míg a technologizált társadalom a természeti erőket legyőzendő kihívásnak tekinti, amellyel szembe kell szállni, addig a korábbi rendszerben a vízár saját energiáját kihasználva terítették szét a vizet, amely módon nemcsak az árvizek pusztító hatását mérsékelték, hanem az öntözés és a trágyázás feladatát is ellátták. Azóta az ármentesített területeken a talajvízszint csökken, a termőterület vízhiány következtében locsolásra, átalakult talajszerkezete pedig javításra, intenzív trágyázásra szorul.
Amint a települések, vagyis emberi közösségek elvesztették közvetlen függőségüket a környezetüktől (víz-, energia- és táplálékforrás), ez az addigi dialógusuk megsemmisülését is jelentette. Az élettér megváltozása miatt a tradíciók, rítusok és a rájuk épült évszázados társadalmi magatartás is megszűnt. Eközben az új települések által indukált térszerkezeti változások, a kistelepülések centrumok vonzáskörébe kerülése megnövelte a mezőgazdasági termelését keresletét, azonban ezek igények már nem a termelő közösség igényei, ezért a korábbi élettérben gazdálkodás puszta használatra redukálódott. (Horváth Benő, 1993)
Vízvisszatartási lehetőségek: szaktudással és szándékkal lehet változtatni
A Dongér-Kelőér Vize Egyesületnek 2018-ban sikerült a vízjogi engedélynek megfelelően 400 000 m3 vízzel feltölteni a Szank és Jászszentlászló határán lévő Banó-tavat. A visszatérő víz hamar megváltoztatta a környék mikroklímáját: újra megjelent a vad élővilág, a növények gyökérzónájában a víz, és a máshol már nem megfigyelhető páralecsapódás is.
Az egyesület helyi gazdákat és három önkormányzatot (Szank, Móricgát, Jászszentlászló) egyesít. Térségükben a vízelvezetés a 19. században kezdődött, de igazán nagy léptékben a világháborúk után indult be, tervszerűen, gépesítve néhány évtized alatt kiszárította az országot. A 20. század közepén több árkot és csatornát építettek, mint közutat. A felszíni vizek elcsatornázásával együtt a a talajvízszint is átlagosan több, mint két métert csökkent, így az ásott kutak kiszáradtak, a tanyák lakossága elvándorolt (Válasz Online, 2021).
A Dongér-csatorna eredeti célja a Kiskunhalas körüli vizek levezetése, azonban mire 84 km múlva Mindszent városánál eléri a Tiszát, 2127 km2 földet szárít ki. A kevés téli csapadék hetek alatt elfolyik a térségből, május végére - júniusra a csatorna is kiszárad, aminek az egyik oka tervezési hiányosság: a főcsatorna szintkülönbsége nagy, csak Jászszentlászló területén 13 méteres! Ezzel szemben a Tisza Szolnok és Szeged közötti mindössze 5 métert esik.
Az egyesület célja az, hogy a belvízcsatornák elzárásával emeljék a talajvízszintet, feltöltsék a meglévő tározókat (természetes és mesterséges egyaránt). Emellett időszakos vízborításokkal is elősegítik a kiszáradás folyamatának megállítását.
A vízmegtartás hatásának egyik mérhetővé tétele a zöldtömegmérés a kaszálókon betakarítás előtt, ehhez egy négyzetméterről lekaszálják a füvet és megmérik a súlyát. Száraz területen ez 0,2 kg/m², míg a 40 méterre lévő kontrollterületen, az időszakos csatornaelzárással megoldott, 3 hétig vízborított kaszálókon az eredmény az előző nyolcszorosa: 1,6 kg/m².
Az időszakos csatornaelzárást néhány ezer forintból meg tudják oldani, főleg homokzsákokkal, jászolgátakkal. Ezekkel az elzárásokkal a víz magasságát akár 5-10 centiméter pontossággal be lehet állítani, így a csatorna egyik oldalán a kaszálót eláraszthatják néhány centiméter vízzel, míg a másik oldalon lévő szántón nincs vízborítás.
Időszakos csatornaelzárás telepítése – fotó: Toldi Csaba
Kulcs a költséghatékonyság, az egyesület alacsony költségvetése olyan módszerek használatát igényelte, melyeket könnyű másoknak is követni: talajvíz-monitoringkutak 120-150 000 forintba kerülnek, de ha nagyon muszáj, egy kezdetleges megoldás 5000 forintból is kivitelezhető. A csatornapartokon fillérekből magoncról pótolják vissza a cserjés védőerdősávot.
Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása, helyreállítása
A kormánya 2020. december 31-én 1,7 milliárd forint támogatást szavazott meg az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak a Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása, helyreállítása című projekt előkészítésének finanszírozásához. Ezután 2021. december 3-án a 2020-ban elindult projekt második ütemének előkészítésére újabb 4,5 milliárd forint támogatást nyújtott a kormány. A Félegyházi Közlöny szerint ilyen mértékű szakmai előkészítő munka a Duna-Tisza köze ökológiája érdekében nem történt az elmúlt 100 esztendőben, bár több évvel azelőtti becslések szerint a vízgazdálkodási és tájhasználati beavatkozások teljes megvalósítási költsége eléri a 190 milliárd forintot.
A Duna-Tisza csatorna meglévő, illetve meghosszabbított szakasza Dabasnál történő vízkivétellel biztosít vizet – fotó: Országos Vízügyi Főigazgatóság
A program célja a Homokhátság területének sajátosságaihoz illeszkedő vízgazdálkodási, illetve tájhasználati beavatkozási módszerek kialakítása, a gazdálkodási feltételek, és az ökológiai állapot javítása. Az észak-keleti vízpótlását a meglévő Duna-Tisza csatorna meghosszabbításával, rekonstrukciójával tervezik. A Mikebudánál tervezett tározóba távvezetéken, onnan gravitációsan osztható tovább a víz. A vízpótlást keleten a Tisza szabad vízkészleteire alapozzák. A fixen kialakított vízkivételi mű Tiszaalpárnál épül meg, innen nyomóvezetéken jutt a víz az Alpári holtágba, ahonnan a vizet az Alpári szivattyútelep fogja távvezetéken továbbítani egy meglévő burkolt medrű csatornába, ahonnan a a Tiszaalpár-Nyárlőrinci tározóba és a Baloghalmi csatornába lehet vizet juttatni. Az öntözési közösségek részére is átadható lesz az öntözővíz.
A növényzet meteorológiai hatása
Erdők
Az erdők a helyi és a globális időjárásra többféleképpen is hatással vannak: nedvességmegkötés, légköri gázok cseréje, esők befolyásolása, például az Amazonas-esőerdő párologtatásával, nevéhez híven, fedezi a lokális eső vízmennyiségének 50-80%-át. Az erdők ezen tulajdonságainak ismeretében áttekinthetjük, hogy a Homokhátság klímájára hogyan hat a növénytakaró.
A NASA 2005-ben publikált, műholdas adatgyűjtésre alapuló kutatása szerint az Amazonas-régió (Amazonia) erdőirtásai befolyásolják az eső mennyiségét Mexikótól Texasig és a Mexikói-öbölben, míg a Közép-Afrikában fogyatkozó erdőterület megváltoztatta az esőzések eloszlását az USA közép-nyugati vidékén. Hozzánk közelebbi eseményt is észrevettek: a Balkán-félsziget fogyatkozó csapadéka összefüggésben áll a délkelet-ázsiai erdőmennyiség csökkenésével.
A csökkenő erdős területek bizonyos területeken növelhetik, máshol csökkentik az esőmennyiséget, azonban ennek a mintázata megjósolhatatlan.
A füves és szántóföldi területeken a növények növekedése szinkronban áll az esős évszakkal. Aszály idején ezekben az ökoszisztémákban a növényzet lassan, vagy semennyit sem nő, míg az időszakos esők erőteljes, buja növekedést indukálnak. Stabilabb rendszerek az északi boreális erdők (tajga) Európában, Oroszországban, és Észak-Amerikában, mert ezek a talajvízkészletet használják, emiatt lassabban reagálnak az esőzésre.
Vegetáció és esőzések kapcsolata – saját szerkesztés, forrás: NASA Earth Observations
Dél-Amerikában, a déli részt uraló füves puszták (pampa) kizöldülnek, amikor esik az eső. Ezzel szemben a földrész szívében az Amazonas-esőerdő a legszárazabb hónapokban zöldell a legjobban (június-szeptember), ami azért van, mert a fáknak folyamatos a talajvízellátása, úgyhogy a növekedését a víz melletti másik fontos tápanyag, a száraz évszak felhőtlen napsütése segíti elő.
A biotikus pumpa-elmélet
2007-ben Viktor Gorskov és Anasztaszja Makarijeva orosz fizikusok arra jutottak, hogy az erdőknek jelentős hatása van a szárazföld felett kialakuló esőre. Elméletük szerint nem a hőmérsékletkülönbség, hanem az erdők párologtatása változtatja úgy a légköri viszonyokat, hogy légmozgás keletkezik, amely a tengerpartokról a szárazföld belseje felé szállítja a csapadékot. Fontos, hogy csak a természetes ökoszisztémával rendelkező erdőkre jellemző ez a hatásmechanizmus, a monokultúrás ültetvények nem.
Az erdőknek jelentős hatása lehet a szárazföld felett kialakuló esőre – fotó: Pixabay
A kutatók megkérdőjelezik a meteorológia árvizekre és szárazságokra adott magyarázatát, mely nem számol az erdők vízkörforgásban és klímában betöltött szerepével, valamint elméletükkel alá szeretnék támasztani, hogy a tengerpartmenti erdőirtást követő aszályosodás hozzájárulhatott korábbi emberi civilizációk bukásához.
Scientific method A hagyományosan elfogadott tudományos módszer a tudományokban használt matematikai és tapasztalati technikákból áll, ezzel lehet hipotéziseket, elméleteket alkotni. A megfigyelés, kérdésfeltevés, kísérletekkel történő válaszkeresés módszere minden tudományos területen alkalmazható.
A tudományfilozófia általános módszertani problémákat vizsgál, például létezhetnek-e módszertani szabályok, melyek előírják, miként kell a tudományos elméleteket ellenőrizni, az ellenőrzések eredményeit értékelni. Empirikus (tapasztalati) tudományok, különösen a társadalomtudományok matematikai eszközöket alkalmaznak, például valószínűségszámítást, statisztikát.
Minél többet tudunk, annál jobban tudjuk, hogy nem elég. A különböző adatgyűjtő és bizonyító módszerek eltérő eredményeket adhatnak, ezt a sajátosságot vizsgálják a tudományos közösségek vitái. Emiatt a tudományos eredmények ha nem is 100%-ig biztosak, de nagyon valószínűk. Az elméleteket a meglévő, vagy a bírálathoz megszerezni szükséges ismereteink alapján lehet elfogadni vagy elutasítani, igazolni vagy cáfolni.
Felfedezésük máig vitatott, de századokig tartott az is, amíg a tudomány és a közvélemény elfogadta, hogy a Föld kering a Nap körül, nem fordítva, esetenként pedig a mai napig vitatják nem csak a klímaváltozás antropogén okát, hanem még Darwin evolúcióemléletét is.
A Homokhátság őshonos növényzete
A Duna-Tisza-közének eredeti növényzetét, a homoki tölgyeseket a honfoglaló törzsek már nem találták itt, így azok vízgazdálkodásra jótékony hatását már ők sem élvezhették. Ebben az őshonos erdősztyepp (erdőspuszta) növénytakaróban a homoki tölgyesek mozaikos szerkezetet alkottak pusztagyepekkel, mert zárt erdők fejlődésére nem volt alkalmas a klíma és a talaj.
Megoldást jelentene a termőhelyi adottságokhoz igazodó területhasználat – fotó: Pixabay
„Az aszálykárok megelőzésére és a szénamennyiség növelésére egyaránt kézenfekvő megoldást jelentene a termőhelyi adottságokhoz igazodó területhasználat. Ebben a füves területeké a kulcsszerep. A belvizes területeken, a mélyfekvésű mentett ártereken és az extrém száraz homokhátságokon, délies kitettségű lejtőkön a legelők és kaszálók megőrzése, illetve telepítése az egyetlen fenntartható megoldás" – erősíti meg Dedák Dalma, a WWF a környezetpolitikai szakértője.
Vízkérdés a meteorológiában
A maga korában előremutató volt a Tisza szabályozása, azonban egy ilyen horderejű változásnak sok a kockázata. A projekt eljutott a gátépítésig és a holtágak levágásáig, azonban a víztározók azóta sem épültek meg, az elöntésre kijelölhető mélyen fekvő területek egy részén jelenleg is művelés zajlik. A Dongér-csatorna térségének 24 víztározójának nagy része kiszáradt és feltöltődött. Ezzel a növény- és állatvilág is eltűnt.
"Több lett ugyan a művelhető terület, de elfeledkeztünk egy olyan hatásról, ami ma nagyon hiányzik időjárásunkból, főként tavasszal, ez pedig az óriási, párolgó vízfelület hazánk keleti vidékeiről. Ennek hiányában nem alakulhatnak ki azok a felhők, melyek árnyékoló hatása mellett a belőlük érkező eső is pozitívan befolyásolhatná az aszályra hajlamos terület időjárását." - hívja fel a figyelmet Vadász Vilmos.
Mit tehetünk?
Módszerváltás
A Homokhátság területén a fennálló problémák kezelésével csak hosszútávra lehet tervezni, viszont ebben nem lehet az elsődleges motiváló tényező a mihamarabbi profitmaximalizálás. Az egyik válasz lehet a felhagyás az intenzív termeléssel a hagyományos tájgazdálkodás modern eszközökkel való megvalósítása érdekében.
"Az eredményesség növelésére nem a munkaerő-kapacitás bővítése a válasz, hanem a termelést napi szinten meghatározó, adatokra alapozott döntéshozatal és az előremutató agrártechnológiák bevezetése a lehetséges kiút" – emeli ki Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.
Jelenlévő problémákat kezelne a regeneratív gazdálkodás is, "amely a víz elfolyását 50 százalékkal, az eróziót akár 90 százalékkal is képes mérsékelni, viszont a hagyományos eljárásokkal szemben folyamatos odafigyelést és szakértelmet kíván. Ráadásul pozitív hatása sem azonnal, csak évek múlva jelentkezik. Hosszú távon mégis ez az egyetlen járható út" – teszi hozzá Dr. Dobos Endre.
Sokat segítene a szabályozási, jogi környezet megreformálása oly módon, hogy elősegítse a szakmai civil, bottom-up kezdeményezéseket.
Vízpótlás árvízgazdálkodással
A Völgyesi Mérnökiroda számolása szerint egy aszályos évben 350-400 millió m3 víz hiányzik a területről. Ekkora vízmennyiség – több, mint Budapest vízfogyasztása! – betáplálása horribilis költséggel járna.
A bőségesen rendelkezésre álló vizet kellene elraktározni, ezért az árvizek, belvizek azonnal elvezetése helyett visszanyúlhatunk a folyószabályozások előtti ártéri gazdálkodás gyakorlatához: ennek a betáplálásnak az levezetését a folyóra bízták: a vízár saját energiáját kihasználva terítették szét a többletvizet. A csapadékosabb időszakokban az árvizekkel érkező vizet élő rendszerekben lehet visszatartani: kisebb tavak, vizes élőhelyek, erdők, gyepek magukba szívhatják a többletet.
Öntözőcsatorna-rendszer
Zajlik a vízpótló rendszer kiépítése, amely a Tisza vizét öntözési célra felhasználását elősegítő Európai Unió által támogatott beruházás munkálatait 2021 elején már lehetett látni Zákányszéken. Ez a projekt kétezer hektárnyi területet tud lefedni, amely érinti Domaszéket, Mórahalmot, Röszkét és Zákányszéket.
Zajlik a vízpótló rendszer kiépítése – fotó: Pixabay
Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere is figyelmeztetett, hogy a víztározó kapacitást is növelni kell: meg kell tölteni a meglévő tározókat, mesterségesen kialakított tavakat; a természetes tavakat pedig ki kell kotorni, hogy víztároló funkciójukat elláthassák.
Nagyon fontos azonban, hogy az öntözésre használt víz hatékonyan bejusson a talajba, és ne párologjon el a felszínről! Ebben a növények tudnak segíteni, ebből is látható, hogy a vízgazdálkodás nem oldható meg talajművelés nélkül.
Takarónövényzet alkalmazása
Ha a biotikus pumpa működik, akkor egy összeurópai erdősítési stratégiára van szükség, aminek eredményeképpen eljut a tengerektől a kontinens belsejéig az eső. Helyileg is érdemes lenne próbálkozni, hiszen a tengernél közelebb is találni esőket: az elmélet alapján folyamatos erdőborítással Nyugat-Magyarországról el lehetne juttatni a csapadékot keleti területekre is. Ennek a gyakorlati megvalósítása nyilvánvalóan sok pénzt, energiát, és időt kíván, de egy helyi viszonyokat számba vevő modellkísérletet szívesen látnánk.
A tömörödött talajok nem tudják befogadni a vizet – fotó: Pixabay
A növénytakaró a mezőgazdasági területeken is segít a talajnedvesség megtartásában a vízbevezetéssel, a párolgás csökkentésével. A tömörödött talajok nem tudják befogadni a vizet, ezeknek a kezelése másfajta művelési technikákkal lenne hatékony. Dr. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának tanszékvezetője szerint ki lehetne használni a a tábla folyamatos biomassza-termő képességét takarónövények alkalmazásával, hiszen nem csak a föld felett van biomassza, hanem a gyökerek miatt a talajban is. A növények által egy függőleges csatorna biztosítja, hogy a víz és a levegő mélyen bejusson a talajba.
Ha mindezeket megfontoljuk, netán beillesztjük a gyakorlatba, és méginkább, ha megvalósulnak, hazánk egyik különleges tájába új életet lehelnénk. A megújult termelés és az esztétikus természeti környezet miatt gazdaságilag is új szerepet kaphatna a Homokhátság. Az újra zöldellő rétek és ligetes erdők vadállatokat, a dús legelők hasznos háziállatokat tartanának el, a tavak élővilága, a megújult termőterület pedig tisztes megélhetést, jó életminőséget biztosítana az itt élőknek.
