Hogyan látják a bankok a mezőgazdaságot? Mi a kiinduló állapot?
„Egy korszak küszöbén van az ágazat. A mezőgazdaság működését mindig nagy mértékben meghatározza a Közös Agrárpolitika rendszere, és most egy új rendszer következik" – kezdi Tresó István. Az új Közös Agrárpolitikában nem a termelés támogatása lesz a leghangsúlyosabb kérdés, hanem a fenntarthatósági és környezetvédelmi előírások betartása miatti jövedelemkiesés kompenzálása.
Ebből a váltásból nem lehetetlen nyertesként kijönni, de fontos tudni, hogy mi a magyar mezőgazdaság kiinduló állapota, hogy a célokat és a prioritásokat jól tudjuk megfogalmazni.Magyarország és azon belül az agrárium jelenlegi állapota határozza meg azt, hogy milyen stratégiai célok mentén lehet előrébb jutni, ezért egy "objektív adatokon (Eurostat, KSH, DGAgri) alapuló elemzést készítettünk az agrárium jelenlegi helyzetéről. Az elénk táruló kép több kérdést is felvet."
Mire elég a magyar termelékenységi mutató?
Az egy foglalkoztatott által előállított bruttó hozzáadott értékről (valós termelékenység) van szó, mely az Eurostat 2018-as adatai szerint 25 200 EUR/fő Magyarországon. Hogy kontextusba tudjuk helyezni ezt az értéket, érdemes megnézni néhány más EU-tagállam adatát: Csehország esetében ez az érték 29 700 EUR/fő, Ausztria esetében pedig 68 900 EUR/fő. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság általános termelékenysége az osztrákhoz képest mindössze a 36,6 százalék. A versenyképesség szempontjából fontos kérdés, hogy ezt a számot hogyan tudjuk növelni a következő 7 éves ciklusban.
Tresó István, a Magyar Bankszövetség Agrár munkabizottságának elnöke
Hogyan fejlődhetnénk, ha folyamatosan csökken a beruházások volumene?
Tresó István KSH adatokra hivatkozva kifejtette, hogy 2016 óta 2020 végéig évről évre csökken az előző évihez képest a beruházási volumen. Nem csak általánosan a gazdaságban, hanem az agráriumban is. „Ami azért is megdöbbentő, mert közben azt gondoljuk, hogy nő a beruházási kedv". Az élelmiszeripari beruházási volumen folyamatosan negatív trendet mutat 2016 óta, ami kettő dolgot jelent:
nincs megújulás mennyiségben, és nincs megújulás minőségben. Emiatt pedig folyamatosan nő a versenyhátrány.
Évről évre csökken az előző évihez képest a beruházási volumen – Ábra forrása: Magyar Bankszövetség (KSH adatok alapján)
A valós termelékenység adatai ágazatonként és cégméretenként is tanulságosak: a teljes üzleti szektorra vonatkozóan elmondható, hogy a legkisebb vállalkozások (0-9 fő foglalkoztatotti létszám) valós termelékenysége a németországi átlag 36,2 százaléka, azaz
gyakorlatilag a mikrovállalkozásoknál alig van hatékonyság.
A legjobb eredményeket a nagyobb foglalkoztatotti létszámmal rendelkező magyar cégek tudják hozni, de ezek is csak a német mutató körülbelül 50 százalékát érik el termelékenységben.
Magyar termelékenységi mutató a teljes üzleti szektorra nézve, a német adatokhoz viszonyítva – Ábra forrása: Magyar Bankszövetség (KSH adatok alapján)
Ezek a számok határozzák meg azt a gazdasági környezetet, amiben az agrárium is dolgozik.
Területalapú támogatás nélkül életképtelen lenne a magyar mezőgazdaság?
Az agrárium működését alapvetően határozza meg a területalapú támogatás mértéke. Magyarországon ez hektáronként 226 EUR/hektár, az EU átlag 256 EUR/hektár. A konkurenciáink jelentős része magasabb összeget kap, mint mi, de ez már az EU csatlakozáskor eldőlt.
A területalapú támogatások mértéke az EU-ban – Ábra forrása: Magyar Bankszövetség (Dg Agri, FADN adatok alapján)
Hollandia például jóval nagyobb összegben részesül, ami nem pusztán a számok összehasonlítása kapcsán megdöbbentő, hanem úgy is, ha azt nézzük, hogy náluk a mezőgazdasági jövedelemnek mekkora részét teszi ki a területalapú támogatás. Hollandiában ez mindössze 15 %, Magyarországon pedig körülbelül 50 %, magyarul a holland mezőgazdaság sokkal hatékonyabban termel.
A piacon ugyanazzal az áruval nekik lesz több esélyük, a holland termelők többet tudnak engedni adott esetben az árból.
Hazánkban a bruttó hozzáadott értéken belül 4,5 százalék a mezőgazdaság részesedése. Az Európai Unióban megtermelt agrárjövedelemnek pedig mindössze 2 %-a jelenik meg Magyarországon. Franciaország és Spanyolország 10 százalék feletti értéket képviselnek.
A munkaerő termelékenysége kapcsán szintén hatalmas lemaradásban vagyunk: az EU28 átlaga 20 ezer EUR/fő/év, Magyarországon ez mindössze 8-9 ezer EUR között mozog, magyarul
hatékonyságban messze az EU átlaga alatt vagyunk.
Tresó István kiemelte, hogy ezeknek a számoknak az ismerete azért nélkülözhetetlen, mert egy jövőbeni agrárstratégia kialakításához megkerülhetetlen alapként kell, hogy szolgáljanak. Ezeknek az adatoknak a figyelmen kívül hagyása azzal járhat, hogy az EU-s források kárba vesznek, mert nem jól használjuk fel azokat.
Jelen pillanatban is dolgozik az Agrárminisztérium a Közös Agrárpolitika stratégiai terve megalkotásán, hamarosan pedig a Bizottság elé fog kerülni. Az, hogy milyen fő fejlesztési prioritások jelennek majd meg ebben a dokumentumban, nagyban meghatározza a következő éveket a mezőgazdaság versenyképességének növelése szempontjából.
|
Fogja-e érdemben növelni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar versenyképességét 4 200 milliárd forint vidékfejlesztési forrás?
A válasz bonyolultabb egy „igen-nem"-nél, de azt mindenesetre fontos tudni, hogy az előző 7 éves időszak 1500 milliárd forintos vidékfejlesztési forrását a ciklus végéig mindössze 68%-ban sikerült felhasználni. Egyszerűen azért, mert nem elég az ágazat támogatás-felszívó ereje, jelentős a tőkehiány.
Óriási mértékű beruházási támogatások állnak rendelkezésre, amiből főként az alapanyag-termelés modernizációja valósulhat meg – Fotó: Envato
„4 200 milliárd forint támogatás az 50 %-os intenzitás figyelembevételével azt jelenti, hogy körülbelül 8 400 milliárd forint értékű beruházást kellene megvalósítani a következő 7 évben ahhoz, hogy ezt a forrást le tudjuk kötni. Mivel az 50 %-os önerőt a pályázónak kell előteremtenie, máris adódik a kérdés: kinek van ennyi tőkéje, kinek van ennyi hitelfelvevő képessége? Sajnos csak keveseknek" – részletezi a szakember.
Magyarországon rendelkezésre áll a legmodernebb technológia, a bankok ráadásul nincsenek forrásszűkében, óriási mértékű beruházás finanszírozásában való közreműködésre lennének képesek. Viszont van néhány olyan dolog, amelyet sem a banki hitel, sem a pályázati forrás nem tud pótolni:
a korszerű szaktudást és a motivációt.
Generációváltás
A gazdák motivációjának kérdése rögtön átvezet minket a következő problémához, mely esetében a kormány törvényi szabályozással kívánja segíteni az ideális megoldások megtalálását: a generációváltásról van szó.
A helyzet az, hogy a KSH 2020-as felmérése szerint az egyéni gazdaságok irányítóinak mintegy 55 %-a (akik egyébként már tervezik a gazdaság átadását) azt nyilatkozta, hogy még nem tudja, vagy nem is gondolkodott el annak mikéntjén.
Közel negyven százalék azok aránya, akik már eldöntötték, hogy családon belüli gazdaságátadás milyen formában zajlik majd le. Közel 10 százaléknyian nyilatkoztak úgy, hogy eladják a gazdaságukat, ami feltételezések szerint a ma még tanácstalan 55 %-ra is igaz lesz majd.
Ez viszont nehezen nevezhető generációváltásnak, a tőkekoncentráció lenne a megfelelőbb kifejezés.
A tőkekoncentrációnak azonban törvényi gátja van
Ha valóban sor kerül arra, hogy a jelenlegi gazdaságirányítók nagy része eladásra kínálja a gazdaságát, akkor nagy valószínűséggel a jelenleg is ezen a területen dolgozó agrárvállalkozókkal fognak üzletet kötni, hiszen a nulláról általában nem kezdenek az emberek 300 hektáron gazdálkodásba fogni.
És el is érkeztünk a következő sarkalatos kérdéshez: „Hogyan tudnak földet vásárolni azok a gazdálkodók, akik ma is már 300 hektáron gazdálkodnak? Ez a maximális méret, amit egy magánszemély birtokolhat a földtörvény szerint."
A birtokot természetesen lehet növelni bérleményekkel, de jövedelmezőség szempontjából ez semmiképpen sem ideális megoldás, hiszen a földhasználónak járó területalapú támogatásnak akár a többszöröse is bérleti díjként kerül át a tulajdonosi szférába.
A 2020-as KSH összeírás előzetes adatai szerint „2020-ban a használt mezőgazdasági terület felét bérelték a gazdaságok, 45%-a pedig a gazdaságok saját tulajdona volt".
A területalapú támogatás tulajdonképpen nem a gazdálkodást támogatja, hanem jelentős mértékben a tulajdonlást. Így azt is mondhatjuk, a gazdálkodók zsákutcába jutnak előbb-utóbb, és felhagyhatnak a termeléssel, ami egyébként Európa más, nagyobb jövedelemszerző képességgel termelő országában is jellemző ma már.
Kiutat jelenthetne, ha kilépnénk az alapanyag-termelő ország kategóriájából
Az agrárium számára az élelmiszeripar jelenti a piacot. Az élelmiszeripar jelentősége azonban a bejelentett tervek szerint nem lesz nagyobb, mint eddig volt, hiszen a 4 200 milliárd forintos támogatásból 700 milliárdot szánnak az élelmiszeriparra, ami arányaiban az előző ciklusban is hasonló volt. Az alapanyag-termelés tehát „el fog húzni".
Az élelmiszeripar a mezőgazdaság felvelőpiaca – Fotó: Envato
Itthon viszont van esély arra, hogy nem lesz, aki felvásárolja a terményt, ezért exportra kerül, majd külföldről importált késztermékként a magyar üzletekbe. Hogy miért nem itthon kerül majd feldolgozásra? Egyszerűen nem lesz olyan modern technológiai felszereltségű élelmiszeripari bázis ekkora forrásból, amely képes lenne felvásárolni, feldolgozni és tárolni szinte az egész évi termeléshez szükséges alapanyagot. Ehhez óriási beruházásokra lenne szükség, amire azonban a mostani arányok alapján nem lehet számítani, hiszen az alapanyag-termelés támogatása lesz továbbra is a fókuszban.
A bankoknak kell mérlegelniük, hogy kinek a beruházása valósuljon meg
Mivel óriási támogatásmennyiség áll rendelkezésre, ezért egy jól összeállított pályázati anyaggal szinte bárki támogatáshoz juthat. Viszont nem mindenki tudja megvalósítani ezeket a beruházásokat! A szelektálás jelen pillanatban a bankok feladata: „mi csak akkor tudunk finanszírozni egy beruházást, ha úgy látjuk, az ügyfél támogatás nélkül is képes nullszaldós működésre. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a beruházás alapja nem egy elnyert támogatás, hanem egy valós piaci igényre alapuló üzleti terv."
Pillanatnyi helyzet vagy egy új értékrend?
Ezt a helyzetet még a pillanatnyi problémák is terhelik: az energiaárak példátlan mértékű emelkedése, a műtrágya drágulása, a fogyasztási szokások változása, az állati termékeket helyettesítő élelmiszerek előretörése, a klímaváltozás, az állategészségügyi kihívások.
A betakarítás eredménye ugyan nem lett rossz az idén, de ha csak azt egy szempontot vesszük figyelembe a fentiek közül, hogy a következő termelési szezonban nem fog kikerülni a földekre a kellő mennyiségű műtrágya az árak megugrása miatt, a mezőgazdaság jövő évi jövedelmezősége enyhén szólva is kérdéses.
Rendkívül magasak a terményárak. Vajon meddig marad így? – Fotó: Envato
Ma még jól állnak a szántóföldi növénytermesztők, mert vannak bankbetéteik, jó a gabona ára, de előfordulhat, hogy jövőre nagyot fordul a kocka. Már most is vannak annak jelei, hogy a rekord magas terményárak hamarosan vissza fognak zuhanni. A termelők inkább kivárnak az eladással, hogy hátha lehet még magasabb az ár, a kereskedők számára viszont a jelenlegi árszinteken már nem éri meg vásárolni. És gondoljunk csak bele! Ha a takarmányárak hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyébként is padlón lévő sertéstenyésztés totálisan megsemmisüljön, ki fogja jövőre felvásárolni a kukoricát?
A mezőgazdaság számára az egyik legfontosabb kitörési lehetőség az lenne, ha a felvevőpiac, azaz a hazai élelmiszeripar végre szárnyra kapna, a termelésben a lehető legmodernebb és leghatékonyabb működést eredményező eszközöket alkalmaznák. A szükséges hozzávalók közül sok minden rendelkezésre áll már: „hegyben áll" a támogatás, a bankok hitelkihelyezési lehetőségei nagyok. Sajnos azonban sok még a hiányzó adalék, de bízzunk abban, hogy az új KAP Stratégiai program megadja a választ a kérdésekre – összegzett Tresó István.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
