Magyarországon sokfelé szárad ki a táj, van, ahol forradalmi ötlettel kísérleteznek – e címmel közölt riportot internetes oldalán a Népszava. Elolvasva azonban az írást, kiderül, hogy az ötlet évtizedekkel ezelőtt már működött – ám nagyon is érdemes újra elővenni, leporolni és ráirányítani a figyelmet.
Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértője a cikkben azt mondta: a Bereg a folyamszabályozások előtt vizekben gazdag táj volt. Mára azonban sajnos, ezeknek a vizeknek a jelentős része eltűnt, mai kifejezéssel élve: szárazodik a táj. Ennek a szakember szerint az az oka, hogy a folyókat elválasztották az árterektől, a belvizeket pedig elvezetik – ez azonban a mezőgazdaságnak és az élőhelyeknek is komoly károkat okoz.
A vizek jelentős része eltűnt, mai kifejezéssel élve: szárazodik a táj – forrás: Pixabay
A WWF Magyarország a Tisza hazai vízgyűjtőjén több éve dolgozik azon, hogy az árvizek, belvizek kínálta víztöbbletet megőrizzék a tájnak, s ez a szemlélet nagyobb teret nyerjen. Ennek a mintaterülete a beregi térség, ahol a természetvédelmi szervezettel együttműködve február közepén vezetett ki vizet a Beregi-tározó kapuján keresztül a Tiszán levonuló árhullámból a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Ezzel a művelettel egy közel 7 kilométeres csatornaszakaszt és az ehhez kapcsolódó mély területeket sikerült feltölteni mintegy félmillió köbméternyi vízzel.
Hazánkból egyelőre még több víz folyik ki, mint amennyi befolyik: 6-7 köbkilométer az éves deficit, ez nagyjából annyi, mintha a Balatont évente háromszor lecsapolnánk. Az országot behálózó csatornák teljes hossza 42 ezer kilométer. Ezeket főként belvíz levezetésére alakították ki, de elméletileg akár a vízpótlásban is alkalmazhatók lennének. A Tisza menti mély árterek árvízvédelemre és aszály elleni védelemre irányuló kettős hasznosítását kutatja csapatával immár 20 éve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Koncsos László professzor.
Próbálják a gazdálkodóknak, helyi közösségeknek elmagyarázni, mi a haszna a víz megtartásának és milyen előnyeik származhatnak belőle – forrás: Pixabay
"Több mint 50 ilyen lehetséges tározási helyet találtak, melyeket össze lehetne kötni belvízvédelmi csatornákkal. A vízvisszatartáshoz területre lenne szükség, amihez viszont a tulajdonosok beleegyezése kellene. Az ilyen területeken át kellene alakulnia a tájhasználatnak, de szerencsére a vízbarát gazdálkodás számára egyre több ösztönzőt tartalmaz a közös agrárpolitika is. Észszerű lenne az egyébként is belvízzel érintett, gyenge minőségű területeket a víz beszivárogtatására használni. A támogatási rendszer egyre több olyan megoldást kínál, amivel ez a gazdálkodónak is megéri és a tájnak is előnyös" – fogalmazott Kajner Péter.
A Fetivizig csaknem 6 millió köbméter vizet vezetett ki 2019 óta a Beregi-tározóba, próbálkoznak tehát a vízpótlással. A minél nagyobb lépték érdekében bizonyos területeket el kellene önteni, a WWF Magyarország ennek kapcsán azt vállalta, hogy a gazdálkodókkal elindítanak egy egyeztetési folyamatot a Fetiviziggel együttműködésben. Próbálják a gazdálkodóknak, helyi közösségeknek elmagyarázni, mi a haszna a víz megtartásának és milyen előnyeik származhatnak belőle.
Mint kiderült, a helyiek jó része kifejezetten nyitott a víz visszapótlását célzó megoldásokra. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint az elmúlt évek rendkívüli aszályai, a mezőgazdaságban bekövetkező bizonytalanságok ráébresztették az érintetteket, hogy a jelenlegi vízgazdálkodási rendszer hosszú távon nem fenntartható.
„Megkezdődött a jövőre nézve biztató együttműködés az agrárium, természetvédelmi civil szervezetek, illetve a vízügyi ágazat között" – fejezte ki bizakodását a főigazgatóság.
Csongrádban a tavaszi vizeket benne hagyják a csatornákban – forrás: Pixabay
Amíg azonban a nagy, igazán gyökeres változások kiforrják magukat, addig egy csongrádi példa tanúsága szerint kicsiben is lehet próbálkozni. A Mi Hazánk önkormányzati és megyei képviselője, Laczkó Zsolt állt elő egy szokatlan elképzeléssel. Mégpedig azzal hogy miután a vadon élő állatoknak lassan nincs hol inni, az ásott kutak pedig kiszáradtak és eltűnt a talajvíz; orvosolják ezt úgy, hogy a tavaszi vizeket hagyják benne a város környéki csatornákban. A megyei közgyűlés támogatta az ötletet, mely beváltotta a reményeket és most a kezdeményezést az egész megyére ki szeretnék terjeszteni.
Kezdeményezésére önkéntesek közreműködésével most az élő Tiszából töltenek fel két holtágat. Decembertől januárig 22 ezer köbméter vizet emeltek bele, most kedvezők a körülmények, ugyanennyit szeretnének átszivattyúzni.
A módszer természetesen használható lenne bárhol az országban, azonban jelenleg komoly területi korlátai vannak: a vízmegőrzésre igénybe vehető területek magántulajdonok és döntően intenzív mezőgazdasági művelés alatt állnak.
Ahhoz, hogy áttörést lehessen elérni, a gazdálkodókat érdekeltté kell tenni. Kajner Péter szerint azonban van ok a reménykedésre, a 2022-es rekordaszály után érezhetően változott a szakma, az emberek, a gazdálkodók hozzáállása és kommunikációja. Egyre gyakoribb, hogy direkt nem vezetik el a vizet, mert „jó lesz az majd későbbre is..."
