A „herba benedicta" nevet a középkorban kapta, akkor a gonosz teremtmények és a veszélyek távoltartására alklamazták. A Geum urbanum, azaz az erdei gyömbérgyökér a késő ősz és a téli hónapok népszerű fűszer- és gyógynövénye. Jellegzetes, aromás illata sokat elárul róla, például azt, hogy nem áll rokonságban a gyömbérrel – de annál közelebb áll a szegfűszeghez – írja az egy.hu.
A védettebb fekvésű helyeken, erdők közelében még láthatjuk sárga virágait, amelyek egészen májustól színesítik a tájat. Az erdei gyömbérgyökérnek rengeteg elnevezése ismert: a hólyagfű, a Szent Benedek-fű, a nyúlszemfű, a gyömbérajak, a nyúlláb, a ciklász vagy a vadszegfű elnevezés egyaránt elterjedt.
A gyömbérgyökér nagyon gazdag hatóanyagokban, olyan gyógynövény, amelyet a jelentős cseranyagtartalma (10–25%) miatt elsősorban gyomor- és emésztési panaszok mérséklésére alkalmazhatunk.
Segíthet torokgyulladás esetén is, a főzetével történő gargarizálás hatékonyan enyhíti az afta által okozott kellemetlen tüneteket, illetve a gégegyulladás megszüntetésében is kulcsszerepet játszhat.
A cseranyagon kívül tartalmaz illóolajat, gyantát, keserűanyagot, és glikozidákat is. A glikozidák azok a növényi anyagok, amelyek cukorra és más szerves vegyületre bomlanak, és a gyulladáscsökkentésben van jelentős szerepük.
Tudományos nemzetségneve a görög „geuein" szóból ered, amelynek jelentése „ízlik", a gyöktörzs feldarabolása vagy száradása során ugyanis felszabadul egy jellegzetes illat, ami a szegfűre vagy szegfűszegre emlékeztet, ezért sokszor használták annak a helyettesítésére is az évszázadok során.
A gyömbérgyökér nagyon gazdag hatóanyagokban – fotó: flickr.com
A ciklász teakeverékek gyakori összetevője, de a teája önmagában is bátran fogyasztható. Bélhurut és bélvérzés esetén ajánlott elkortyolgatni pár csészével belőle, de csillapíthatók vele az enyhébb fájdalmak és a szapora pulzus is. Mivel azonban a gyökere kis mértékben mérgező, ezért semmiképpen ne adagoljuk túl, és a fogyasztása előtt kérjük ki szakember véleményét!
A népgyógyászatban alkalmazták kígyómarásra, sőt még lázcsillapításra is, a főzetéből pedig borogatást készítettek, amivel sebeket, kiütéseket vagy a visszereket gyógyították. A növény összehúzó hatása segíti a vérzések csillapítását is.
A leveleit főve hús mellé köretként kínálták, de nyersen kedvelt összetevője volt a salátáknak is.
A ruhásszekrényekből sem maradhatott el: a megfigyelések szerint ugyanis távol tartotta a molyokat.
Igazi kuriózumnak számított a nyúlszemfű likőr vagy a borban áztatott erdei gyömbérgyökér is, amelyeket téli fűszerekkel majd később narancs- illetve citromhéjjal ízesítettek. Mi magunk is készíthetünk belőle tinktúrát, vagyis alkoholos kivonatot. Ehhez egy hétig egy deci alkoholba áztassunk 40 gramm gyógynövényt, szűrjük le majd tároljuk sötét üvegben.
Napi adagja maximum háromszor 10 csepp lehet, de adagolását csak nagyon lassan vezessük be, és legyünk körültekintőek!
Ha azt szeretnénk, hogy mindig kéznél legyen, akkor árnyékos helyen, nedves, tápanyagdús talajon könnyen nevelhetjük a kertünkben is: tavasszal vagy ősszel vessük el magjait!
Indexkép: flickr.com
