Váztalajoknak nevezzük őket, mert a képződési körülmények miatt a talajfejlődés korlátozott. A biológiai aktivitás, a talajosodás és a humuszképződés folyamata gátolt. Ennek oka a nagy mennyiségű homokfrakció, ami laza és levegős talajt eredményez, ahol a víz gyorsan közlekedik, a humuszképződés pedig erősen korlátozott a magas oxigéntartalom miatt.

Szelvényfelépítésük jellegzetes: a sekély, alacsony humusztartalmú, gyengén szerkezetes vagy szerkezet nélküli „A” szint az alapüledékre vagy kőzetre települ, vagyis ezeknél a talajoknál nem alakul ki „B” szint.

Képződését egyértelműen a túl sok nagy méretű szemcse határozza meg. Ennek köszönhetően a homoktalajok nagyon levegősek, ezért a szerves anyag jelentős része mineralizálódik, majd könnyen ki is mosódik a talajból. Az elemi szerkezetképződés erősen gátolt, mert alacsony az anyagtartalom és a humusztartalom is, így nem alakulnak ki mikroaggregátumok, amelyek össze tudnák tapasztani a nagyobb homokszemcséket, valamint a ragasztóanyagként működő szerves anyag is kevés.

1. ábra 2. ábra

1. – 2. ábra: Víznyelő képességük igen jó, víztartásban azonban gyengén teljesítenek – fotók: Dr. Hupuczi Júlia

A talaj sérülékenysége, erózióveszélye szintén fontos talajalakító tényező. A szél alapvetően a kőzetliszt és agyagszemcséket fújja el nagy távolságra, kiszelektálva az értékes talajalkotókat a homok közül.

A művelésbe volt homoktalajok általános jellemzői:

  • Humusztartalom nagyon alacsony: 1 – maximum 2%
  • Kémhatásuk erősen alapkőzetfüggő: savanyú és meszes homoktalajokat is ismerünk
  • Kötöttségük alacsony, de értéke erősen típusfüggő – KA<38

Művelésük során a legfontosabb feladat a talaj védelme lenne. Ugyanakkor földrajzi elhelyezkedésük és általános területhasználatuk miatt erősen kitettek az eróziónak. Szántóföldi és kertészeti kultúrák, valamint szőlőművelés is zajlik rajtuk, ezek függvényében a rendszeres forgatás, műtrágyázás és öntözés csak tovább rontja amúgy is gyenge tulajdonságaikat. Szerkezetük nincs, a sérülékeny talajszemcséket csak a felszínborítás tudná megvédeni a szél erejével szemben, ennek hiányában jelentős az eróziós kár a területeken.

Bár szerkezete nincs, azonban a laza állapot inkább csak a felszínére jellemző, már néhány 10 cm mélységben is erősen tömörödik. Alapkőzetétől függően mészkiválások is fokozhatják a tömör állapotot.

A Duna-Tisza közi homokhátság meszes homokja esetében a lúgosba hajló kémhatás jelenthet problémákat: a foszfor könnyebben inaktiválódik ilyen körülmények között. A nyírségi savanyú homoktalajok esetében a még gyorsabb kilúgzódással kell számolnunk.

Gyenge tápanyagmegkötő tulajdonsága és gyors vízvezető képessége együttesen jelentős kimosódásokat tud okozni, a kijuttatott tápanyagok gyorsan kiürülnek. A kint hagyott vagy bedolgozott szerves anyagot gyorsan mineralizálja, a humifikáció igen gyenge, emiatt tartós humuszmennyiség-emelkedést nagyon nehéz elérni.

A termesztési és művelési körülményeket tovább nehezíti a homokterületek morfológiája: a felszín nemcsak hullámos, hanem jelentős talajtani eltéréseket is mutat, akár egy táblán belül is. Ennek oka a felszíni domborzat alakulásában keresendő: a folyók által szállított homokot a szél átmozgatta, ennek következtében homokbuckák, buckaközi mélyedések és lapos területek váltakoznak. A talajtani adottságok is ezt követik: szerkezet nélküli humuszos homok mellett gyakran előfordulnak kötöttebb, agyagosabb szikes foltok.

  • Elsődleges feladat a felszín védelme mulccsal, szármaradványokkal
  • Kíméletes lazítás forgatás helyett
  • Rendszeres szervesanyag-pótlás
  • Öntözés esetén vízminőség-vizsgálat
  • Pontos kijuttatási terv készítése a felesleges kimosódás és környezetterhelés elkerülése érdekében

Humuszos homoktalaj természetes védelme

3. ábra: Humuszos homoktalaj természetes védelme – fotó: Dr. Hupuczi Júlia

Indexkép: pixabay.com

Ez a cikk a 10 pontos talajgyakorlatok Agroinform TechMag-ban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni, az előző számokat itt olvashatod el:

Agroinform TechMag 2025/3