A koronavírus-járvány azon időszakában, amikor komoly lezárásokat rendeltek el, állítólag az állatok olyan helyekre is bemerészkedtek, ahova korábban az emberek miatt nem mertek, és több helyről azt lehetett hallani, hogy a lezárásoknak köszönhetően a természet elkezdett regenerálódni. A kanadai British Columbia Egyetem kutatói legfrissebb tanulmányukban azonban cáfolják ezt – írja a hvg.hu.
A tudósok a világszerte elhelyezett több ezer kameracsapda felvételeit elemezve arra jutottak, hogy míg egyes helyeken az emlősök aktivitása nőtt, máshol csökkenést lehetett tapasztalni. 300 ezer napnyi felvételt elemeztek, amelyek a pandémia előtt és alatt készültek, összesen 102 helyszínen, 21 – főleg európai és észak-amerikai – országban. A felvételek elemzése során a tudósok arra a meglepő eredményre jutottak, hogy az emlősök aktivitása az ember aktivitásával együtt nőtt, mintegy 25 százalékkal.
Ezek a tevékenységek elsősorban éjszaka történtek, ami arra utal, hogy a megfigyelés helyszínein az állatok az emberi forrásból származó erőforrásokat is használhatják, mindezt azonban úgy teszik, hogy igyekeznek magukat távol tartani az embertől. Az öszvérszarvasok például nagyobb számban fordultak elő egy Vancouver melletti városi parkban azután, hogy a park a lezárások után ismét megnyitotta kapuit. Ennek oka vélhetően az, hogy a pumák nagyobb számban fordultak elő a parkban a lezárás után, ami viszont riasztotta a szarvasokat, akiknek tehát a lezárás feloldása hozott megnyugvást.
Nincs arról szó, hogy a természet elkezdte volna visszafoglalni az ember által elvett területeket – fotó: Pixabay
Az is kiderült, hogy a lezárások után a ragadozók kevésbé voltak aktívak, és inkább éjszakai életmódra álltak át. A természetvédelem kapcsán tehát érdemes erre az egyensúlyra helyezni a hangsúlyt.
A kutatók tehát úgy vélik: az az oka annak, hogy több állatra figyeltünk fel a lezárások során, hogy volt idő és lehetőség a megfigyelésükre, és nem arról van szó, hogy a természet elkezdte volna visszafoglalni az ember által elvett területeket.
