Ami tegnap még pozitív színben tűnt fel, az ma már kifejezetten káros – nem könnyű eligazodni manapság senkinek sem a naponta változó természet-, környezet-, klíma- és ki tudja még, milyen védelmi álláspontok közt.
A Kelet-Ázsiában őshonos szója az ázsiai konyha alapvető eleme, tofu, szójaszósz és más formákban. Az elmúlt száz évben a szója világszerte az egyik legfontosabb mezőgazdasági árucikké nőtte ki magát. Termelése ötven év alatt a tizenötszörösére emelkedett és ma az Egyesült Államok, valamint Dél-Amerika adja a globális termelés jelentős részét.
Bár azt gondolhatnánk, hogy a szója főként az emberi fogyasztás miatt ilyen népszerű, az igazság más. A globálisan megtermelt szójabab 80%-át állati takarmányként használják fel és mindössze 6%-a kerül közvetlenül a mi asztalunkra.
A szójaterület növekedése felerősödött az elmúlt időszakban, részben a klímaváltozás miatt (viszonylag jól tűri a szárazságot), részben a klímavédelmi szempontok okán (kiváló húspótló és a termelésnek kisebb a karbonlábnyoma, mint a hús előállításának). Ez azonban félelmet vált egyesekből. Úgy vélik: a hatalmas mértékű szójatermesztés súlyos környezeti problémákat okoz. A megnövekedett kereslet miatt egyre több erdőt irtanak ki, különösen Dél-Amerikában, hogy újabb termőterületeket nyerjenek. Az Amazonas esőerdőinek jelentős része és a biodiverzitásban gazdag Cerrado-medence óriási károkat szenvedett el emiatt. Ugyanakkor a szójatermesztés közvetlenül hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátás növekedéséhez is, hiszen eltűnnek az erdők, amelyek jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg.
A szója a jövőben várhatóan még nagyobb szerephez jut a vetésszerkezetben – forrás: Pixabay
A szójatermelés bővülésének ellenzői szerint az intenzív szójatermesztés kimeríti a termőtalajt. Brazíliában évente 55 millió tonna termőtalajt veszít el az ország a szójatermesztés miatt, ami hosszú távon fenntarthatatlanná teszi a mezőgazdasági gyakorlatokat.
Arra is felhívják a figyelmet, hogy egy liter szójatej előállítása 300 liter vizet igényel, ami jelentős terhelést jelent a helyi vízkészletekre nézve. Emellett a termesztés során használt növényvédő szerek és műtrágyák szennyezik a felszíni és felszín alatti vizeket.
Persze, joggal adódik a kérdés: ha a szója termesztése ennyire romboló hatású, akkor miért nem térnek át más megoldásra?
A válasz egyszerű: a népességnövekedés miatt. Ugyanis minél többen vagyunk, annál több élelmiszerre van szükség. Ez az oka annak, hogy 2025-re a világ marha- és sertéshústermelése az egy évtizeddel ezelőttihez képest 22%-kal, a baromfitermelés 26%-kal, a tejtermelés 18%-kal, a tojástermelés pedig 27%-kal nő. Ebből egyenesen következik, hogy több takarmányra van szükség, amire a legkézenfekvőbb lehetőség a szójatermelés növelése.
A FAO szerint azonban a legelő és az állati takarmányozásra szánt szántóterület már most is az összes mezőgazdasági terület közel 80%-át teszi ki.
A klímavédelemmel foglalkozó szakemberek szerint a vegán étrend népszerűsítése és a humán célú szójafelhasználás csökkentheti az említett negatív hatásokat és a környezeti terhelést. Hiszen a húsfehérjéhez képest a szójafehérje előállítása lényegesen kevesebb földet, vizet és erőforrást igényel. Míg a baromfi esetében a közvetlen fogyasztáshoz képest ugyanannyi fehérje előállításához 3-szoros földterületre van szükség, a sertéshúséban 9-szer, marhahúséban pedig 32-szer többre.
A szójatermelés bővítésének ellenzői szerint azzal lehetne csökkenteni a negatív káros hatásokat, ha a megtermelt szóját nem az állatokkal etetnénk fel, hanem közvetlenül mi, emberek fogyasztanánk el – forrás: Pixabay
Ha tehát a klímaaktivisták szerint a húsfehérjét szójára cserélnénk, a mezőgazdaság okozta erdőirtás 94%-kal is csökkenhetne. Ehhez annyi kellene, hogy a szóját az emberek és ne a haszonállatok fogyasszák el. Ugyanakkor szerintük az is fontos lenne, hogy a szóját minél kevésbé termeljük monokultúrában, mert egyébként ez is környezeti terheléssel jár.
Forrás: Greendex
Indexkép: Pixabay
